Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-24 / 4. szám

posb oktatásban ohajíották volna a leendő tanítókat részeltetni. De mit mondott erre e lapok nt. szerkesztője? Azt, hogy népiskolatanitónak nem kell tudós, csak mivelt ember. Es igy a hittudományból ezután sem kell atanitónak doctoratust mutatni elő. Tehát önnek kedve szerinti tanítók ezután sem igen lesznek. Vagy talán a felállítandó állami 20 tanítóképezde betölti magas vágyait? Igaz, hogy itt a hittan kötelezett tantárgy leend; de attól tartok, hogy az ezen intézetekből kikerülendett ifjakról is — kiknek csak 15 évet meghaladottaknak s annyi ismerettel biroknak kell lenni, mennyit a gymn. vagy realiskola 4 első osztályában tanítanak, s itt 3 éven át 15 — 20 tantárgyból oktattatnak, mondom ezen ifjakról is - - ez leend Ítélete, hogy: tanultak bár ezek mindent, de épen azért, hogy mindent tanultak, és igy rövid idő alatt sokat, tehát: ex omnibus aliquid ex tolo nihil = ügyetlenek. — Adja isten hogy csalódjék ! Mentsen isten, hogy ezen ügy annyira elmérgesedjék mint a nemrég elfojtott O-féle; de ha ez történnék, akkor feltartom magamnak nem annyira a személyeskedést megtorolni, mint inkább a tanítói testületre szórandó nyilakat felfogni. Hogy pedig e rövidke szellőztetést teszem, oka az, nehogy a S. ur által tán elharmakodva leirt — pedig leirásnál alig van helye az elhamarkodásnak— ügyetlen elnevezés a tanítók részérőli hallgatás által igaznak ismertessék. Felderítvén a helyzetot, még egyet. A ki mást megbecsül, magát becsüli meg. Ennek ellenkezője is van. Kérem hát S. urat ezt figyelembe venni s nem sérteni azokat, kik a nélkülözés minden nemeinek töviseitől különben is vérzenek. Hát nem elég, hogy : quem dii oderunt stb. ? Béke velünk s igazság!! BELFÖLD. Concoi'datumhösük a rozsnyói plébánián Göm örményében. A törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonyosságáról szóló szentesitett törvény 12-ik §-a igy hangzik: A vegyes házasságból származó gyermekek közül a fiuk atyjoknak s a leányok anyjoknak vallását követik. A törvénynyel ellenkező bármely szerződés, téritvény vagy rendelkezés ezentúl is érvénytelen, semmi esetben sem birhat jogerővel. E törvény világosan szól és szentesítve levén protestánsok és r.katholikusokra nézve egyiránt kötelező erővel bir. S mi történt ennek dacára folyó hó 7-én a rozsnyói r.kath. plébánián ? A r.kath. vőlegény kijelentvén menyasszonya, rokonai és az ev. lelkész előtt, hogy törvény értelmében kívánja nevelni gyermekeit, elmegy hirdetés végett bejelenteni magát a r.kath. plébániára: hol előadatván a kérelem először is a protestáns násznagy a szobából kiutasittatik, azután előveszik a vőlegényt, hogy okvetlen a r.kath. templomban eskctesse magát, mi azonban templomban csak ugy történhetik, ha Ígéretet tesz, miszerint minden gyermekeit r.kath. vallásban nevelteti. A hirdetés ideje lefolyván, a vőlegény csakugyan a r.kath. templomban való esketést követelte s követelésének a menyassony engedvén azon hiedelemben, hogy törvény értelmében adatnak össze és semmiféle zaklatásnak sem leend kitéve, elindult az esküvőre s letelepedett vendégeivel a templomban. Innen azonban csakhamar a plébániára idéztetett, hová őt a násznagy és több ev. rokon is követék azon célból, hogy lássák a történendőket s ha kell segítségére legyenek. Megjelenvén a plébánián elkezdte őt 3 káplán zaklatni, hogy írja alá az asztalon levő irást vagy tegye arra keresztvonását. Ezen kívánalomnak ellene mondott a menyasszony, ellene a rokonok, de a zaklatás ennek dacára meg nem szűnt, hanem midőn a menyasszonyt egyik rokona arra hívta fel, hogy menjen az ev. templomba esküdni, az egyik káplán által kitaszitással, másik pedig, ki a zaklatást törvényellenesnek nyilatkoztatá, pofonütéssel fenyegettetett és az erőszakolással nem hagytak fel mindaddig, mig a félóráig folytonosan vonakodó menyasszony keresztvonását a kívánt irás alá nem adá. Ez egyszerűen a tény, melynek bizonyságául ideigtatom, maga a menyasszony és rokanai által kiállított bizonyítványt: „Alólirottak hitelesen bizonyítjuk: hogy Horváth András vőlegény menyasszonyával Szőlős Máriával a r.kath. plébánián megjelenvén, Szőlős Mária ág. hitv. meny<*sszony saját és tanúinak vonakodása dacára több mint félóráig kényszeríttetett oly reversális aláírására, melyben a leánygyermekeket katholikusoknak átengedi s csak akkor eskettetett meg, midőn hosszú erőszakolás után a keresztvonást alájegyezto." Rozsnyón 1869-iki év január 7-én. Szőlős Mária, saját keze keresztvonása, Ifj. Ondrei János násznagy, Kelemen János vőfény, Bundiga János és Szőlős Mihály. Sztralcay János plébános és prépost Magyarország vagy Rómának polgára-e ? Ha Magyarország polgára, azt hiszem Magyarország köztörvénye kötelezi őt, hogyan adhat tehát utasitást káplánjainak a szentesitett országos törvény ellen cselekedni? hogyan olthat törvényelleni tiszteletlenséget és engedetlenséget hívei szivébe ? Vagy tán nel< i és káplánjainak szabadalma van törvényrontónak és törvényszegőnek lenni s másokat is arra csábítani ? A törvény őt és segédeit erre fel nem jogosítják s azt hiszem vallásuk sem, mert Krisztus törvény iránti engedelmességet parancsol. Másrészről nem kell e neki és segédeinek, mint lelkésznek a felabaráti szeretet törvényét követni és annak boldogságát terjeszteni s kérem a felebaráti szeretet szent kötelességét gyakorolja e akkor, midőn a házasulandók legünnepélyesb ténye alkalmával, a házassági viszály és gyűlölség konkolyát hinti keblÖkbe, megkeseriti lakadalmok napját és felzavarja szivőkben az egymás iránti szeretet tiszta forrását? nem irí-yleme dicsőséget Sztrakay plébános úrtól, mert e tettéért a közvélemény bizonyosan elitéli, a kormány pedig fog tudni érvényt szerezni a törvénynek. Csak tessék ez uton haladni, ez által bizonyosan nagyon