Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-19 / 38. szám

bűntény. Poroszországban minden 3000 katholikusra egy, és minden 5000 protestánsra egy. Ezen számok nagy hatást idéztek elő, s a gyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ekkor előállott egy másik népszónok, Kolozsvári-nak liivták, s szónokolni akart a zárdák mellet, de lekiabálták. „Én baloldali vagyok" — mondá. Mindegy, még sem halgattak rá. Egy borzas fejű fiatal ember, épen ugy nézett ki, mint a „M—Á" egyik tárcacikk irója, lármázni kezdett a szólásszabadság mellett. De bizon mégis nem hallgatták meg Kolozsvári urat. Sokat beszéltek még a munkás ügyről, a munkaadók zsarnokságáról, sat. De ez az egész pesti munkáskérdés csak olyan mondvacsinált, mert itt ki dolgozni akar, mindig kap munkát, és sehol Európában nem kap oly jó munkabért. Ezek tartoznak nt. ur lapjába, a többit más lapnak irtam meg. * * * N. Zerind, Aradmegyében 18GÍ) szcpt. 2-án Mennél ritkább prot. ref. egyházunkbau azon kiváló tünemény, miszerént iskolatanitóink anyagilag oly kedvező állásra emelkedhetnének, hogy megtakarított, vagy gazdálkodás által szerzett vagyonukból egyházak javára jelentékeny áldozatot hozhassanak: annál feltűnőbb és köztudomásra méltóbb azon jelenség, mely folyó év september 1-ső napján n. zerindi egyházi gyűlésünkben az elöljáróságot meglepte, s örvendeztette. Ugyanis, helybeli leányiskolánk tanítója Balogh István ur tanítói hivataláról, melyet itt helyben szinte 29 évig viselt, és pedig kitűnően viselt, lemondván, liivataloskodását az által kívánta emlékezetessé tenni, hogy száz osztr. forintot ajánlott az egyháznak oly mócloni rendelkezése alá, miszerint ez két év alatt kamatozván, s azon idő alatt az egyház hívei ezen példa által buzdittatván az adományozásra, állítson az egyház egy orgonát a templomba, még pedig ugy, hogy az 1872-ik év első napjára tökéletesen elkészíttessék, s beállittassék, ellenkező esetben pénzét kamatostól szabad rendelkezése alá viszsza veendi. Ezen ajánlat, illetőleg alapitványtétel szives köszönetre indította a jelenvoltakat, kiknek érzelmeiben alólirtelnöklő lelkipásztor is osztakozott, sőt e szép áldozats nak emlékét jegyzőkönyvben is örökíteni ajánlotta, miikészséggel elfogadtatott. Azonban ugyan a lelkipásztor, bár öregsége és el. erőtlentilt egészsége miatt csak gyenge hangon, de ép lelkének egész erejével idején és helyén valónak látta e jeles alkalmat megragadva felhasználni, hogy erélyes sürgetésével, mit már oly sokszor tett, a templomnak kitiszti" tását, megújítását szivére kösse az elöljáróságnak, „mert úgymond, valamint nem jól jőne ki, nem esnék jól egy olyan nőre való tekintés, ki tisztátalan, rongyos ruhában lévén, nyakában aranyperczet ragyogtatna : igy nem jól adná ki magát, sőt ellentétben állana az ékes orgonál val a templomnak belső, és kívüli mostani izléstelenségihogy ne mondjuk : rondasága; mert bizony még az idegen előtt is feltűnő az, hogy templomunk, tornyunk elannyira óhajtja a kimeszeltetést, mint a száraz fölei a vizet; a falak kikoptak, a közel két száz esztendős malom-molnár kezek által faragott székek elavultak, s majd minden héten toldást foldozást igényelnek, az ablakok deszkákkal ki toklozvák, a fal alacsony stb, elannyira, hogy midőn ezelőtt 23 évvel nagy váradi két orgona művész Besnyei és Komornyik a mostani lelkész felszólítására a n. zerindi templomot megtekintették, azon véleményt adták, miszerint a templom falát legalább egy ölnyivel feljebb kellene emelni, különben vagy igen* kicsiny orgona kell belé, vagy ha nagyobb lenne az orgona, hangja za" vart lesz, s az épületben kárt teszen. A lelkipásztornak ezen jóakaratból eredt szavain volt olyan jelenlévő,ki megbotránkozott, ugy magyarazván mintha e szavak a liivek adakozásra való buzgalmát lehangolni, leküzdeni idéztettek volna, és mondattak volna. Helytelen botránkozás, elfogult balvélekedés, alaptalan gyanakodás! ítélje meg akárki, de okosan, és higgadtan, hogy valamint egészséges testben ép és vidám a lélek: ugy egy jól kicsinosított, alkalmas templomban mutatkozik szépen, s hangzik ékesen az ékes orgona. A fent idézett szavak ezt tették a lelkipásztor szive és szája által: íme atyámfiai! már orgonánk lesz 2 év múlva önkéntes adakozás utján, mert mindenki gyönyörködik az orgona hangjában, én is adakozni fogok tehetségem szerént ; de a két év elérkezése előtt ujitsukmeg templomunkat kívül belől, hozzuk helyre a hibákat és a fogyatkozásokat igazítsuk ki, ez már kivetés utján fog történni, és a két cél el lesz érve. Van N. Zerind városának tégla, cs cserépgyára helyben. Csak munkás akarat, s kitartó erélyesség kell s 1872-ik évben a fehér ruhába öltöztetett, nyak- és kar-arany pereccel ékesített mennyasszony, az urnák szentséges hajléka, a hívek vallásos buzgalmát hirdető szép orgonás templom örömmel fogadja keblébe a mindenható szent isten ékes éneklésben, s buzgó imákban örvendező fiait, és leányit. Adja isten! Mielőtt jelen soraimat bevégezném, fel kell említenem miszerint fent címzett Balogh István ur már ezelőtt 4 évvel egy köböl tiszta búzát ajándékozott az egyháznak, hogy azt buzakamatra adván, évről évre szaporítsa, mig száz osztr. forintot érő lesz, akkor ezen pénz kamatjából az ur vacsorához szükségelt bor vétessék folytonosan. Most pedig a legközelebb mult uj kenyéri urvacsorához maga adott kenyérnek való búzát és bort. Az ilyen tettek nem szorulnak dicséretekre, és én is csak azt teszem utánnok: a szív szerént adakozót kedveili az ur s óhajtom: avjha a jó példák sok követőkre találnának ! Ezen gyűlés azt is elhatározta, hogy az egyház számára adakozók, pénzt s egyebet ajándékozók nevei minden újév első napján a szószékből felolvastassanak, igy a régi szokás, mely már kiment vala divatból, ismét életbe léptessék!!