Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-12 / 37. szám

napi munka és dorbézolás ellen tanit az elitéit beszéd, s hogy hatásosan azt már mások is tapasztalták. Higyje meg Sz. S. ur, hogy én is tanulmányoztam és tanulmányozom a természettudományokat; de az eseményekből, egyesek és nemzetek életéből s főleg a természet nagyszerű munkálkodásából az istent kihagyni nem tudom, nem akarom, s a természeti erőket s munkálkodásaikat másként a népnek soha sem fogom magyarázni, mint ugy, hogy az alkotó erők láncolata isten trónjából indul ki és oda tér vissza. Én Megyaszón s Sz. S. ur Diószegen reformált egyházunk hitcikkeit változatlanul tanitni tartozunk; nekünk kerülnünk kell minden túlzást és ujitást, mely hallgatóink vallásos hitét támadja meg ; ez az erkölcsi élet teljes elhanyatlását, sülyedését vonná maga után. Ami beszédeim szabadelvűségét és korszerűségét illeti, ezt abban kerestem, hogy hallgatóimat hazaszeretetre, a közügy iránti lelkesedésre, munkás, tevékeny polgári életre, tiszta erkölcsre, egymás iránt való szeretetre, s szilárd vallásosságra sat. oktattam. Ha valaha, ugy hiszem most a vallásos közönyösség ostromlása korszerű dolog; mert ha ezt nem teszszíik, bizony e század sem enyészik el, és már nem lesz különbség az erény és a bűn között. Ha isten segit ez eszme fog vezetni beszédeim II. füzetének összeállításában is, akkor Sz. S. urnák ismét lesz alkalma az orthodoxismus megrovására. Hanem van egy őszinte, ha elfogadja baráti tanácsom, s ez az, hogy keressen Sz. S. ur tehetségeinek megfelelőbb munkakört, mint volt ez elhamarkodott akadékoskodás s vegye észre, hogy különbség van a templom és az egyetem között. Megyaszó, 1869. augusztus hó végén. Zombori Gedő. ISKOLAÜGY. Válasz „Vasmegyébőla kemenes allyi ág. hitv. ev. egyházmegyéből" cimű cikk re. Ily cim alatt ir Ráspoly ur e lapok 34-dik számában terjedelmes philippicat. Nem lehet azt észrevétel nélkül hagynunk, mert a helyzetünkkel ismeretlen olvasó félrevezettetve oly képet szerezhetne rólunk, mely a valóságnak semmikép sem felel meg. Előrebocsátom : nem R. urat akarom más nézetre birni; nevét is ugy választotta, mintha Aesopus „limiu. jávai" akarná mondani: „quid rae captas laedere docereomne adsvevi ferrum quae corrodere." A nagy közönségnek akarom elmondani, s ha lehet meggyőzni, hogy nem mind ugy van az a mint Ráspoly ur irja. Ez a R. ur nagyon feketén lát. Arról nem szólok, ami felől nem tudom gunyolódik-e, vagy valóban dicsér, hiszem inkább ez utolsót. Azt mondja, hogy a sz. mártoni iskolánkról nem tétetett az iskolalátogatók részéről jelentés. Nem emlékszem, de elhiszem; talán az okát is eltalálom, ha azt mondom, hogy az iskolavizsgáló uraknak mindegyike azt gondolá, hogy a másik provinciájába esik. Minden esetre rosszul történt. Hanem ön R. ur, legalább is hibázott, midőn észrevette, és még sem szólalt fel ; mert a nemroszakaratú tévedés megigazítandó, a hanyagság pedig megrovandó, akár tanitó, akár iskolavizsgáló követi azt el. Most, ha Sz. Márton az emiitettem ok miatt jövőben is látogatatlanul marad, annak egyik oka őn is leend. Az az ön által felállított dilemma pedig élcnek talán, de okoskodásnak nem járja, mert a sz.-mártoni iskola sem nem a legjobb, sem nem a legroszabb; ezt ön épen oly jól tudja mint bárki más. Kár tehát önnek komoly dolognál élcskedni akarni, annyival inkább, mert azt is tudja ön, hogy a legjobb és legroszabb iskolák egyformán látogatandók. Azt kérdi ön zárjelek között; „mi-és mennyi lesz a jutalom ? sejtjük az eddigiekből." — Lejebb pedig ugyané jutalomról azt mondja őn, hogy „nem a legszebb uton, úgyszólván koldulás utján jön mindig össze." A kérdésre megfelel önmaga, midőn mondja, hogy „még eddig nem haladták meg a tiz-tiz (t. i. háromszor tiz.) forintokat." Hanem ezen szó: „sejtjük" világosan mutatja, hogy ez gunyszó akar lenni. Visszautasítom e gúnyszó jogosultságát határozottan Egyázmegyénk 11 gyülekezetből áll. Dömölk, szétszórt leánygyülekezeteivel 3673; Hőgyész — 1732 ( ? ); a többi gyülekezet mind kevesebb lélekből áll. Mitsmennjí kiosztandó jutalmat vár ön ezektől annyi, és annyiféle kiadásaink mellett ? És ha a jobbak önként, szívesen megnyitják annyiszor és annyifelé igénybe vett erszényeiket, s évenkint 25—30 ftot, tehát a mennyit aránylag még az oktatási minisztérium és alig tudott jutalmul egyszerre kiosztani, áldoznak , szabad-e önnek gúnyosan mondani; „sejtjük, hogy mennyi lesz az eddigiekből." Ami pedig „a koldulás útját" illeti, határozottan tagadom ezt. Én alólirt bízattam meg időnként ama segélypénz összegyűjtésével. Tudja ön igen jól, (hanem a jótéteményekről könnyebb önnek gyanúsítással, mint hálával szólani, mondom, tudja ön, hogy az esp. gyűlés világi tagjai önként hozták 1867-ben az évenkénti gyűjtés határozatát. Kezeimnél van az eredeti iv, melyszerint ki élethosszig, ki öt, ki két és egy évre kötelezett bizonyos összeget ; és a jelenlevők mindig a gyűlések alkalmával, a távollevők időközben, vagy a következő gyűlésen tettek eleget kötelességüknek (innen az évenként kiosztott összeg közötti különbség). Uraim ! nem volt itt „koldulás" ; ön bűnt követ el, midőn jótudomása dacára „koldulásnak" gúnyolja a népnevelés derék barátait meggondolatlanul — ha nem szándékosan sérti. Ön „keble mély fájdalmának ád hangot a miatt,hogy az iskola vizsgálására vegyes vizsgálók nevezetetnek. Sajnálom önt, de nem illetékes helyen adja ön a han.