Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-09-05 / 36. szám
Tizenkettedik évfolyam. 36. Pest, szept. 5. 1869. PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI * SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL : A lipót- és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 30 kr. Nézetek az egyház és iskola közti viszonyról, tekintettel a legújabb iskolai országos törvényre s egyházunk állapotára. I. „Elmenvén tanítványokká tégyetek minden népeket, megkeresztelvén őket . . . — e szentírási tételben van letéve az egyház tanitásjoga, mely evangéliumban gyökerező voltánál fogva benszerü (inhaerens), elévülhetlen, örök. Ennek birhatásaért nem zsinatokra, békekötésekre , országgyűlésekre, mint melyeket megelőzött az evangyéliom, de Jézus parancsára kell hivatkozni. Azonban tisztán evangeliumi szempont alatt e tanitásjog a Jézus vallása terjesztésére, következőleg hit- és erkölcstanra vonatkozik csak,nem pedig egyszersmind világi tudományokra, szakpályákra. Hogy az egyház számtant, természettant, latin nyelvtant és jogi tudományokat taníttasson saját emberei által is iskoláiban, e jog és tiszt nem evangeliumi eredetű, már csak azon oknál fogva sem, mert idézett, s rokon tanágak nem tartoznak ,,az odafen valókhoz", melyeknek keresése tartozik az egyház céljára. Az első keresztyének világi tudományok megszerzése végett a pogányok iskoláiba is eljártak, p. o. Chrysosthom az ékesszólás művészetét Libanius pogány bölcsésztől tanulta. Hogy kivált Nagy Károly császártól kezdve, ki a népoktatást is felvette állami gondjai közé, a tanítás tiszte és gyakorlata, ennélfogva joga is a zárdákra és püspökségekre bízatott, s igy császári, állami engedmény utján a papokra, ezek által az egyházra ment át, ez részint a mostoha idők, részint a világiak tudatlansága, részint az államiság fogalmának öntudatlan szendergése s egyéb okok miatt történt igy. A középkoron át, a pápaság csaknem mindenható uralma idejében, a tanintézetek, egyetemek a katholicismus szolgálatában, kezében s láncaiban maradtak és sötétkedtek A hitjavitás korában változtak kormányzat és birtoklás tekintetében a tanállapotok, a protestáns felekezetek ragadván magokhoz a tanügyet s teremtvén uj tanintézeteket. Az önvédelem követelte, hogy ne csak a hitoktatás evangeliumi, de az élet és szakoktatás világi, polgári, állami részét is magok kezeljék. Az ó egyház sem tétlenkedett; jezsuita s más iskolákat alapitott. A tanügy azonban maradt most is felekezeti kézben. Hogy aztán a protestáns iskolák több szolgálatot tettek a józan felvilágosodásnak, ez az uj egyház szellemének kifolyása. Igy történt hazánkban is. Az első reformátorok lelkészek, egyszersmind tanitók is valának. Világi főuraink, prot. fejedelmeink is alapítottak iskolákat, kormányát azonban az egyházra bízták. Iskoláink felekezetiekké lettek s a protestánsok egyházügynek vették és tartották az oktatás, iskolaállitás és tartás jogát, s ép ugy vivtak, küzdöttek érette, mint a lelkiismereti ügyért. Ily felfogás mellett nem csuda, ha országos nemzeti egyetem helyett, melyet Hunyadi Mátyás tervezett, a mai pesti egyetem is felekezetivé törpült le. Az ujabb korban azonban, kivált a francia nagy forradalom óta, a nemzetek állami öntudatra ébredvén, mint szülék és polgárok összlete is, a szabadság és egyenlőség nagyszerű elveinek vallása és megtestesitése következtében, visszakövetelik magoknak az értelmi világosság és miveltség közlönyeinek, az iskoláknak kezelését, alapítását s ellenőrzését. Yégre elértünk mi magyarok is oda, hogy 71