Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-29 / 35. szám

s á r a tanítók számára, A pályázók szabadságában áll a természet mind három országáról együtt is, vagy egyen kint bármely országáról írni, g) Természettani k é z iköny v 8—10 nyomtatott iven. Ehez vezérkönyv a tanitó számára. h) É n e k t a n i g y a k o r 1 ó k Ö n y v gyermekek számára, a III. és IV-ik osztály számára, 6—7 nyomtatott iven; s ezekhez vezérkönyv. 4-szer az 1872-ik év junius hó 1-ső napjára beküldendők : a) Népiskolai olvasókönyv az ismétlő osztályok (VII. VIII. és IX. osztály) számára 24—26 nyomtatott iven. b) É n e k t a n i g y a k o r 1 ó k ö n y v az V. és Vl-ik osztály számára, 8—10 nyomtatott iven és ehez vezérkönyv. 5-ször. Az általam megállapítandó mód szerint megbírált, közhasználatra valóknak itélt és kinyomtatott vezér- és kézikönyvek 25—30 ezer betiit magában foglaló minden egy-egy ivéért 15 azaz: tizenöt cs, kir. arany jutalomdíj adatik; ezenfelül a könyv második és minden uj kiadásánál szerző a munkájából bejövő tiszta jövedelemnek 20°/0

? azaz: husz százalékát húzza. 6-szor. A fennebbi módon elfogadott s díjazott munka az állam tulajdonává lesz. 7-szer A népiskolai vezér- és kézikönyvek minden uj kiadásánál köteleztetnek az illető szerzők munkáiknak az általam megállapítandó módon való javítására vagy egész átdolgozására. 8. Az el nem fogadott kéziratok szerzőiknek viszszaadatnak 9. A kívánt munkák a kitűzött határidőre s nem elébb küldendők be. Budán, 1869. julius hó 28-án. BELFÖLD. A Sáros-Zempléni ág. h. ev. esperességnek f. é. aug. 3-ik napján Eperjesen tartott évi közgyűlése. A kölcsönös viszontlátásnak ezen évenkénti összejövetelek alkalmával megszokott s rendszerint már előre is óhajtva várt örömeit megkeserité ezúttal azon szomorú körülmény, mely szerint testületünknek 2 veterán bajnokát kelle nélkülöznünk, kiket ez év folytán a halál ragadt ki soraink közül, véget vetvén áldásos, munkás életöknek. Értem a müveit lelkű s nem mindennapi olvasottságú aggastyánt, harsági L i n d t n e r Jánost, ki előbb ugyan 10 éven át a kassai magyar ajkú s a gömör panyiti, utóbb pedig 35 éven át a pazdicsi egyházakban munkálkodók az urnák szőlejében, miglen 5 évekkel •ezelőtt ez utóbbi egyház hálás pártfogósága által bőven kiérdemlett s élénken óhajtott gondnélküli nyugalomba helyezteték, s ki, ha megélhette volna, épen e napokban ülte volna meg félszázados papi hivataloskodásának öröminnepét, — s a lutheri erélyű és buzgóságu Balogh Andrást, a sókuti egyháznak vajmi korán elhunyt pásztorát és elévíilhetlen érdemű felvirágoztatóját. Midőn egyházmegyénk ezen 2 érdemesének, kik mindketten több éveken keresztül viselék az alesperesi szerény hivatalt is, elvesztése feletti mély fájdalmának jegyzőkönyvileg adott kifejezést, más részt őszinte örömmel üdvözlé és testvéries érzelmei felől biztositá azon uj tagokat, kik a gyűlésnek ez alkalommal mutattattak be, u. m. Prunyi Ottó, margonyai és Droppa Emil, láposi lelkész urakat, valamint azon tudósítást is, miszerint t. Iiacián Gusztáv, mostani bártfai lelkész úr van a sókuti egyház választása folytán hivatva, feledhetlen Baloghunk helyét betölteni, a gyűlés annyival nagyobb megelégedéssel fogadá, miután a nevezett úrban régi tagtársat nyerünk vissza, a ki lelkészi pályáját egyházmegyénk kebelén, a kladzányi egyházban kezdette volt meg. Örömmel üdvözlők uj minőségében, mint az újonnan alakúit budaméri egyház lelkipásztorát, eddigi ránki lelkész Chotvács Endre tagtársunkat is, ki a bokros elfoglaltatása miatt felmentetését kérelmezett Fizeli Frigyes komlós-keresztesi lelkész helyébe az egyházmegyei pénztár kezelésével is megbízatott ezúttal, s kívánunk mind nélde, mind uj híveinek gazdag sikert, ezernyi áldást, különösen pedig az egyház nagylelkű alapítójának, tekintetes Ujházy József úrnak azt, hogy ezen kegyeletes műben, melyet egyetlen reménydús fiának emlékére emelt, találja fel valóban azon édes megnyugovást, melyet abban kesergő szive és kegyes keresztyéni érzülete keres, s őt és ifjú élte virágjában kora sírjába szállt Árpádját a késő utókor is áldva emlegesse. Hogy nem csalatkozám, midőn tavaly megjövendöltem, miszerint ezen magában kicsiny gyülekezet geographiai helyzeténél fogva hivatva van arra, hogy a közelében környöskörül lakozó evang. híveket magához ölelvén, idővel terjedelmes, tekintélyes egyházzá nöjje ki magát, azt már is mutatja a királynépi leány egyháznak az esp. gyűléshez benyújtott azon kérelme, mely szerint magokat a felsőkemencei egyházból ki- s a budaméribe bekebeleztetni kívánják. Ezen ügynek megvizsgálására, illetőleg a felsőkemencei anyaegyházzal egyetértőleg mindkét fél méltányos igényeit kielégítő módon leendő elintézésére egy bizotság küldetett ki. Kikebelezésről lévén szó felemlítem, miszerint a meznyiki anyaegyház a kebeléből tavaly kivált és a hanus falvai egyházhoz csatlakozott mogyoróskai leányegyházon régi tartozások fejében még 52 ftot keresvén, Bencúr József mogyoróskai földbirtokos kijelenté az esp. gyűlés előtt, miszerint ő a mernyiki egyház végkielégítésére kész saját erszényéből 30 ftot azonnal lefizetni, ha az tekintetbe véve, miszerint támasztott igényei részint már elévültek és nem igazolhatók, részint pedig egyes mogyoróskai hívektől be sem hajthatók, ezen 30 ftnyi őszszeggel egyszer mindenkorra megelégszik s minden, ugy eddig támasztott, mint netalántán még a jövőben támasztható követeléseiről a mogyoróskaiak ellenében