Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-29 / 35. szám

egymaga az, mely az egyház meg nem hallgattatása miatt a törvényhozást vádolja s az országos törvényt sérelmesnek nyilvánítja. Mert — jegyezzük r eg jól — a prot. egyház nagy többsége a tiszántúli ref. egyházkerületnek aug. 16-án hozott gyászos határozatát épenséggel nem osztja, semmi esetre pedig nem hajlandó az országos törvényhozás ellen protestál gatni és tüntetni. Mindezek után kimondom röviden és kereken : a lépés, mely aug. 16-án Debrecenben történt, sem nem igazságos, sem nem ildomos, sem azon kegyelettel nem egyeztethető, melylyel a törvényhozói hatalom jogaiban tulajdon nemzeti méltóságunkat tisztelni szent kötelességünk. Ha e szavaira visszatetszést szülnek azoknál, kiknek szives jóakaratára eddig büszkeséggel számolhattam, vigasztalom magamat Gr i r a r d i n e szavaival : Résister aux entrainements de P opinion est ma force; ce sera un jour mon honneur. (Ellenállani a felkapott véleménynek erős oldalam s az lesz dicsekvésem.) Ballagi Mór. A magyar átokminta, tartalmilag igazolva. E becses lapok hasábjain történeti tényekkel igyekeztem bebizonyítani azt, hogy az úgynevezett „Magyar átokminta" sem Lányi, sem Reiser, sem bármely más magyar prot. gályarab által nem koholtatott, mint állítják róm. kath. atyánkfiai, hanem saját hitfeleiktől, nevezetesen pedig a jezsuitáktól készíttetett az áttértek számára, s amely nemcsak kizárólag Magyarhonban, ha nem Cseh- és Morva-országban és Sziléziában is használtatott ; most pedig már tartalmilag, vagyis az átokmintában foglalt tanokat véve tekintetbe, akarom megmutatni azt, hogy az hiteles. Uj dolgokat tehát nem gen fogok mondani, csak azt fejtem ki, amit Rango Tiburtius Conrad, greifswaldi superintendens: „Pillantás a pápai iszony feneketlenségébe stb. " cimü niüvében 1689-ben, s az ő nyomain Mo hnike 1823-ban eképen mond: „hogy minden, a magyar hitformában tartalmazott tanok a pápai egyházi vallást ét el ekkeb azok tanaival, irataival és gyakorlataival tökéletes öszhangzatban állnak." A hitforma vagy átokminta, mint közönségesen tudjuk, 22 tételre oszlik, e tételek vagy cikkek tartalmát, sorban, a mint következnek egymásután, külön-külön fogom igazolni. Az átokminta első s egyszersmind bevezető czikke ez: I. Megvalljuk és állítjuk, hq egyedül legfelsőbb egyházi s világi hatóságunk különös gondoskodása — s a Jézus társaságab eli atyák szorgalma s müve által vezettettünk el azeretnek útról-és hitről, az igaz idvezitő római ka tholikára és hogy azt szabadon, önként, minden kényszer nélkül fogadtuk el: aj kunkkal s nyelvünkkel azegyetemes világnak nyíltan tudtul adjuk. E cikk nem egyéb, mint annak kinyilatkoztatása hogy az áttérteket kiknek köszönheti az igaz idvezitő római katholika egyház; minthogy pedig a római egyház, különösen ennek szerve, a jezsuiták eleitől fogva azon igyekeztek, hogy minden ember a pápaság hive legyen, e cikk csak növeli a római egyház örömét s a jezsuiták dicsőségét, s kétségtelen, hogy nem csak hogy ellene kifogást nem tesznek, de sőt P.á z m á n y Péter is, minden szabadkozás nélkül aláírná; dogma különben sincs benne, tehát azt bizonyítgatni felesleges dolog. Egyébaránt VIII. Pius, 1830. március 25-ről keltezett s a kölni érsekhez intézett b r e v e j ében ezeket írja a többek közt: „mindenek előtt célszerű inteni (t. i. a vegyes házasságra lépni akarókat), „hogy megemlékezzenek vallásunk ama megdönthetetlen dogmájáról : „liogy az igaz katholika liiten kivül senki sem idvezülhet stb." II. Vallást teszünk róla, hogy a pápa feje az egyháznak, és hogy az nem tévedhet. E cikkely tartalmával vesd össze a következő idézett helyeket: „Miről van szó,midőn a pápa tősége forog kérdésben ? Hogy lehető legrövidebben szóljak: a keresztyénség fejéről." (Bellarmin : De Rom. Pont. 2. §. Praefat.) Továbbá: „A pápa, midőn az egész egyházat tanítja, azon dolgokban, melyek a hitre tartoznak, semmiesetre nem tévedhet," —- mondja szintén Bellarmin jezsuita, id. müvében. (Meghalt 1621-ben). Ismét továbbá Costerus Ferenc jezsuita (meghalt 1619-ben) igy nyilatkozik: „Bárki üljön a megboldogult Péter székében, akár kegyes, akár istentelen, akár tudós, akár tudatlan, akár nemes, akár nemtelen, ha hivatalosan nyilatkozik; annyi, mintha a Krisztus szólana," Valenciai Gergely jezsuita pedig, (meghalt 1602-ben) határozottan kifejezi, hogy: „a pápa legfőbb és csalhatatlan bíró, még ha egyéniségét illetőleg csekély tudománynyal birna is." X. Leo pápa 1520-ban, Luthert száműző bullájában gy szol: „a szent római pápák, ami elődeink, canonaikban vagy határozataikban soha nem tévedtek. Ide vonatkozik még egy r. kath. írónak, ki D a 1-1 a s, jezsuitákról szóló iratainak fordítója és magyarázója, ezen nyilatkozata: „a pápa, mint ember, magán életviszonyainak sokféleségében, külviszonyai kezelésében, és mint fejedelem, állama kormányzatában, mint egyéb ember M^dhet; sőt egyik balfogást a másikra halmozhatja; de egyház közvéleménye mellett valamely hitcikk fe-I \ *}