Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-15 / 33. szám

szenek, hogy ezen pietás is a nép kebléből kioltassák? Ám legyen!!— Csakhogy meg van irva: „Vallásnélkiil homokon épül az alkotmány stb!" S én közlésemben nyilvánitám is: hogy „engem sem bigottéria nem ösztönzött e figyelmeztetésre„ stb., sem csak a „külsőségre figyelés,, mint S. ur mondja, hanem inkább a „belső lét fejlesztés," Vágyva óhajtanám azon pillanatot — midőn élő szóval mondhatnám el mind azt, mit e tárgyban szivem érez, melyet tollra venni sok volna, — és talán egy részét igazán ildomtalan is!!.. Ámbár meg vagyok győződve — hogy mindezeket érzi viszonzó ur is, — de mint laicus nem akarja elismerni!!.. Ugyan azért át térek válaszolásul tűzött tárgyam 2-ik pontjára: „melyben eljárásom „méltatlan s ildomtalan kifakadásnak" cimeztetik. — Olvastam Jókai urnák valamelyik régibb regényében egy Gernyeszegi Menyhértnek keresztelt papról ki vasárnaponkint rang, kor és nemi különbség nélkül megfeddé hiveit — ugy hogy Ésaiás próféta sem tette jobban a maga Idejében. Emlékszem; Bethlen Gergely jelenlétében egyszer ily textust választott a bibliából: „Ordits kapu, kiálts város, mert eljött az urnák rettenetes haragja" Ha e prédikátió tartalmát olvasni méltóztatnék! Avagy nem jó lenne-e azt még ma is sok helyt nagyrészben alkalmazhatva elmondani? — Én ugy hiszem, hogy ím: 16. századbeli még ma is épületes!!. Noha lehető, hogy a finnyás világ ildomtalan kifakadássalbélyegezné, mert igaz!! — Én csak is az utolsó intését idézem emlékezetből, ha megjárná e XIX. század utófelében: „Jaj ti nektek, jaj ti nektek, kiket az unokák megfognak átkozni, de százszorta jaj az unokáknak, kiket apáik rontanak meg!" E mennykövek igaz, hogy a laicusok által ma már a volt honvéd apa 10 éves gyermekinek kezében kard gyanánt tekintetik, -• s fájdalom, hogy ez által csakis önmagunkat sujthatjuk, — no de hála istennek, még „igánk gyönyörűséges s terhünk könnyű" s nem kell ehez csak erős h i t, mely hegyeket mozdit ki helyéből!! Épen megyénk egyik templomára Íratott: „Vicém pro vice." (Lacliáza) Nt. szerkesztő ur! Becses lapjának egyik nagyszerű hivatása, hogy az egyházak életében fölmerülő nevezetesebb mozzanatokról a nagy közönséget értesítse, s azon jeleseink nevét a nyilvánosság terén ismertesse meg, kik az ur háza iránti buzgóságból jótéteményeikkel tündökölnek ki mások fölött. Ezért sietünk nagy tiszt, szerkesztő úrral egy már csak nem szokatlanná lett eseményt egyházunk köréből közleni. Alig végeztük be a hívek jótéteményéből tornyunknak csaknem 3000 osztr. forintba került ujjáalakitasát, alig hoztuk be nagy áldozattal egyházunkba az ingyen iskoláztatást, melv nyilvános jele a hivek élő vallásosságának, s az iskola ügye iránti szent érdeklődésének, midőn újból egy másik, horderejében szintoly nemes tettet mutathatunk föl. E hó 23-án temettünk el egy takarékos gyermektelen özvegy nőt, Kovács Istvánná szül. Nagy Erzsébet asszonyt, ki összes vagyonát, néhány kisebb hagyományozások kivételével a lacházi egyházra hagyta, azt nevezvén ki főörököseül. Igaz, hogy e hagyomány csak 1400 o. é. forintra rug, de meg kell azt gondolnunk, hogy egy egész életen által páratlan takarékossággal gyűjtött vagyon, s ez özvegynek fillére csak annyit tesz, mintha jobb módúak tiz annyit áldoznának, s bizonnyal megérdemli, hogy jótékonyságát egyházunk a nyilvánosság utján tegye közzé. Vajha több ily adakozó Thábitákat"mutathatnánk föl. Könyves Tóth Kálmán lacházi ref. lelkész. BakTM István főgondnok. Jul. 12. 1869. A. D.-szentgyÖrgyi fényes egyházban az orgona szentelési ünnepély a buzgó hivek méltó elismerésével találkozott. C s u t hí Zsigmond kajdacsi lelkész : a szép éneklésről beszélt, s először annak történetét, 2-or hatását a szívre rajzolta. G a r z ó Gyula gyönki tanár: a vallás és művészet rokonságáról szólt, a mennyiben 1-ör a földi élet tökéletlenségei közül mindkettő kivezet és vigasztal, 2-or a földi élet tökéletlenségei közé mindkettő vissza vezet és lelkesít. Ezen szónoklatok megbirálására mint laicus nem érzem magamat hivatva, de miután a közhangulatot hallottam, nem sértem meg talán szerénységöket, ha elárulom a titkot, hogy mind a ketten megkoszoruztattak. Bemenőre Balogh László szegszárdi,a két szónoklat között pedig Császár Lajos gyönki tanító működtek közre az uj orgonán. Mig az első a hang fölé emelkedett művészi játék által, addig a második a méltóságos orgona felett diadalmaskodott művészi hanggal egy „Beethoventől" énekelt solója által, nyerte el a nagy közönség teljes elismerését. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. (g) Laibach, aug. 1. 1869. A „Freiheit" cimü gráci hetilap utóbbi számában e következőket olvassuk: A közelebb mult vasárnap több mint 4000 gráci polgár tett isten szabad ege alatt nyilvánosan tanúbizonyságot arról, hogy végkép szakított a római elbutitás és elnyomás sötét szellemével, s többre becsiili a szent szabadság örök jogait, s a józan ész és erkölcsiség szent törvényeit, mint egyes pöffeszkedő papok hatalomszavait. E hír befogja járni az országokat, s talán véget vetend azon garázdálkodásnak, melylyel az ultramontan lapok az ujabb időben, folyvást ajkukon hordozott „katholikus öntudat" színe alatt elkövetnek. E hír bizonyára el fog hatni hazánknak azon sötét völgyeibe is, hol még fájdalom, mind e mai napig találkoznak emberek, kik