Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-08 / 32. szám

ion 1012 í lyára is országos megállapodás s már-már gyakorlat folytán, 4 gymn. osztály elvégezése után is léphetnek át a növendékek, másrészről az által, hogy a pályaválasztás korán történendésének netáni hátrányait bőven helyreiitik a szakképzettség elnyerhetésének előnyei, korábban, s nagyobb időtartamig történvén a szakképeztetés; — tekintetbe véve továbbá azon körülményt, hogy az még categorice nem mondható, miszerint a 9 éves lyc e u m által a tanpálya egy évvel meghosszabbittatik; mivel feltehető, hogy az academiai tanfolyamból némely tantárgyak áttétetvén a lyceumba, az academiai, eddigi tanpálya megrövidül: legalább mig ennek ellenkezőjét nem látjuk, addig nem állithatjuk egész biztossággal amazt; mig emez valószinü ; — tekintetbe véve végre, hogy a hat éves nagygymnasiumi tanpályát, nem mint eddig alig valaminek nevezhető, s néholl—2 éven át tartó népiskolai tanfolyam után szerzett képzettséggel biró növendékek, hanem 4 éves tanfolyamból, jól felszerelt tanodából, jobban képzett tanitók kezei alól kikerült növendékek fogják látogatni s illetőleg annak I-ső osztályába felvétetni, kik ennélfogva az eddigi gymnasistáknál, értelem, — itélőtehetség, ugy önálló gondolkodás módjában érettebben fogják oda hagyni a 6 éves gymnasimnot, hogy a némileg még általános képzettségüket folytatva gyarapító, de másrészt szakképzettség elnyerhetése eszközlésére különösebben igyekvő lyceumba lépjenek : mindezeket tekintetbe véve, alólirt tanári kar csak helyeselheti a lyceumban tervezett 3 felé tagolást vagy ágaztatást magában foglaló tanszervezetet, azon módosítással, hogy mindhárom irány lehetőleg egyenlővé tétessék ugy a tudományok mennyisége avagy fontossága, mint az óraszám által, hogy a kisebb óraszámú s könynyebb tantárgyu irány felé túlságos tódulás ne idéztessék elő. B) Részletességben szólva: 1. A kis-gymnazium tanrendszerében a) a német nyelvnek nagyobb óraszámban taníttatását tartanok szükségesnek, kezdve azt az I.-ső osztályon b) A kis-gymnaziumból kilépendő néptanítók, gyógyszerészek stb-re való tekintetből, már csak a technicus terminusok s nomenclatura miatt is, az értelmi suly emelése érdekében, a görög nyelvnek már a IV-dik osztályban ha nem több, legalább 3 órán megkezdését, oh aj tan ók. c) Hogy ez méginkább kivihető legyen, de még inkább a nagy gymnaziumban levő nagy szám kevesbitése tekintetéből, a testgyakorlat ne számitassék a rendes óraszámok közé, de azért kötelező legyen. 2) A nagy-gyninazium tanrendszerébe okvetlen beveendőnek véleményezzük a görög nyelvet még pedig 5-f) órán mindegyik osztályban, vagy ha már a IV-dik osztályban megkezdetnék 4-4 órán. Az ezáltal növekedő óra számot a testgyakorlati órák levonása a rendes óraszámból itt is megkönnyítené. Véglil fenntkifejezett hitünk mellett, azon erős óhajtásunknak adunk egész tisztelettel s bizalommal kifejezést, hogy, ha a mint reményijük, a 9 éves lyceumi tanszervezet országosan elfogadtatik: a rajta tul lévő aka-1 démiai, illetőleg egyetemi tanfolyam az eddigi, és pedig a népiskolai tanfolyamon inneni összes tanévek száma,' az ujabban életbeléptetni tervezett s tervezendő tanszervezetben nagyobbá, s igy az egész tanpálya hosszabbá ne tétessék; mert mi is osztjuk a legtöbb tantestület s különösebben az országos középtanodai tanáregylet azon nézetét, hogy a tulajdoképeni életpályának kezdését a 27-28-dik évben túlra tenni, mi az átlagos emberi életkor felét, vagy annál többet tesz, — se nem tanácsos,se nem kivihető. A tanári ülések jegyzőkönyvéből kivonta Héjas Pál, s. k. jegyző. KÖNYVISM ERTETKS Orthodoxia és bigotteria a „korszerűségi köpönyegében. A mult hóban Zorabori G. megyaszói ref. pap néhány prédikációt bocsátott közre ily cim alatt: „Korszerű egyházi beszédek." Belepillantván a gyűjteménybe, véletlenül a 78. lapon a következő sorokra bukkantam: „Igen is! hitünknek fontos, széi>, és magasztos titka a szentháromság, vagyis az a hit, hogy az isteni egységben három egymástól megkülönböztetett személy van u. in. Atya, Fíu és Szentlélek. — E szent titok csendül meg először a csecsemőnek, és e szentháromság nevében hangzik a haldokló felett az utolsó áldás. E hit lelki életünkre nézve^ elkerülhetetlen ; e szent titok nélkül öszszeomlik a hit temploma." stb. stb. A 182. lapon pedig ezen épületességek olvashatók : „Nézzétek meg a szentkönyv lapjait, ott találjátok mégirva a szenvedés vérbettiivel, hogy p u s z t i t ó elemeket bocsátott Isten azon népek földére, melyek megfeledkeztek rola. — Ha meg nem ünnepeljük reggel és este egész buzgósággal az Urnák napját: ne bámuljunk, ne zúgolódjunk, ha az Ur is, kinek imádását elhanyagoljuk, megvonja áldását mezőinktől, hegyünktől; vagy ha a romboló eleinek kibocsátott ostorral száguldanak végig határainkon ; ha földeink, melyeken lerontottuk Isten oltárát, kimerülnek, s a sötét arcú inség foglalja el a légi boldogság helyét." A beszédek cime után, melyben a „korszerűség" van kiemelve, megvallom e sorok megbotránkoztattak. Hogyan hát a szentháromság cikkének magasztalásában és taglalásában, avagy eféle bigott eudaimonismusban, minőhez hasonlót mostanában csak az „Idők Tanuja" mert kinyomatni (midőn a 63-iki alföldi szárazságot a káromkodásnak rótta fel), telnék a mai kor kedve ? Z. ur egyh. beszédei a magok nemében lehetnek jók és igen jók; kétségen kivül jók a középkor és a nicaeai zsinat álláspontján, jók az ótestamentom söté