Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-08 / 32. szám

C 1007 1018 épület-átalakításokhoz, még a szerződés jóváhagyása előtt a város lakosai is 40 ezer téglával, 10 ezer zsindelylyel és 50 öl kővel díj nélkül járulnak." A megállapított szerződés főbb pontjai a következők: Az eddigi felekezeti tanítóképezde felekezetnélkülivé, s az 1868. XXXVIII. törvénycikk kívánalmainak megfelelővé alakittatik át, — A vallás és közoktatási minisztérium ugyancsak a szerződés pontjai értelmében örök áron átvesz 4 házat, azoknak belső telkeivel, s egy puszta belső telket, melyek összesen 6477 négyszeg ölet tesznek ki. Mind e telkekért, ideértve az építendő tanítóképezde számára kertihasználatul tagosításkor átbocsátandó 3 hold földet is, a közoktatási minisztérium 46,000 ftot fizet o. é., s pedig olyképen, hogy a nevezett összeg rátánként 1872. év január l-jén végleg lefizetendő lesz a sárospataki főiskola pénztárába, beleértve természetesen a közbeeső kamatokat is. Viszont köteleztetik a tiszamelléki helv. hitv. egyház kerület az állami tanitó-képezdében járó növendékek közt, évenkint 3000 ftnyi ösztöndijat kiosztani, aként, hogy abban legalább 30 — 40 tanuló részesüljön. Az államtanitóképezde, ugyancsak a szerződés végpontja értelmében, jövő ősszel már megkezdi működését. Egy napi kérdés. Az iskolatanácsosok, tanfelügyelők — a törvény értelmében megkezdék müködésöket, először is adatokat szedvén magoknak, melyekről — mint alapról intézendik további müködésöket. A Tolna-Baranya megyei tanfelügyelő ur is kibocsátá íveit, melyeken 22 pontra kellett felelni a tanítóknak, elébb már megkérdezvén a községeket váljon hitfelekezeti vagy községi iskolát akarnak-e ezutánra? Nézetem szerint talán az egyházakat kellett volna megkérdezni, mert eddig az iskolák kivétel nélkül hitfelekezetiek, — tehát az egyházaké — voltak, noha én is meg lettem keresve a községi elöljáróság által, de nem avatkoztam a dologba egyébként, mint elmentem esperesemhez, s az ő utasítását vagyis inkább tanácsát tudtára adtam a községi elöljáróságnak, nem avatkoztam mélyebben a dologba, ugy gondolkozván, hogy ahol engem s az egyházat ignorálnak, ott a beavatkozás minden esetre illetéktelen. Ez pusztán csak egyéni nézet, melyet őszintén kimondok, nem akarván senkit praejudikálni. — De menjünk tovább! Már itt az iskolatanácsosok és tanfelügyelők működésének kezdetén, kezdi felütni fejét egy hydra, a clericalismus, az ultramontanismus hydrája, elővevén szokott palástját a vallást, s abba takaródzva akarja továbbra is sötét befolyását a tanügyre fentartani. Itt látszik meg Kovács Albert ur mondásának igazsága, mely szerint: korántse higyje a kormány, hogy a clerus mindenben támogatni fogja, mert mihelyt hatalmát, befolyását valamire csökkentetni látja, százados szokásaként reactiot képez. Ezt láttuk megvalósulni a múlt képviselő választásoknál, mikor is kész volt a clerus a Blahók-kal, és az „ó nép" apostolaival szövetkezni, ha ínye szerintinek tapasztalta. — Ezt látjuk megvalósulni most a tanfelügyelők munkájának kezdetén. — Mert nem csak az interconfessionalis törvény, hanem a XXXVIII-ik népoktatási törvény is szúrja a clerus szemét. Egyszerre azonban nem szokott az ultramontanismus semmivel sem — magyarán mondva — kirukkolni;— elébb gyanúsít, rágalmaz, aláás, konkolyt hinteget, és ha ez nem használ, felveszi a szokott palástot, a vallást, böjtöt rendel, poenitentiát tartat, — processiót rendez később. Ez már bevett szokása. A tolna-baranyai felügyelő üdvös munkálkodása is szálka a clerus szemében, s az elmondott módon cselekedett itt is. Először terjesztgeté, hintegeté mindenüttt, hogy a népoktatási törvény nem életrevaló, elébb utóbb meg fog bukni, a kormánynak nem lesz ereje, tehetsége mindazt keresztül vinni amit akar, elébb utóbb vissza vonja, vissza kell vonnia, s ismét a papok kezére adni a nevelést. — Ez nem használt. — Azt mondta rá a felvilágosodott ember hogy igen is Eötvös miniszter ur nem fog senkivel játszani, s habár megtartja is a clerus a felekezeti iskolákat, de ha nem rendezi a törvény parancsolata szerint be, a kormány, vagy jobban mondva az állam a 15. §. rendelete szerint, elveszi kezéről az iskolát. — Erre mosolyogtak, s azt mondák, hogy ez vallás sérelem lesz, ezt tenni a kormánynak nincs hatalmában. Hogy van-e szándéka a kormánynak a 11. 12, 13. §. végre nem hajtóira a 15. §.-t alkalmazni, azt a következés meg fogja mutatni, mi erősen hisszük, hogy akarata is, szándéka is van, hatalma is lesz, — mert az állam minden hitfelekezettől megkívánja, hogy az államtörvényt tiszteletben tartsa, s olyan polgárokat neveljen, kik az európai miveltség niveau-ján megállhassanak. — Eddig — valljuk meg igazán — sem hatalma sem alkalma nem volt nálunk az államnak ezen kívánalmát érvényre emelni, most van; s épen annak szükségessége szülte a XXXVIII-ik törvénycikket, mert az állam nincs megelégedve a polgároknak azon tudományos és politikai ismereteivel, melyet a hitfelekezeti iskolákban nyertek, s ha valamely felekezet a törvény parancsolatának nem enged, vagy azt könnyelmüleg elhanyagolja, a kormánynak joga, teljes joga van, sőt kötelességében is áll a 15. §-t alkalmazni, s ennek értelmében az iskolát községinek nyilvánítani. Mit szól ehez a clerus? mosolyog tán? már nem, hanem tesz és cselekszik. Itt a példa. — Duna-Földvár városa felekezetieknek nyilvánította iskoláit azon ok miatt, mert a 2000 iskolás gyermek számára nincs elegendő módja tanítókat fizetni, a mostani módszer mellett azonban örömest meg marad, mert a kétezer gyermeknek csak fele jár iskolába, a többi a gyepen libákat, bárányokat őrizhet ezután is, — ez