Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-03 / 1. szám

vállalkozzék, mely Széchenyi erejét is felülmúlta ? kérdik aggódva a jóakarók és gúnyolódva azok, kik a nép szellemi felemelkedését chimaerának nézik. Ne legyünk kishitűek és ne feledjük, hogy a nagy kezdeményezők óriási erőlködése épen annak eszközlésére szokott szolgálni, hogy a nyomukba lépők az utat jó részt egyengetve találják; túlfelől itt nem is országra kiható nagymérvű mozgalmak előidézéséről van a szó, ami valamint sok más, ugy magam szerény tehetségét is meszsze túlszárnyaló vállalat volna; hanem egyes községek körében eszközlendő oly egyesülésekre céloznak e sorok, melyek által mig az értelmesebbek mivelő hatást gyakorolhatnak a kevésbbé értelmesekre, ezek viszont amazokat közhasznú, üdvös törekvéseikben gyámolitván, a társadalmi fejlődést minden tekintetben gyarapodásnak indíthatják. Lelkészek és tanítók, tisztelt kartársaim! minket, kik magunk is a nép közül valók és ennek választottai vagyunk, minket illet első sorban a kötelesség e nagy törekvésben előljárni, ésutrnutatókul lenni a népnek í. hasznos munkásság, és a munka sikerét biztosító ismeretek szerzésében. Ezt tennünk hivatásunk természete és önnön jól értett érdekünk egy iránt parancsolják. Hivatásunk szerint nekünk a lelkekre kell hatnunk, s az embereket a vallás és erkölcs szent igazságai befogadására, s ennek nyomán valláserkölcsi cselekvésre bírnunk. Nehéz feladat, melynek szerencsés megoldása leginkább attól függ, mennyire birjuk hallgatóink vonzalmát megnyerni, lelkeik hajlamait kitanulni és azoknak imponálni. E nagy cél elérésére a kort mozgató nagy eszmék élére kell állanunk s azok valósításán dolgozva, tettleg bebizonyítani, hogy a vallás és ennek szolgái, a tudomány és ennek terjesztői a nagy emberszerető méltó utódai, kik készek felvenni a keresztet, hogy a rájuk bízott nép boldogságát eszközölhessék. Ekkor de csakis ekkor várhatjuk szavunknak a kathedrából is óhajtott foganatját, mert szavunk felénk hajló szivekbe fog esni, mig különben Kossuth találó mondása szerint: „kinek népszerűsége nincs, az hasonlít a mágnestűhöz, mely a hajónak útirányt mutat, de soha útnak nem i n d i t h a t j a.u

Mit tegyünk tehát, hogy és mikép kezdjük meg közhasznú működésünket? elmondom röviden. Nincs, ugy hiszem, széles e hazában község, észben és tehetségben annyira megfogyatkozva, hogy ne találkozzék kebelében egy két értelmesebb egyéniség, kikkel okos szót váltani ne lehetne. Ezeket téli estéken, mikor a mezei munka pihen, pap vagy tanító barátságos beszélgetésre liihatná meg, és meghányván vetvén velők a helység viszonyai szerinti nagyobb szükségeket, megállapodnának abban, hogy mit lehetne afenforgó helyi viszonyok szerint legcélszerűbben megindítani, ami a polgárokat a szabad társulás folytán eszközlendő közös cselekvés áldásáról legkézzelfoghatóbban meggyőzhetné. Mi célra történjék a társulás? erre nézve ma már nem szükséges holmi' uj terveket koholni, az Ügymenet rendezésével bajlódni; mindezt készen találja, ki korunk mozgalmait némi figyelemmel kisérte. Ott van a Türr ajánlotta „népoktatási kör," amelynek megalakítására való felhívást, a lapok közlöttek s alább mi is hozzuk; ott van a Keness ey által ép annyi ügyszeretettel, mint szakismerettel ajánlott „népbankok" eszméje, melyet létesíteni a legkisebb községnek ís módjában áll; ott vannak „a mértékletességi egyletek,u

melyek a szegény irlandiak közt valóságos csodákat eszközölnek; ott vannak az „önképző társulatok," melyek a sveici munkásokat ügyefogyott állapotjok javítására oly hathatósan segítik; ott vannak a „takarékmagtárak" melyeknek áldását számos községeink már-már élvezik stb. stb. íme választhatunk a jóban, csak legyenmeg bennünk az igazi szándék valamit lendíteni és az ország igazgatását és javítgatását kedves magunkon megkezdeni; mert egy régi angol vers szerint „Ha mindenki igyekeznék Tanitni önmagát Oh ! mily könnyen lehetne még Újjáteremteni e hazát." Igaz, hogy az ember szellemi átalakulása nem könnyű dolog, hogy a megszokott s második természetté vált életmódot abban hagyni nehezebb, mint a boroskancsó mellett államügyeket igazgatni és Európa sorsa felett határozni, de épen mivel az önjavítás oly nehéz, azonban anélkül igazi boldogulás nem képzelhető, épen azért szükséges minden kigondolható rugót mozgásba hozni, hogy célt érjünk.