Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-25 / 30. szám

PROTESTÁNS ISKOLAI SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL : A lipót- cs szerb-utca szögleten földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIHDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 30 kr. A A Celcler-ügy. (Folytatás.) Azt hiszem, hogy első cikkemben kellőleg bebizonyítottam Celdernek saját leveleiből, miszerint ő kezdetben maga is elismerte az erdélyi hatóságtól való függését Néhány adat meg fog győzni arról, hogy egész 1865-ig, tehát több mint négy éven át folytonos hivatalos összeköttetésben állott az erdélyi püspökséggel: 1862-ben a bukuresti osztrák cs. kir. konsulság az erdélyi püspök előtt bevádolta Celdert, hogy: 1-ör házasulandókat esket a consulatustól nyerni kellető házasodhatási engedély nélkül. 2. Összeesketett olyan nőt is, a ki előbbi férjétől el nem volt válva. 3. A cs. kir. hivatalnokok irányában kihívó magaviseletű. 4. Hallgatóit engedetlenségre lázitja, a cs. kir. consulság ellen. 5. Átvesz katholikusokat, anélkül, hogy megtartaná az átállást szabályozó felsőbb rendeleteket. 6. Bizonyítványt állit ki a házasodni akaróknak arról, hogy vagyoni állapotjok elégséges a megélhetésre; holott ez jog- és hatáskörén kivül esik. *) E vádpontok közül (Jelder a 4-iket határozottan tagadta, s alaptalanságát bizonyítványokkal is kimutatta; a 3-ikat onnan származtatja, hogy tisztelkedni nem volt a konsulnál, a többit pedig elismeri, habár mindenikre hoz fel valami mentséget. Elismeri még azt is, hogy olyan nőt esketett össze, a ki előbbi férjétől el nem volt válva, s igy tudva polygamia létrejövését eszközölte, de hozzá *) Lásd „Prot. L." 18tí6. év 10 és 11-ik számaiban „A C e 1-d e r - ü g y" cirnü cikket. Ballagi felhatalmazásával kijelentem, hogy azon névtelenül megjelent cikket ő állította össze eredeti okmányokból. Ebben részletesen le van irva a konsulatus vádja, és Celdernek az erdélyi püspök hivatalos felszólítására adott felvilágosítása. Azon dolgozat <iz enyémet sok tekintetben világosíthatja és kiegésziti. K. A. teszi, hogy ezt oly nővel tette, — „a ki egy más férjjel 7 éve él s három gyermeke van." A válópereket 1862-ben, tehát felhatalmaztatása után a legközelebbi évben nem küldte fel az erdélyi zsinathoz, melyre vonatkozólag irja: „Az erdélyi főt. superintendentia azon meghagyásának, hogy a válópereket jelentsem be, nem tétetett elég, és vájjon miért? Méltóztassék elhinni, nekem annyi dolgom, bajaim és küzdelmeim vannak, hogy sokszor azt sem tudom, nem kell-e köztök vagy megőrülnöm, vagy összeomlanom. Később azonban mégis elküldtem a válópert, vagyis inkább az elválasztás okadatolását. Most, ha ugy tetszik, bátorsággal visszaveheti az engedélyt, hogy egyháztanácsommal választhassak, a főt. köz szent zsinat, én már megjöttem oda, hogy mindeneket elviselni tudjak, s a körülményekhez képest a magam munkálkodási körét biztosítsam." Levele végén kéri a közzsinatot, állítson ki számára egy bizonyítványt, „hogy én (t. i. 0.), az erdélyi anyaszentegyház megbízása és segedelme által is vag}'ok, működöm itt, egyházak, iskolák alapításában. azért mint ilyen, ajánltatom mindaz osztrák, mind a román kormányférfiak pártfogásába. *) Celder az 1863-iki dézsi és 1864-iki kolozsvári zsinatra csakugyan felküldte az alsó törvényszéken ellátott válópereket, s ez utóbbira kérelmet adott be aziiánt, „hogy engedtessék meg neki, hogy Oláhországban lévő minden egyházaink prcsbyteriumaival választó törvényszékeket tarthasson, és ezeken a fölmerülő válópereket elláthassa." Erre a kolozsvári zsinat jegyzőkönyve 18. száma alatt ezen végzés olvasható: „Közzsinatunk nagyon fájlalja, hogy buzgalmáról és a hit terjesztésében önfeláldozó, fáradhatlan munkásságáról a két magyar hazában ismeretes atyánkfiának e kérését meg nem adhatja; lia*) Lást ugyanott.