Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-18 / 29. szám

ház az urnák szent helye!" a felolvasott igéből (Pál levele Eph. 2, 19—21) vezeté le; amely beszédet természetesen azzal rekesztette be, hogy b. Podmaniczky L. áldozatkészségét, melylyel nemcsak jótékonycélu gyűjtésekhez aránytalanul adózik, hanem titkon is sok szorongó helyzetben lévő családok szenvedésüket ugy egyes előforduló alkalmaknál mint rendesen folyó osztogatások által bőkezűen enyhíti, kiemelé ; — ezért a gyülekezet nevében háláját kifejezé és reá s a házára az Égáldását kéré. — Isméti karének után megkeresztelé nagyt. Pékár ur — Jakus Márton, dengelegi lakos leányát; ezután Vladár J. sámsonháza-i lelkész ur 22 személynek osztá ki az Urvacsoráját; — végül pedig az ünnepélyt főt. Székács ur imával és áldással fejezte be. Az ajtatos közönség; mielőtt a Császár Albert aszódi építőmester s Miller Miklós váczi ácsmester által készített divatos izlésii, kis — de annál szebb — templomot elhagyta volna, megtekinté még közelebbről a Greszler család által müízléssel készített kehelvtakarót és a jól sikerült oltárképet, mely Hofrichter J. pesti festész müve s Krisztus urunkat ábrázolja, a mint a kenyeret megáldja. Az illető festész a kép kivitelében hivő magamegadással gyönyörű felfogást és képzeletet érvényesített, és ennek következtében oly képet alkotott, a mely ugyan a színezet hatását is eléggé számba veszi, de a melynél még is az alak- és idomzatokra fektetette a fősúlyt ugy hogy az nemcsak a szemet gyönyörködteti, hanem egyszersmind egy belső érzésnek szózata, mely a szem által a lélekre hat. Az ünnepély befejeztével a vendégeket a szépen ültetett parkban — egy Schwott L. pesti díszítő által jó ízléssel készített, hosszúkás sátorban — három egymásmellett egyenközüen felállított s gazdagon terített asztal várta, a melynél körülbelül 150 személy vallás- és rangkülönbség nélkül — ugy előkelő mágnás mint szerény lelkész s tanitó és egyszerű földmives egymás mellett foglalt helyet. A pohárköszöntésekkel fűszerezett ebéd alatt a nemzeti zenekar fáradozott a kedélyek élénkitésén és a jó kedv még az által sem zavartathatott meg, hogy egy pohárköszöntés következtében főt. Székács ur ajánlatára a herédi egyház javára gyűjtés rendeztetett, a melyhez maga Radvánszky-Podmaniczky Maria úrhölgy 50 forinttal járult. A kedélyek mindinkább fokozódtak, a vígság sehol sem hiányzott. A nagy sátor később táncteremmé alakíttatván, a szép hölgyek színes csokra ugy mint a vendégkoszoru ifjabb férfiai csak hamar hódoltak Terpsichore hatálmának és mint a Colonne-ák vezérnéül, a a hölgyek királynéjának, a szint oly nyájas mint deli Podmaniczky-Sréter Malvina bárónénak kellett működnie, dacára annak hogy már reggeli 4 óratói fogva fáradozott háziasszonyi tisztének megfelelni. A tüzjáték sem volt képes megzavarni se a falubeli ifjúságnak mulatságát — kik egy külön helyen töltötték kedvüket bor és zene mellett — se a pompás sátorban levőkét, s ugy azoknál valamint ezeknél is csak a nap felkelte vetett végett azon örömnek, melynek Heréd b. Podmaniczky L. bőkezűsége folytán az nap tanuja vala, ugy hogy ezután Heréd évkönyveiben bizonyosan arany betűkkel lesz feljegyezve, „18G8-ik évi junius hó 16-ika. valamint b. Podmaniczk y László neve!" Falvay. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. — Ausztria. A népgyűlések körében, melyek most az ausztriai tartományok különböző helyein napi renden vannak, legközelebb egy népünnepély merült fel. Csehországban, jelesen Pankrácz községében ugyanis július 5-én estve 7 órakor megtartatott a Husz-ünnepély. Este 8 óra után a pankráczi községelőljáró vendéglője előtt az ünnepélyes menet megindult. Elől 12 lovas banderiálista, valamennyi szines lampionokkal; utánok a zászlóvivő s rendező bizottság szintén lampionokkal; a zászló után egy fekete lámpa vitetett, melyen a husziták jelvényei: a serleg, a csépelő és a hajnali csillag veres transparent színekkel volt látható, s e jelvényeket körülbelül (3000 ember kisérte a Pachar melleti kertbe, hol Húsznak szobra egy veres sátor alatt fel volt állítva. A szoborhoz érve, egy énekkar huszita egyházdalt énekelt, egy szónok alkalmi beszédet mondott, a beszéd után a szobrot egy régi cseh nemzeti öltönybe öltözött leány koszorúzta meg, a koszorúzás alkalmával „Sláva Czechum!" hangzott, a leány pedig következő szavakat mondta: „Testét elégettették, de szelleme halhatatlan." Ezzel az ünnepélynek vége szakadt s a közönség a Huszszobomak bengáli tűzzel megvilágítása mellett szétoszlott. Ugyanazon napon estve 7—8 óra közt Prágában a Betlehem-téren körülbelöl 4000 ember gyűlt össze, több ház ki volt világítva és zászlókkal díszítve. A többi közt a Halanekféle serfőzde is zászlókkal volt ékítve s a ház közepén Húsz szobra állott. Pont 10 órakor a szobor magnesium világítás által láthatóvá tétetik, mire az öszszegyült nép hatalmas Slavákat hangoztat és a „kde domov muj"-féle dalt kezdi énekelni. Ugyan e pillanatban egy osztály rendőrség jelen meg s a népet eloszlatni akarja, a tömeg ugyan szétoszlott a t érről, de a szomszédutcákban még körülbelöl 12 óráig egy a tt maradt, hangoztatva Sláváit. A rendőrség csak azért oszlatta állítólag szét a tömeget, mert nem volt bejelentve az ünnepély. —(Sz—k.) ® A genfi consis tórium azon kérmelmét, melyben többen kérték, hogy az apostoli hitforma a nyilvános isteni tiszteletből kihngyassék, nagy szótöbbséggel elvetette. Orthodox francia lapok szeretnék azt felhasználni arra, hogy azon p.ipokat, kik szerintök a kérelmezőket sugalmazták, erkölcsileg kényszerítsék az egyházból kilépni: „s mit tesznek most a sugalmazó papok?" kérdi az Esperance — kihagyják e a symbolumot önhatalmúlag, avagy meghajolnak a határozat kényszere alatt? Lesznek e továbbra is vakmerőek a szóban, gyávák a cselekvésben? Mi pedig azt kérdjük, mikor fogják már fel a protestánsok a protestantismus