Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-18 / 29. szám

nasium tantervének részletes kidolgozásáról tanácskozott, mit is julius 6-án befejezvén, a módositott tanterv öszszeállitása, s egyes pontjainak indokolásával Batizfalvi tanár bízatott meg. A miniszteri javaslatra az észrevételeket magában foglaló munkának, valamint a módositott gymnasiumi tantervnek és indokolásának kinyomatását s az egyes superintendentiákkal leendő közlését az elnök vállalta magára. Végül nem hagyhatom említés nélkül, hogy az elnöklő nemes báró az ülésekben ritka tapintatot s egészen objectiv állást foglalt el; nézetét, véleményét mindenki szabadon nyilváníthatta, s így igen is elhamarkodott és alaptalan volt a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap"-ban M. R. betűk alatt megjelent azon közlemény, miszerint a nemes báró, házigazdai helyzeténél fogva, a tanácskozmányra befolyást gyakorolhat. Házi gazdai szerepét az igaz a nemes báró igen szépen betöltötte, de nem az által, hogy igaztalan befolyást akart volna gyakorolni a gyűléseken, a hol elnök volt, hanem betöltötte áldott családja körében. Az értekezlet tagjait kivétel nélkül igaz magyar vendégszeretettel fogadta és gazdagon megvendégelte s oly kellemes napokat szerzett mindnyájunknak, hogy azok emléke soha sem fog elenyészni kebleinkből. A tanácskozmány eredményét, u. m. a ministeri gymnasio-lyceális javaslatra adott véleményt és a megállapított tantervet indokolásával együtt mellékelve közlöm. Batizfalvi István, Az ágost. hitv. ev. tanárok egyetemes tanácskozmfinyainak véleménye a miniszteri gymnasioiyeealis tervezet fölött. Az 1868-iki ág. hitv. evang. egyetemes gyűlés határozata folytán főbb- és közép-tanodáink célszerű módosítása, egyúttal a magas kormánytól időközben netán kikiadandó tantervi javaslatok fölötti véleményezésre értekezletül kiküldetvén, kettes megbízatásunkban annál készebben járunk el, mivel azóta csakugyan ö nagyméltóságának, a közoktatási miniszter urnák a középtanodákra vonatkozó tervezete megjelenvén, erre nézve nemcsak mint felekezet emberei, de mint a közhazai oktatást szivünkön hordozó férfiak is tiszteletteljes őszintességgel nyilatkozni elutasithatlan kötelességünknek érezzük. Tökéletesen meg vagyunk győződve, hogy ö nagyméltósága mint a kormiveltség magaslatán állo férfiú, célszerű nevelés alkalmazása által hazánkat felvirágoztatni teljes szivéből törekszik. Azonban már a tantervi-javaslat keletkezési módját sem tarthatjuk eléggé helyesnek, miután ilyennek kidolgozására csak egy szakférfiakból álló bizottság alkalmatos, épen a nevelés és oktatásügy lévén hazánkban azon mező, mely jelesebb törvényhozóink előtt is kevésbbé ismeretes. Ami pedig a tanterv lényegét illeti, erre nézve a főhiányt abban találjuk, .hogy benne ősszeegyeztethetlen módon különnemű elemek lévén összehozva; az a kitűzött célnak meg nem felelhet. A tanterv ugyanis el nem érheti a hat osztály által a gymnaziuni célját; a három lycealis osztály pedig a trifurcatió alapjara fektetve, egyrészről nem a gymnázium folyttlttlScl és betetőzése, más részről majd többet akar adni, mint mennyit az egyetemi és átalában a felső szakpálya előkészületül igényel. — majd viszont kevesebbet nyújt. Hogy a hat osztály által, mely a miniszteri javaslatban a gymnáziumi cím alá foglaltatik, a gymnázium célja el nem érhető, az tisztán a gymnasium fogalmából folyik. A gymnázium főfeladata, melynek a többi mind alá van rendelva, az ifjú lelkében rejlő tehtségeket felkölteni és minden irányban a fejlés felé indítani; tehát fő feladata a tisztán egyetemes emberi műveltség és, mi ehhez azután mint másodrendű csatlakozik, — az ily miveltség alapján útkészités a szakpályához, de mely szakpálya azon miveltség nélkül sem kellő alappal nem fog bírni, sem pedig az emberi célok tudatához fel nem emelkedhetik. A gymnázium megjelölt feladata immár a vallási oktatás, — az anya- és classikai nyelvek s a történet ismerete által éretik el; ezenkívül a reáltudományoknak oly fokig terjedő tudása által, a mennyit ezen tudományokból ma, midőn az emberiség a természetet öncéljaira minden irányban felhasználja, — okvetlenül elsajátitnia kell. De ennyi ismeretkincs különösen hogy ez által az ifjúban a tisztán emberi, az istentől beléje oltott tehetségek összehangzatosan kifejtessenek, hat év alatt el nem érhető. És mivel mi a fent emiitetteket tekintjük a gymnasium igazi céljának, ezért a gymnaziumot tartjuk a legmivelőbb és alapeszméjében leghumánusabb intézetnek, olyannak, melynek közvetítése által kerülhetnek ki az élet színpadára oly férfiak, kik az emberiség legszentebb érdekeit, az igazságot, a szabadságot az értelmiséget átérezni, felfogni s ezekért lelkesedni képesek. Annyira megyyőződésünk az, hogy a gymnasiumi képzetséget nyert ifjak bírhatják a legszebb, legnemesebb miveltséget, miszerint bátran elmondhatjuk, hogy a gyakorlati életre kiszámított reáltanodák, hol mindig a tantárgynak az életre való alkalmazhatása vétetik tekintetbe ily tiszta, a lelket felemelni képes műveltséget a legjobb akarat mellett sem adhatnak. Hogy a három lycealis osztály a gymnziumnak rendes folytatása, nem betetőzése ez a trifurcatio elvéből tetszik ki, mert e szerint az ifjú, a hat osztályt bevégezvén, már tulajdonképen szakpályát választ, tehát azon korban, melyet az élet költészetének nevezünk, kénytelen az úgynevezett kenyértanulmányok szomorú prózájára gondolni. Ily módon kíméletlen kézzel lerázatnék a gyönge virágról a finom himpor ! A lycealis tantervi javaslatból mennyire kirí azon szomoritó gondolat, hogy már a középtanodai képzés a kenyérkereset felé irányul, csak azon egy példa szolgáljon, hogy Virgilius „Georgi-