Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-04 / 27. szám

Ezen asszonyság 300 forint készpénzbeni adakozásán kivül, melyet vérrokona és örököse Petliö Ignác úrral együtt tett, egy kitűnő remek urasztalitcritővel is megajándékozta a tólcsvai ekklézsiát. Az urasztali teritőt éveken keresztüli gondos munkával himzette és varrta Péter Erzsébet a tisztelt aszszonyság nevolt leánya, most Barátli Imre gávai ref. lelkész neje. Oly meglepően szép amaz asztalterítő, bogy annak himzőnőjére illenenek a régi költő ama versei „gyönge kis ujaival sem Arádne sem Penelope, nem szőtt fent soha ugy mint a kis gávai lánka." Ki van ennek kerületén varrva arany kalászok és az áldást jelző termények koszorújában ez. „Istennek hálául özvegy Bernáth Józsefnő született Vida Polexina készittetto 18GG-ban." r Áldott legyen a buzgó honleány emlékezete köszönet a megbecsülhetlen műkincsért a jeles Péter Erzsébet Barátli Imrenönek, és a végső felszerelést és ajándékozást eszközlüttPethő Ignác urnák. Köszönet eleitől végre is az életének 73. évét most ez ünnepélykor befejezett ritka buzgalmu tolcsvai Nagy Ignáenak, a ki a legszebb legmaradandóbb emléket hagyja hátra az utókor, és örökösei buzdításukra, köszönet neki és minden Tolcsvainak a szives látásért, melyet az ezerekre ment idegen vendégek elfogadásában tanúsítottak. Köszönet és hála a vallás főpapjának, espereseinek, lelkészeinek, kik eljöttek sok költségeiken ez ünnepélyre, és szolgáltak lelki örömére és épülésére a gyülekezetnek. Sz. (G.-K.-Sarló jun. 12.1869.) Nt. szerkesztő ur! Az a Kálmán Károly, a ki a barsi e.megye. f. évi április 27-iki közgyűlését és zöldasztalát e lapok 22-ik számában oly fekete szinben festette le, névbitorló ; mert a barsi e.megyében Kálmán Károly nevű ref. lelkész nincs 5 s maga már az, hogy nyilt sisakkal nem mert fellépni, sejtetheti, hogy nincs igazsága, — még kevésbé, ha Kálmán királyunktól kölcsönzé 0 nevet pávatollul, hogy haladónak láttassék, mert ez rá nézve mind egyházi, mind politikai tekintetben csak satyra; föllépett, hogy handabandázzon s vagdalkozzék a levegőben, mint Don Quixot, vagy legfölebb Herostratusként tüzet vessen Diana templomára, hogy liire legyen. Mert komolyan, hogy is léphetne fel publicum előtt olyan lelkész, annyival inkább birálólag, a ki még annyit sem tud, hogy hány iskola van abban az e.megyében, melyet birál? a ki oly figyelmetlen, hogy nem tudja mi történik azon gyűlésben, mely ellen recriminál, — nem ugy osztályozváu az iskolákat,* mint ott előadatott, — nem tudván, hogy a tanitóértekezletek iránt a kellő lépések a gyűlésen már megtétettek, nem tudja a mi történik az e.megyében, vagy csak hallomásból tudja, hogy az esperes vallástani füzetkét irt, mely a népiskoláinkban, néhány kivételével már tanitattik is, mely füzetke, szerinte, miként mondják, igen jeles. Csudálatos, hogy oly szem fül egyén, mint Kálmán Károly ur, lelkész létére, e füzetkét „csak azt mondjákból ismeri, holott szerinte néhány kivételével népiskoláinkéban taníttatik is, s az ő iskolája is a kivételesek közé tartozik minden bizonynyal, mert különben tán csak ismerné, ha t. i. egy kis gondja voln a az iskolájára. Nem tudja, hogy az az esperes — nt. Nagy János ur — terjedelmes utasítást is irt már az előtt több évvel — előbb mint Nagy László beszéd- és értelenigyakorlatai napvilágot láttak — a tanitók számára a tanmódban ugyan azon rendszert és modort követve — s ennek utánzása emelte máinémely iskoláinkat az iparkodó tanítóknál a kitűnő osztályba, — s nem tudja, hogy gyűlésünk, melyet méltatlanul bántalmaz s épen az a szerinti kárhozatos zöldasztal az emiitett iratok megszerzését minden tanítónak kötelességévé tette, s a kitűnő iskolákat minta iskolákul kijelentvén, megbízta az esperest, hogy belátása szerint, körökre osztván az iskolákat, a még nem képzett tanítókat önképzés végett a mintaiskolákba utasítsa. Mind ezeket nem tudja az ál-Kálmán ur, ő meg elégszik itt a hallomással. Mert neki közlésében is, valamint itthon más érdeke van. Az iskola, az egyház, a zöldasztal mind csak mellékes dolgok, s ugy jött belé közlésébe, mint Pilátus a credóba, csak a cikk hosszabbítása végett. Öt a szabad papválasztás érdekli most, mint érdeklette ezelőtt csak néhány évvel a gradualis promotio, a mikor az ő vélekedése szerint e szabály folytán egy rokona levén előmozdítható, néhányad magával— kik többnyire rokonok — a szabad választás mellett küzdött s most az általa ócsárolt zöldasztal ellen egész köröm szakadtig tolakodott alant és fönt, annyira, hogy elvégre az e.kerület által az ál-Kálmán rokonok fejéré diktáltatták az e. megyének, illetőleg annak a zöldasztalnak — a gradualis promotiót megsemmisíttetvén — szabadválasztási eljárását; most mivel ismét egy rokon lett volna szabad választás utján — per fas et nefas — behelyezhető, az általuk akkor par force kivívott gradualis promotio — természetes, mint érdekellenes — nem tetszik. Ilyen az a simonia. Tele tömték a népet a szabad választás szabadosságig vitt eszméjével, hogy a még akkor fenállott szabályt tiporja le, mint ők az előtt letiporták a rendes uton módon elhatározott szabad választást a zöldasztal irányában s Aehitófel balga tanácsával rá vették a mézes szavaknak hitt jámbor gyülekezetet, hogy a szabály szerint ne válasszon, holott az a zöld asztal a szabály szerint elintézte volna az ügyet az egyház és az iskola falai közül még csak akkor kilépett ifjú papjelölt javára, ugy hogy mindenek szépen és ékesen lettek s a példabeszéd szerint „a kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt volna." De Kálmán K. uramék azt történni nem engedték. Igy bonyolult a vékony kötésből gordiusi csomó, melyet természetesen most már csak kard vághat el; mert a szabad választás, ha életbelépne is, mint akármely más törvény, viszszaható erővel nem birandhatna. Aztán mit ís akar ál Kálmán Károly ur azzal a zöld asztallal? Eltörülni? Jó hogy kevesen vannak hozzá. Különben, ha az e.kerület is oly rövidlátó volna, megjárná a barsi e.megye ; mert elég baja lenne az önök által