Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-27 / 26. szám

mellett nem kis szerepet játszik a clerus is. A siguezai clerus fegyverkezik a kormány ellen. Seminariumában a hatóság 7000 töltést, sok kardot és más nemű fegyvert talált. Más vidékeken is összeesküvést forral a papság a kormány ellen. De a főpapság más módokat is talált, hogy ellenszenvét az ujalkotmány ellen kimutathassa. Az alkotmány kihirdetése napján a burgosi érsek nem engedte meg, hogy a székes egyházban Tedeumot tartsanak, s általában az egyházi innepély tartására csak egy püspök nyitotta meg a templomot. *Hengstenberg a prot. orthodoxia látható feje május 28-án, tehát pár nappal a hires wormsi gyűlés előtt meghalt. Nagy talentumát a porosz állami és egyházi reactio szolgálatában vesztegette el. Requiescat in pace ! @ Az angol bibliaterjesztő-társulat bevétele folyó évben 4.698,812 frank; kiadása 4.688,428 frank. Kiosztottak ez évben 2.140,620 bibliát. Mióta a társulat fenáll, kiosztott összesen 57.210,485 bibliát, 182-féle nyelven. —(L'Eglise Libre.). *Statistika a „R e 1 i g i ó"ból. Párisban a német protestánsok 11 templommal és 16 iskolával birnak, pedig számok alig rug 30,000-re; a német katholikusoknak pedig van 6 templomok és 3 iskolájok, pedig számok 100,000-nél több. Tehát 1875 pi-otestansra esik egy iskola, és 33,333 katholikusra is egy. Az arány = 18 prot. iskolára 1 kath. Elég érdekes mívelődéstörténeti adat. — Pest, junius 11. A. J. A linzi események különös izgatottságban tartják a lajtántuli közvéleményt. A linzi egyházmegye püspöke néhány hóval ezelőtt oly tartalmú pásztorlevelet akart a sajtó utján hívei közt terjeszteni, mely kemény szavakban itélé el az akkor szentesitett alaptörvényeket s fölötte alkalmas lett volna arj a, hogy a papjainak gyámkodása alatt álló alsóbb tömeget a szentesitett törvények elleni meg nem engedhető tüntetésekre ösztönözze. A nyomtatványokat tehát terjesztésök előtt a törvényes hatóság lefoglaltatá s szerzőjök ellen a szabályszerű eljárást foganatba vette. Ezt már az ultramontán hadsereg nem türheté. Az ő fogalmai szerint, egy kath. főpapnak szabadságában áll a törvényes rend ellen lázitani, de ha a kormány öt polgári bűntetteiért a rendes törvényszék elé idézi, hogy eljárásáról számot adjon, akkor megsérti az egyház szentségét, beléelegyedik a vallás ügyeibe; szóval oly jogtalanságot követ el, minőt az egyház csak pogány államtól tapasztalt. Es csakugyan az ultramontánok kivánságára és ösztönzésére a püspök többszöri idézés dacára vonakodott a vizsgáló bíróság előtt kihallgatás végett megjelenni, okul adván, hogy vallása szabályai tiltják, miszerint világi biróságnak alájavesse magát. A római journalistica e nézetet százféle változatban liangoztatá, a különböző ultramontán egyletek elkiabálák az oly gyakran hangoztatott parolét: „veszélyben van a vallás," s a szenvedélyek eme concertjéhez még közvetlenül Rómából érkező utasítások is járultak, nehogy a püspök valami concessiót tegyen az állam kívánalmainak. De a kormány a feketék eme zajától megijesztetni nem engedte magát, hanem — a törvénynek minden más magyarázatot kizáró szavaira támaszkodva — erélyesen érvényre emelte annak tekintélyét. Igy történt ama különös esemény, hogy az engedetlen főpap, ki hosszas alkudozások után sem akart a fensőbbség előtt meghajolni, rendőri fedezet alatt kisértetett a vizsgáló biró elé, hogy ott az említett ügyben személyesen kihallgattassék. Képzelhetni a lármát és jajveszékelést, melyet ez oljárás az ultramontán táborban előidézett. Ok, kik az egyház ügyei körül folytonosan a „corpus juris canonici" rég elavult intézményeire hivatkoznak, kik folytonosan az állítólagos törvény tiszteletét kívánják — mindezek dacára még a legkétesebb fegyverektől sem ijedtek vissza, hogy a tudatlan tömeg szenvedélyeit felköltség s igy a törvényben előszabott eljárás foganatba vételét meggátolják. A püspök elszálitásakor összecsőditék a tömeget, de ez elégjózan észszel bírt, hogy magát rendetlenségektől vissza tartsa. Azután nagy népgyülésekct rendeztek, melyek utolsóját a vett távirati értesítések szerint izgatásra célzó folyama miatt a rendőrség feloszlatni kénytelenült. Sőt a rendes jogok mellőzésével még ő felsége magas és a pártok fölött álló személyét sem átallották egyéni behatások által részökre megnyerni próbálni, mi azonban ugy mint más jogosulatlan kisérletök szerencsére eredmény nélkül maradt. Ezen a közbékét veszélyeztető jelenségek igen sajnos hatással vannak a társadalmi életre. Még ha Lajtán tuli szomszédaink minden egyéb politikai és socialis bajtól mentek lennének, ugy ez egy is elég volna arra, hogy állapotukat irigylendővé ne tegye. Az állam és az egyház közös célnak: az ember földi jólétének elérésére rendelt társaságok. Ha a kettő egymással hajba kap, ugy egyik sem felel meg hivatásának. Ez esetben napnál világosabb az, hogy a jogtalanság az egyház részéről indult ki. Vegyük a linci püspök esetét, ki meg nem jelenését a papság „privilégium fori"-jával indokolta. Mindenek előtt meg kell jegyeznünk azt, hogy ezen szabadalom nom az egyház lényéből foJy, mert például Németországban csak a 13-ik század után fejlődött ki, az előtt bün ügyekben az egyház szolgái is a köztörvényszékek hatósága alatt állottak, a nélkül, hogy ez által az egyház jogaiban sértve érezte volna magát. A 15-ik században mihelyt tisztultabb nézetek alakultak az államcélok felől, e kivételes törvényszékeket is kezdették megszüntetni. A modorn államtörvényhozás pedig azon szempontból indult ki, hogy a papság ezen szabadalma ő reá nézve egyáltalán sérelmes s igy mindenütt el is törlötte. A tanúság ebből az, hogy „a papság privilégium fori-ja nem az egyház lényéből foly, hanem az állam által részére engedélyezett kiváltság, minélfogva — ugy miként adta, mindenkor vissza is vonhatja." Ezt még a hirliedt osztrák concorclatum XVI. pontja is elismeri, midőn „rationo temporum hibata" a világi hatóság jurisdictióját az alsó papságnak bünfonyitő ügyeiben továbbra is fentartja. Egyedül a püspökök