Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-06-27 / 26. szám
ismerheti s igy mind az ifjú lelkészre méltányosabb, mind a gyülekezetre nézve előnyösei) b ajánlatot tenni jobban képesítve van ? Ellonőrokül szerepeljenek igen is a világiak is, do az ajánlás végérvényességének eldöntése az ifjú lelkészt inkább ismerő egyháziakat illesse. 2. Szerző ur értekezése szerint eleje vétetik a mostani papválasztásoknál történő visszaéléseknek s morális bajoknak, lia a gyülekezet nem közvetlenül választó, hanem csak előállító, candidáló joggal ruháztatik fel. Mellőzve, hogy a gyülekezetnek már megadott feltétlen papválasztási jog nem a superintendentia vagy traetus kegyadománya, hanem érett gyümölcs, a kor követelménye volt, azon mostani koré, mely elég szellemi felvilágosultsággal bir hova tovább megkülönböztetni ön szabad akaratának nyilatkozatát az octroyált akaratnyilvánítástól; mellőzve, hogy az öntudatra ébredt népnek e joga nemcsak, hogy örök megsemmisítést, sőt lényeges változtatást is alig fogna tűrni, sőt háromszoros jaj ! sok felvilágosult egyháztag már fülekik hallatára oly húrokat kezd s mer pengetni, hogy a szabad meghivás jogának észszerű és természetes következése a szabad elbocsátás joga is! — mellőzve mind ezt, mi történond akkor, ha a gyülokezot által candidált cgyénok közül nom az fog megerősittotni, a kit a gyülekezet óhajt ? Mert meghiszem én azt kérem alássan, hogy a gyülekezet rávehető arra még, hogy candidáljon, — de e candidatió ő előtte csak pictus masculus, — ö választani akar! s tiz eset közül 9-szer csak azért candidál kettőt, vagy hármat, hogy a törvény rendolotének eleget, tegyen de ama három közül egyet már annyira kiszemelt, hogy ha a traetus azt nem erősiti meg pap jául: temérdek bonyodalomnak nézhet elébe! Most már, ha a traetus ellesve a nép óhajtását — legtöbb esetben a kedveltet erősiti meg: akkor minek a mellé még kandidálni többeket ? hogy a gyülekezetnek pártoskodásra alkalom, vagy hogy a megbukott candidátusok az egymást utánozni szerető más gyülekezetek előtt is tokintélyöket veszitsék, megválaszthatóságokat elodázzák ? — Ha pedig a traetus legtöbb esetben a nem annyira óhajtott candidátust fogja megerösiteni: akkor tessék elhinni, mindjárt tudatára ébred a nép annak, hogy hiszen ő tulajdonkép nem választ, neki ugy adnak papot, nincs tehát szabad választás ? ! S igy szülvén az actio rcactiót: mog lesz, liogy sokkal több súrlódás fog clőállani a lelkész választásoknál, mint jelen rendszerünk mellett! A mi illeti a segédlelkészek helyzetét a helybetöltéseknél : itt már határozottan nem osztom véleményemet cikk iró úrral, — nem azért, mint ha s.-lelkész levén, inkább érdekeltetném a szabad megválaszthatás, mint talán a gradualis promotio által, hanem mert rákként vissza felé haladni sem magam nem szeretek, sem másokat ily haladásnak nevezett maradozásban látni nem óhajtok. Ha egyszer törvénynyé tétetett a dunamelléki e.kerületben, hogy a két vizsgát kielégítő sikerrel letett s.-lelkész a superintendentia bármely gyülekezetébe szabadon választható, e törvénynek csak jobbra módosításának szükségét helyeslem, — mint pl. az ágost. egyházban divatozik, hol a theol. pálya bevégzése után rögtön s egyszerminden korra letett papi vizsga után bárki, bárhova választható — nem pedig azt óhajtom, hogy vissza felé haladjunk s oly intézkedéseket tegyünk, hogy a 12 évi cursust bevégzett szegény fiatal ember ismét egy másik 12 évnek mint bizonyos rá mért sorsnak nézzen elébe s megőszüljön, megkopaszodjék akkorra, mire szeretnie s családi nemes érzelmeket éreznie lehet és szabad. Igen is ! vannak ese tok a mostani szabad választás korában is, hogv valaki igen sokáig elkáplánkodik, talán tovább is, mint a sorban következés esetén káplánkodott volna, do itt — mollőzvén ennok különféle okait — csak annyit mondok: hát vájjon jobb-e hogy mindenki verembe essék, mint csak egy kettő? E mellett én szentül hiszem, hog}^ ama mostani rendszerünk mellett 1G évig káplánkodó egyének sokkal rövidebb s hamarabb eltelő idő volt ezen 16 év a minden percben ekklézsiával kecsegtető édes reménye mellett, mint ama bizonyos 8 év, mely a gradualis promotio korában valóban minden kedvét, a tudományok iránti minden vonzódását és önkitüntetési ösztönét elvetto a szegény káplánnak ! Do a lelkipásztorság nemcsak tudományból, hanem gyakorlatból is áll — mondja cikk iró ur. — Megengedem s osztom e véleményt is, de nem azt, hogy egy némely ifjú lelkész — a kinek különösen alkalma is van rá— több gyakorlatot no szerezhetne pár rövid év alatt, mint egy másik, kinek sem alkalma, sem igyekezete nom volt — évek hosszú során át S vá jjon kollölcg igyekvő és kellőleg gyakorlott segédlelkész miért legyen kénytelen bevárni az összes segédlelkészek gyakorlatlanságának gyakorlattá növekedését, mely növekodés némely egyénnel — valljuk be őszintén — bizony csak nem örökre elmarad azon örök igazság bizonyságául, hogy a semmi, bármely hatványozás után is csak semmi marad ? ! Kis fokú gyakorlottságból nagyobb fokú igenis könnyen lehet, de a teljes gyakorlatlanság soha sem termand gyakorlottság gyümölcseit. Végre pedig, ha olyan nagyon sürgeti cikkíró ur ama gyakorlati éveket, vájjon teljes gyakorlatlanságot tapasztal-e az ág. egyh. papjainál, hol a mindjárt választás szokása egyházi törvény ? Bizonyára kívánatos, hogy e fontos dologhoz minél avatottabb, tapasztaltabb férfiak hozzá szóljanak, még pedig kellő elfogulatlansággal, hogy a mostani usus scyllájából, a felállitható rondszer charybdisébe ne essünk. Borzsák Endre, e.-ieikész. I S K 0 I- A ÜGY. A kecskeméti reform, egyháztanács átirata, sz. kir. Kecskemét városa t. közgyűléséhez a községi közös iskolák ügyében. Tisztelt közgyűlés! A népiskolai közoktatás ügye, mind általában kedves hazánkra, mind különösen s kiválóan e népes városra nézve, kétségkívül a legnagyobb fontosságú ügyek egyike. A ki tehát.hazáját szereti — pedig, ki ne szeretné azt ? — és a ki városa szellemi előmenete-