Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-06-20 / 25. szám
kitani; — csak is igy remélhetvén anyaszentegyházunknak a mai időnek megfelelő egy egészséges, minden kormányzati ágaiban öszhangzó, ép, szerves egész alakzatot előállíthatni, mely nézete szerint a jelen idő kívánalmainak megfelelve, hivatását teljes mérvben és minden irányban áldást gyümölcsözöleg megoldani képos leendne. — Az e. megyei tanácsnak elnöke az esperes lévén, következőleg az egyház főtanácsnak is elnöke a püspök, mi annyival indokoltabb, mivel különben az egyházi főtanácsnak mint végrehajtó hatalomnak világi elnöke a szorosan papi ügyekben végrehajtási szerepet nem viselhetvén, kettős elnökségre lenne szükség, mely intézmény az e.megyék szervezésénél nem alkalmaztatván, következőleg a foogyházi tanácsnál sem szervezhető kettős elnökség. 3-or. Ezen e.megyében egyházaink nagyobb részének vagyoni állása óriási mérvbeni sülyüdése, ebből eredőleg papi és mesteri állomásai apadása, hitfelekezeti magyar elemünknek a szomszéd elemekbe olvadása s a vallásunk iránti közöny mind inkább terjedésének egyik fő oka a vagyon szerfelett hiányos lanyha kezelési móclja, az egyházakban vezetett szabálytalan számvitel és a megkívántató pontos ellenőrzés nem létében rejlik, mely sajgó sebek, ha nem orvosoltatnak még ideje korán, a 22. anya és 18 leány egy háznak 16 papi és 14 tanítói állomásra leapadt egyházi személyzete nem sokára az alig egy pár jobb módú egyházainkra fog szorítkozni, holott az elhanyagoltak mentől több felelevenítése lenne a feladat, mi azonban a vagyoni kezelés jeleni kezdetleges módja mellett a két éves régen már magát túlélt esperesi vizsgálati rendszerrel többé bizony el nem érhető, — s az egy némely önző kezelő kapzsisága elől meg nem menthető. — E nagy bajokon ez e.megye nézete szerint csak isafőegyházi tanács mellé ez okon szervezni ajánlott számvivő szék felállítása fog segíthetni, mely szervezte után anyaszentegyházunk minden egyes testületeinek vagyonát szakértelmileg felvéve, pontos és szigorú számvitelt behozva, a vagyon kezelést rendszeresen ellenőrizné. — Ez az egyetlen egy ut és mód az egyházi vagyont a további pusztulástól megmenteni, mi nemcsak hitfelekezeti, de nemzeti életkérdésünket is képezi a több e.megyéinkben a más ajkúak özönébe szórványosan elszéledt elemünkre nézve. 4-er. Az egyházakra, kiválólag azon szegényebbekre nézve, melyek kebli vagy számadoló gondnokai még nevüket is alig tudják leirni, s melyekben az egyházi szolgákon kivül nincsen, vagy a hol a papi és mesteri állomások üresek, épen nem létezik értelmiség, — a vagyonbiztosítást illetőleg a számvivőszék felállításával egy anyaszentegyházi közpénztár előállítása karöltve jár; mert a szegényebb egyházak tőkéi igy biztosan kezeltethetvén, a kamatok pontos élvezete mellett azok mindenesetre gyarapodnának. — Ez és még más számos okokon kivül óhajtandó már icsak azért is a közpénztár, hogy ha a több e,megyékben dicséretesen előhaladó külön kezelt nyugdij alapok abban összesittetnek, s ha ahoz az anyaszentegyház minden belső tagjai járulni köteleztetni fognak, sokkal nagyobb s az egész testületre áldástszóró intézmény egy eszközévé váland, minek mentül elébbi létesülése anynyival inkább kívánatos, mert mentül nagyobb körben történik a társulás, annál nagyobb mérvű a hasznothajtó eredmény is; mit a mai kornak az oly nagy kiterjedést vett társulási iránya a mindennemű, de különösen pénzvállalatoknál kézzelfoghatólag és fényesen bizonyít. — Ezen közpénztár végül szegényebb és biztos tűzmentes helyiséggel nem biró egyházainknak netaláni értékpapírjai letéteményi helyiségéül is szolgálhatna, mint az egyházfőtanácsi pénztár, melyben a papi dézmakárpotlási kötvények őriztetnek. — Mindezen okok a közpénztár szervezését mulhatlanná teszik. Ez e.megye végül ugy van meggyőződve: hogy anyaszentegyházunkra nézve csak nem életkérdés, és elodázhatlan egy szükség, ha feladatának komolyan meg kíván felelni, mihez kétség ugyan nem férhet, az ajánlott számvivőszéknek a nagyában körvonalozott hatáskörrel és a jelenlegi főegyházi pénztárnak közpénztárrá rendszeres átszervezése; — ezen két szerves tényező nélkül egy állam s igy egyházi államunk sem vihetvén rendes háztartást. — Számosan fogják azonban ellenvetni, ugyan hogyan lehessen anyaszentegyházunk azon igen szerény vagyoni állása mellett, hogy legsürgetőbb szükségeit is gyakran alig képes fedezni, ezen két testület ilyképeni beállításával elkerülhetlen folyó nagy kiadásait megbiiv nia ? Ezen kérdés megoldása pedig nem ép oly nehéz, mint előre látszik, s megfejtését, — eltekintve attól, hogy ezt már maga az alakítandó két hivatal méhében rejti^ — abban találjuk meg: hogy az e célra máris évenkint kiszolgáltatott rendes számvivői és pénztári fizetést a központi kezelés alá vonandó vagyon jövedelméből a célszerű kezelés általi növekedő gyarapodással szemben, az alig tekintetbe jöhető bizonyos néhány 2% 3% kezelési százalék levonása által bizonyára annyira növelhetni, hogy a szükségnek és célnak megfelelő és jójjfizetett szakértő hivatalnokokkal, — kik az anyaszentegyházi köznyugdijintézet létesültével maguknak nyugdijt is biztositliatandnak, — ellátott szám vivőszéket és közpénztárt előállithatni, — melyek nélkül anyaszentegyházunk rendszeres háztartást nem vihetvén, s igy rendes tápot nem nyerhetvén, csak a különben okvetlen bekövetkező elsatnyulásnak néz elébe s szegényebb a szomszéd nem magyar elem között szórványosan fekvő egyházai ezután bizonyára még nagyobb mérvben fognak apadni és elenyészni anyaszentegyházunk és nemzetiségünk kipótolhatlan kárára, mint ezt már is a többek közt a déési és vajda-hunyadi e.megyékben a közel múltban előfordult keserves esetek komolyan intöleg tanúsítják! Egyházmegyénknek az elősoroltak után az anyaszentegyház felsőbb kormányzati testületei képviseletileg mikénti szervezésére nézve ez indokolt véleménye elébb ezek keretei és az alkotásuk alkalmával követendő vezérelvek általános meghatározásánál, — a részletes és kimerítő terv iránti véleményzési jogának fentartása mellett,— tovább nem terjedhete, mivel az egész anyaszentegyház