Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-13 / 24. szám

maztatnék is a régi, de már ma csakugyan indokolhatlan választási mód helyett. A közconvictussal egybekötött főiskolai közneveidének a jövő iskolai év kezdetére azaz september hóban legalább 60 fölveendő növendékkel tervezett megnyitása a jelentkező tagok fenebbi számától föltételeztetvén: miután e szám még egy harmadában sem jelentkezett, az intézet megnyitása eddigelé ki nem mondathatott, hanem a jelentkezési idő még e folyó évi julius hó 11-én megkezdendő pataki e.kerületi közgyűlésig meghosszabbíttatott. Árvay József volt képezdei igazgató tanár ur ő cs. k. apostoli fölsége által zemplénmegyei főtanfelügyelővé neveztetvén ki, egyházkerületünktől mint tanár végbucsut vett. — A bucsu amily érzékenyen, ép oly aggasztókig hatott a közgyűlésre. — Mert oly szakférfiúnak elvesztése, kinek erélye, s bámulatos kitartása menté meg, s tartá fön sok kétes körülmények, — mondhatom — folytonos küzdelmek között az intézet életét: mindenesetre, még rendelkezésre álló jelentékeny erők birtokában is, kétessé teszi a kilátást azon intézet jövőjére nézve. — Az országos közoktatás ügye azonban, melyre a tisztelt tanár ur munkaerejét, s kitűnő szaktehetségeit a magas kormány bizalma fölhivta sokkal magasabb szempont, mint hogy annak helyi s felekezeti tanügyi érdekeinket, még a bizonyos veszteség tudatában is alá ne rendelnők. — E tekintetben mégis nyugton válunk még tőle. A derék férfiúnak azonban intézetünk s főleg képezdénk körül szerzett dus érdemei iránt e.kerületünk hálás elismerését jegyzőkönyvileg nyilvánítani legkedvesebb kötelességének ismeri; s kimondhatjuk, hogy a lapok, melyekre ez elismert érdemek jegyezvék, örökre fénylapjait képezendik jegyzőkönyveinknek. — Adjon az ég sok ily bajnokot a hazai népnevelés ügyének ! KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. ^Amerika. Az ultramontan lapok megszokták már Eszakamerikát ugy tüntetni fel, mint ahol a katholicismus képezi a többséget. Nem lesz érdektelen a prot. olvasóközönségre nézve, ha egy amerikai kath. egyházi lap után közöljük, hogy mi igaz ez állításban. „Sokan örülhetnek a katholicismus diadalmán Amerikában, de fájdalom mi nem lehetünk azon szerencsés helyzetben. Őszintén szólva szomorú a mi állásunk, mert nem vagyunk többé képesek együtt tartani híveinket. Ha gyermekeinkre tekintünk, kik egyházunk keblében születnek,különösen pedig nagy városainkban mint New-York, Philadelphia, Boston, Baltimore, New-Orleans, Cincinnati stb. mindenütt azt látjuk és tapasztaljuk, hogy ezek mind protestáns nevelésben részesülvén, megszűnnek a későbbi években hívei lenni az egyedül üdvezitő anyaszentegyháznak. Mert tény az, hogy évenkint 200,000 gyermek, kik kath. kereszteltettek, mindannyian protestáns nevelésben részesülnek. Kárpótlásul mit nyer az egyház ? Emigránsokat s egyebet semmit. S mit veszít ol ? Azon szerencsétlen 200,000 emigráns gyermekét. Nagyon könnyű az evang. Amerikaiaknak játszani ily körülmények között nagylelkűt a katholicismussal szemben, mely évenkint legkevesebb 200,000 lelket ad nekik. Azért kár dicsekedni a kath. Amerikával és ámítani a világot, hogy mily foglalást tesz. Igaz, hogy most egy nagy domot emelnek, mely 4 millió dollárba kerül. Nagyszerű mü! De őszinte lélekkel kérdem — mond tovább a szerkesztő — vájjon nem jobb volna e 200,000 gyermek lelki üdvére gondolni, s atyjok vallásában nevelni föl? — Nem nagyobbszerü monumentum volna-e ez, mint azon üres dóm. A golgothai vér nem azért ömlött ki, hogy goth vagy korinthi ízlésben épüljenek templomok, hanem azért, hogy lelkeket mentsünk meg, melyek menny.ben szeretetben részesülondnek." — Mit szól az őszinte elkeseredésből fakadt hangokhoz a Religio nt. szerkesztője ? ! ^j: Van Németországnak egy tartománya, hol a társadalmi viszonyok, a népnevelés minden tekintetben a zérus foknál alantabb állnak. Azt hiszi a t. olvasó közönség, hogy katholikus államról fogok szólni, — nem — egy protestáns tartományról. E szánandó tartomány a tenger mellékén fekvő Mecklenburg-Scliwerin nagy hercegség. A lelketlen hercegi kormány a helyett, hogy népét neveltetné és felvilágosittatná,ugy látszik, hogy Örül annak, ha népe buta marad. De nem is tapasztalható az egész protestáns világban a vallás iránt oly közöny, mint épen o hercegségben. Az orthodox protestáns lelkész urak hasztalan öltöznek fel tarka ingökbe,hasztalan jízik a gyermek keresztelésnél az ördögöt, hiába állítják fel a gyóntató székeket, nem képesek híveiket a templomba csalni e külsőséggel. — Többször megtörténik, hogy a lelkészeknek nincs több 3—4 vén asszony hallgatójánál. — Ily bűzhödt klíma alatt nem lehet csudálni, ha ily botránkoztató dolgok történnek: Rostock mellett Biestow helységben egy zsellérnek mostoha fia hazulról eltávozott, s néhány nap múlva földi maradványait Waimow hullámaiból fogták ki. A mostoha apa Biestowba akará fiát eltemettetni, s mivel a családi sir is itt volt, — beléegyezését adta a rostocki tanács. De nem engedé a biostowi lelkész. — Hasztalan kérte az illendő eltemetést az apa, a vála3z az lett, hogy a fiu öngyilkos volt, ennélfogva a teir.ető kapun a holt testet bevinni nem szabad, hanem nap lemente után csendesen, titkon kell a temető kőfalán leereszteni, s ugy eltakaritni, minden harangszó és kiséret nélkül. E kegyetlen Ítéletet a lelkész szájából megdöbbenve hallotta az apa, hasztalan iparkodott könnyeivel rábirni, hogy engedné meg a csendes, de tisztességes eltakarítást. Kénytelen volt tehát a superintendenshez fordulni, kitől feleletül azt nyeré, hogy a lelkésznek igaza van, mivel van egy fenálló törvény, mely nincs hatályon kivül helyezve, melynél fogva Öngyilkost eltemetni tilos, de kérje meg a lelkész urat, talán a törvény ellenére mégis megteszi. — Hasztalan volt ujolag a kérés és rimánkodás. Utoljára az apa kénytelen volt Biestowból Rostockba vitetni által fia holttetemét, hol egy rövid imát tarka ingben elmondott egy segédlelkész. íme