Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-13 / 24. szám

Nem mellőzhető a zsinat, s a közös intézkedés, mert vannak ügyeink, melyeket az egyes gyülekezetek, megyék, kerületek sikeresen nem intézhetnek. Nem veszélyes a zsinat, mert nem akar hitszabályzó, hanem csak szervező lenni. Nem káros a zsinat, mert az egyes kerületek egyéni s történelmi saját fejlődését ép oly kevéssé fojtja el, mint a kerület nem a megyéét, a megye nem a gyülekezetét, a gyülekezet nem az egyes egyénét. Azért bocsásson meg Dobos ur, véleményem az, hogy készüljünk zsinatra. Mit értek a szükséges készülés alatt talán máskor fogom elmondani. Junius 4-én 1869. Szász Károly. Követelhet-e a protest. lelkész esketési palástdijt egyházához tartozó oly menyasszonytól, kit katholikus vallású jegyese a maga szertartású esketésre birá? A közelebb lefolyt országgyűlési ülésszakon hozott 8 szentesítést nyert LlII-ik törvénycikkel megközelithotöbbé vált ugyan a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek ogyonjogusitásának korszerű megoldása, de az elbizakodott kath. papság bitorlásai ellen nem vagyunk még kielégitöleg megóva. Ismerjük ugyanis a római egyház pártnézetét a vegyes házasságok iránt, mely sehogy sem akar beleszokni a viszonyok korszerű alakulásába, folyvást nyomást gyakorolván híveire, hogy az esketést kizárólag csak papjai foganatosíthassák. Ily ellentörekedés mellett nem vesztegelhetnek a protestáns lelkészek, kik egyházuk jogait mind nyílt, mind alattomos megtámadások ellen óvni hivatvák. A sérelmek, melyeket hazánk kiváltságolt papi rendje a még mindig lenézett prot. egyházra egészen leplezetlenül szór, a vegyes házasságokban találják élesztgetésöket: ez levén az ingerkedő érintkezésekre vezető főközeg. A tapasztalás bizonyitja, mily leleményesek a kath. egyház őrei a rendelkezésökre ugy is bőven álló eszközök megkísértése s állhatatos keresztülvitelében, csak hogy a gyakorta tul kelletén engedékeny prot. félt közvetve szorítsák követelésük teljesítésére. Protestáns lelkészeink tulnyomósággal nem bírnak hittársaik elhatározásaira, járszalagon csak nem hordozhatván a házasulandót: holott a katholikus papok utasitvák tüzetesen befolyni gyónóik életviszonyaira, uralkodván azok lelkiismeretein: — ily előzmények egybevetéséből lehot-e mást következtetnünk, mint azt, hogy nekünk a gyakorlatban mindig rövidséget kell szenvednünk. A hivatolt LlII-ik törvénycikk 11. p. szerint „a vegyes házasságok bármelyik fél papja előtt érvényesen köthetők" levén, a prot. lelkészek óvakodni fognak ugyan, nehogy a házasulandók az esküvő foganatosítására vonatkozó elhatározása ellen önkényü akadályt hárítsanak, melyet a nemes fél igen könynyen u. a. törvénycikk 10. §.-ának utasítása alkalmazásával kijátszhat: a többször emiitett törvénycikk 12. §. nyomán azonban „a vegyes házasságokból származó gyermekek közöl a fiak atyjoknalc s a leányok anyjóknak vallását követni" tartozván, nyilván való, miszerint az eddigelé jogától megfosztva volt vegyes házas ságban élő protest. nő, hasonló viszonyok alatt férjezett kath. nővel egyenjogusittatván, azon a katholikus és protestáns egyházak körében egyaránt divó alkalmazkodás : „ ubi sponsa, ibi copulaK

most valahára viszonyos hatályba lép. A protestáns lelkészektől függ e szokást érvényesítőni. Mi tagadás benne, hogy a protest. lelkész fel van jogosítva az esketési palástdijt a piotest. jegyesét áldozára általi összeesketésro bíró kath. vőlegénytől bekivánni és venni. Ez az egyetlen kényszereszköz, mellyel az előjogaira bizakodó kath. házasulandó meggyőzésére élhetünk, szabadjára hagyván néki az esküvőnek ön papja általi oszközlésbo vételét, ha erre arájának beleegyezését kinyoré. Kelt Hanusfalván, február 25-én 1869. Urhán Adolf, evang. lelkész. B E L F Ö I. D. Pi si, 1869. junius 8-án. Nt. szerkesztő ur ! Kegyes engedelmével sétáljunk át ma Budára, mert megvallva az igazat, Pestről nem tudnék ez alkalommal semmit irni, pedig nt. ur már kegyesen mogkérdezni méltóztatott 5 „hát van-e egy kis laptöltelék?" Pesten most a közgyűlés izgalmai és fáradságai után teljes nyugalom honol; tehát ős Buda kényszeríttetik egy rövid levélre tárgyat szolgáltatni. Van is itt történetesen. Buda város tanácsa tett közelebbről egy intézkedést, mely sajátságos, tréfáé, amerikai szerű, de nem lehet tőle megtagadni, hogy practicus és sok becsületes családapa meg fogja köszönni. Elrendelte t. i. hogy az utcai rendőrök a tanuló gyerekektől vegyék el a szivart vagy pipát, mihelyt a fiatal suhancokat, — akarám mondani: urficskákat füstölni látják. No lett aztán ebből országos jajveszékelés a felvilágosult, korszellemes, frázisos lapirodalomban ! Még olyan lapok is, melyeknek szerkesztői különben okos emberek volnának, felszólaltak a kis fiuk legszentebb egyéni jogainak megsértése és a szülők hatáskörébe avatkozás miatt. Épen ugy kérem alásan, amint a mi conventünkön 1867-ben némely tudós férfiak szép oratiókat tartottak a 14 éves gyerekek lelkiismereti szabadsága mellett. A mi lapjaink kézzol foghatólag bebizonyították, hogy a 7 éves gyereknek is jussa van pipázni, s az apa akár egy éves fiának