Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-13 / 24. szám

első oecumen conciliumon kezdve a lateráni zsinaton át akár a dordre chtiig. Akkor még jobban kitűnnék, a mi igy is elég világos, hogy Dobos ur tulajdonkép a zsinatnak a nevétől fél, egy történelmi mumustól, a mit a zsinat neve alatt érteni lehet, de minek a nálunk emlegetett és sokak által ohajtott sőt szükségesnek tartott zsinattal semmi köze nincs. Ki gondolna nálunk most hitformulákat vagy symbolumokat készítő, a lelkekre és a hitre kényszert vető, dogma-állapitó és eretnekitő zsinatra ? Zsinatok voltak-e a zsolnai, szepesváraljai szathmárnémetii, komjáti gyűlések, melyek ha könnyen megérthető s kimutatható történelmi okok miatt nem foglalták is magokba az összes illető felekezet törvényhozóit s kormányzóit, de az egyháztest egy-egy nevezetes részének adtak szervezetet, szabályzatokat, — melyekre később s ma is az egész (illető) felekezet hivatkozik s elismeri érvényöket? Ám döntse el e kérdést Dobos ur a tagadóra. Erdélyben az évenkinti egyszerű superintendentialis gyűlést is zsinatnak nevezik; mert a századokon át külön országot képezett Erdélyben, az országos egyetemes egyház e testülete, rendesen ugyan administrativ, de ha kellett törvényhozói joggal is birt önmaga területére nézve. Nevezzék zsinatnak vagy conventnek, nekünk hitszábályzó gyűlés nem kell, hanem igen is, kell szervező, és pedig saját históriai alapjainkon s igy az egyedüli életképes törzs fejlődési processusa folyamán szervező oly gyűlés, mely intézkedjék csak is azon dolgokban, mik közösen érdeklik az egész magyar reformált egyházat s melyek egyenkint, forgácsosan, a superintendentiák vagy épen tractusok által sikeresen nem intéztethetnek el. De Dobos ur épen azt vonja kétségbe, hogy ilynemű közösen intézendő ügyek léteznének s ő mindent jobban vélne a fenálló kisebb egyes testületek által végezhetni. Valóban, ha Dobos ur zsinati tárgysorozatán végig tekintünk, abban több oda nem valót, találunk. De találunk odavalót is egy párt, s van ismét egy pár a mit Dobos ur épen nem is emlit. Gúnyolódni, hogy a zsinat nem fogja orvosolni az egyháznak még az egyenjogúsági törvény után is fenmaradt sérelmeit, hogy a zsinat nem fog aranybányákat teremteni és nyitni, mind igen könnyű s Dobos urnák jól is áll. De ha sérelmeink voltak: nem sikeresbnek láttuk-e eddig is as együttes fellépést, ha mindig csak adhoc egyesültünk is ? S ha egységünk aranybányákat mindjárt nem nyitand is: nem teremtliet-e valamit, a mi szintén dús bányaérre vezethet: közszellemet egyházunkban, a minek oly nagyon hijjával vagyunk! Micsoda a mi egyházszerkezetünk ? ITa a magyar reformált egyház independens, congregationális egyházgyülekezetekből állana, s valaki ezt a független egyediségek jogállását fönakarná tartani és semmi egyházszervezeti közösségnek feláldozni nem akarná: érteném. Volna nchány száz reform, gyülekezetünk, egy hit szellemi kapcsában, egyébiránt egymástól minden egyebekben független. Ez eset azonban most nincs. Piát talán egy magyar reformált egyház van? Az sincs. Hanem van öt reform, egyházkerület. Az egj^es lelkek gyülekezeteket alkotnak s bizonyos dolgokban annak összeségének rendelvék alá. Az egyes gyülekezetek igy alkotnak egyházmegyéket, tractusokat; az e.megyék igy e.kerületeket, superintendentiákat. Az öt superintendentia egymással oly forma összeköttetésben áll, mintha egyik egy- s a másik más országban volna s más nemzethez, más államhoz tartoznék. Magyar ref. egyház nincs. Dobos urnák tetszik ez az állapot, s neki a rendezés és az egyöntetűség nem kell. Gépiességtől fél. — Elnyomta-e a gépiesség az egyes egyházak életét, fejlődését a tractusokban ? vagy az egyes tractusokét a superintendentiákban ? S minél magasbak a körök, annál kevesebb levén a közös ügy s annálkevesb számra szorítkozván az egyöntetűen intézendő tárgyak, — miért fenyegetné-e veszély az egyházat épen a legfelsőbb categoriában, a kerületek egyetemes zsinatján, vagy egy állandó közegben, convent vagy bármi legyen neve, mit a zsinat annak az egy két ügynek együttes intézésére fogna statuálni? Nem tudom, Dobos ur maga s szivéből mondja-e, vagy gúnyosan mint a zsinatoliajtók nézetét hozza-e fel „a conventet, mely utóvégül is életszerves alkatrésze leend az egyházigazgatásnak."