Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-06 / 23. szám

és tapasztalás szerzés végett egy évet — ez időben külföldi egyetemre menni nem lehetvén — a bécsi egyetemen töltött. 1832-ben a politikailag Küküllőmegyéhez, de egy­házilag Udvarhelyszékhez tartozó n.-buni egyházközség választá meg papjának s igy átlépett az udvarhelyi reform, e.megyébe. Mint n.-buni papot az e.megye közbizalma, az e.megyei r.jegyzői toll vitelével tisztelte" meg, következési joggal az esperesi hivatalra. 1848-ban a forradalom zavarai és véres jelenetei miatt — féltvén maga és családja életét — elhagyta n.-buni állo­mását és a nagyobb biztonságot nyújtó székely földre me­nekült. A bujdosót 1849-ben a farcádi ref. egyházközség fogadá be s öreg lelkésze mellé segédül választá, mit akkori nehéz körülményei között örömmel elfogadott, bár kevés jövedelemhez vala kilátása. Ugyan ez időben, hiva­tali előde közbejött halálával megürülvén az esperesi szék számára, azt elfoglalá s ez által kedvezőbb anyagi viszo­nyok közé jutott. A székely földi lakás annyira megtet­szett, hogy a zavarok lecsilapultával sem vágyott vissza előbb elhagyott állomására. 1854-ben már mint esperes muzsnai pappá választa­tott, hol 15 éven keresztüi buzgó munkása volt az ur sző­lőjének, mig jelen 1869-ik év március hó 25-én, papsága 45-ik, esperesi liivataloskodása 20-ik s élete 70-ik évében magasabb munkakörbe hivatott. Hideg tetemei a muzsnai ref. egyház temploma kerítésében szendergik a sir csendes álmát. Családi életét illetőleg : házasságra lépett 1828-ban Biró Erzsébettel, t. Biró János elébb bonchidai, később B. váraljai ref. lelkész hajadon leányával, kivel 41 boldog évet töltött. E házasságból 4 gyermeke született: Lilla, Pál, Károly és Eszter, kik közül Pál a forradalom áldozata lett, mint szabadságharcos esvén el a s.-sz.-györgyi csatá­ban. — Három élő gyermekei közül: Károly agyagfalvi ref. lelkész, Lilla t. Zágoni Mózes hodgyai ref. lelkész­nek — Eszter t. Beke Dénes siklódi ref. lelkésznek neje. Mindhárman kedvező földi körülmények között lévén, e tekintetben nyugodtan hajthatá le fejét a gondos atya. Gyöngéd férj, valódi atya, szorgalmas és takarékos házi gazda, a kor szinvonalán álló, emelkedett szellemű buzgó pap, jó barát, nyájas és kedves társalgásu ember, hazáját a honfi szív szerelmének egész melegével szerető honpolgár pontos és lelkiismeretes hivatalnok, higgadt, megfontoló és mély belátásu vezér, szemes a bonyolult kérdések csomójának feloldásában, egy szóval: egész ember volt. Béke lengjen porain !!! N.-Galambfalván, május 18-án 1869. Kelemen János3 s. k. n.-galambfalvi ref. lelkész. A „Pester Lloyd" mult hó 31-én e következő, nagy jelentőségű táviratot kapta Worius-ból: A mai prot. gyű­lésen 20,000 idegen volt jelen. S c h e n k e 1 előadó indít­ván yozá, hogy a protestáns nép Róma törekvései ellené­ben szervezze magát. Következő nyilatkozat egyhangú­lag lőn elfogadva a gyűlés által : A protestáns gyűlés óvást tesz az 1868-ik év september havában megjelent pápai iratnak azon föltevése ellen, hogy a protestáns nép a kath. egyház kebelébe fog visszatérni; és lcinyilat­koztatá, hogy az egyházi viszály legfőbb oka a hierarchi­kus tévedésekben és különösen a jezsuita rend működése és szellemében rejlik. Végre a gyűlés a protestáns egy­házban a dogmák uralmára való minden törekvést a pro­testáns szellem megtagadásának és Rómába vezető híd­nak nyilvánított." KÖNYVÉSZET. Egyházi beszédek ünnepi követek számára. Deb­recen. Kiadja Telegdi K. Lajos. 1869. írták Gergely Károly, Gönci Kálmán és Rácz Károly. E hat nyomtatott ivre terjedő egyházi beszédtár régen érzett szükséget igyekszik pótolni az által, hogy az ünnepi követek kezébe egyszerű és a mint e beszédek olvasása közben érezök, fiatal lelkesedéssel és kedvvel adhatott beszédeket ad. E hivatásának ez első füzet ki­elégítőiig megfelel, sőt Gergely Károlynak van egy húsvéti és egy pünkösti (lásd 48 — 61 lapokat) beszéde, melyeket sikerülteknek le­het mondani. De van egy kifogásunk, mely valamint ezen, ugy a többi beszédeket is illeti. E kifogásunk abból áll, hogy a bizonyítá­sok vitelében a csudaszerü a természetes felett bir főlénynyel és nagyon érzik-e beszédek compositiójában olyan kenetesség, mely ma már elveszti hatását, először mert banalis, másodszor ; mert az ujabb érzületi iránynyal nem talál. Igaz, hogy ez ellenvetésem oly természetű, mely oly igényt követel egy protestáns paptól betölteni, melyhez hozzáfogni a traditio erős hatalma gátol meg ; sed quid ten­tare nccebit ? Van egy még, mit főleg kiemelek miben a gyakorlati keresztyénséget élénkiteni, minden körülmény között érvényesíteni lehetne, és ez egyszerűen az, hogy ne maradjunk általános felkiáltások sohajok,—fogalmaknál, melyeknek felfogásáhoe, megértéséhez a szel­lemi fejlettség magas foka szükségei, hanem fejtsük ki melegen, ro­konszenvesen azon aprócseprő akadályok sorát, melyek az életben állanak a szabadabb és valódibb keresztyéni élet előtt és ekkor kö­telességünk teljesítők. Ha hatottunk közvetlen az életre, akkor van hatalmunk is arra. Az igazságnak ereje önmagában van. Minél kevesebbé érezzék a tudományosság a beszéden, mert akkor hatás nélkül vesz el. Mindenek felett nem kell chablon. Egyes kifejezések, a constructio lazasága ellen tehetnék ki­fogást ; de elégnek tartom, ha magára az irányra tevém meg meg­jegyzésemet. A magyar vezérek kora Árpádtól szent Istvánig Irta Szabó Károly. I. füzet. Kiadja R á t h Mór Pest. 1869. A ,.Buda-pesti Közlöny" e kitűnő munkát a következő sza­vakkal ismerteti : „E könyv 20 év tanulmányainak gyümölcse. Az 50-es évek elején Szabó Károly az ,,Uj magyar muzeumban" több nagybecsű őstörténelmi tanulmányt közlött, melyek mutatták, hogy szerzőjük nemcsak bámulatosan szép ismeretekkel bir, hanem gondolkodó és criticai fő is, ki mig egyfelől az őstörténelmi fantomokat megtá­madja, maga nem téved a hypothesisek örvényébe, hanem a józan critica szabályai szerint jár el s használja fel, vagy veti el az ada­tokat : melyek részint hazaiak, részint görög irók, részint nyugoti krónikások. Iá épen az összes forrásoknak ilynemű felhasználása az ő föérdeme. Ő mindenütt az eredeti forrásokból merített : s hogy hogyan merített, azt a munkájában elszórt számos jegyzetei mutat-

Next

/
Thumbnails
Contents