Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-06 / 23. szám

Pest, jnniiis 6. 1809. PROTESTÁNS EGYHÁZI ISKOLAI LAP QA ' 1 SZ EII KÉSZT Ö- ES KIADÓHIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Helyben házhozbordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. II1KDETESEK DIJA : * 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. s Készüljünk zsinatra. in. Tarda sólet magnis rebus inesse fides. Ovidius. „A mit a protestántismusnak el kell érnie — igy szól utolsó cikkem Ullmanntól kölcsönzött mottoja — az nem hátunk mögött, hanem előttünk fekszik. Még nem jelent meg az, a mivé az evangelikus egyház lehet és lennie kell; de meg fog kétségkívül jelenni, amilyen bizonyos, hogy az a keresztyén szellem- és életnek benső igazságból és történelmi szükségességből eredt alakulását képezi." Ez arany szavakban én a protestantismusnak azon fő ismérvét és jellemvonását látom kifejezve lenni, melynélfogva az, mig egyfelől a római catholicismussal soha ki nem egyenlíthető ellentétbe lépett, másfelől magát fejlődése minden stádiumán könnyen tájékozhatja, s teendőit intézheti. Arra kell folyvást törekednünk, hogy az adott történelmi viszonyok között, az evangélikus szabadságnak, mint a protestantismus benső lényegének hovatovább mind tökéletesebb kifejezést adjunk, hogy mind tágabb, tágabb körökben terjedjen ama lélek, melyről mondatott, hogy „ahol az Ur ama lelke van, ott van a szabadság ju hogy a mi az embert, mint embert megilleti, annak minden keresztyén ne egyesek kegyelméből jusson birtokába, hanem maga rendelkezhessék ügyeiről vagy személyesen, vagy képviselői által. Egy valaki egyszer az emberiségről azt állította volt, hogy az, haladásával körülbelül ugy van, mint ama részeg paraszt, ki, valahányszor a lóra egyik oldalon felsegítették, a másik oldalon min Mg ismét lehanyatlott. E hasonlításban annyi az igazság, hogy az emberiség, ha valamely irányban egyoldalulag haladva a szélsőig eljutott, akkor rendesen a dolgok másik oldala kezd mind jobban jobban előtérbe lépni, és magát érvényesitni; de ez aztán nem lehanyatlás, nem visszafelé menés, hanem inkább egyensúlyba helyezkedésnek mondható. Azt hiszem nem tévedek, ha az egyházunk kebelében kifejlett és egész a congregationalismus határáig fokozódott autonómiáról állítom, hogy hazai egyházi fejlésünk azon irányban tetőpontját érte és hogy egyensúlyba helyezkedés tekintetéből nagy ideje volna már elvalahára autonom rendezésre, a szétmenő erök egyesítése és csoportosítására is gondolni. Annyi bizonyos, hogy protestáns egyházunknak, ha természetszerűleg fejlődni, bensőleg erősödni és a fegyvert cserélő romanismussal jövendőben is sikeresen szembeszállani akar, oly egységes egészszé kell alakulnia, mely imponáljon. S ha a létesitendő zsinat semmi egyebet nem eredményezne, mint azt, hogy amaz egységre utat készitene, már ez magában elég fontos okul szolgálhatna arra, hogy szorgalmatosan készüljünk rá, s percig se halogassuk a dolgot; holott valósággal a zsinatnak más, az egyház belső életét illető fontos teendői is lesznek. Én felőlem, reméllem és hiszen, senki sem teszi fel, hogy vallás és lelkiismeret dolgában valaha az egyéni szabadság korlátozására törekedjem ; de nem titkolhatom el abbeli aggodalmamat, hogy hazánkban, a protestáns egyház az individualismus felé vezető irányban már is oly messze haladt, hogy a miatt az együvétartozás tudata maholnap közülünk egészen kivész és hogy az az öt superintendentia, mint mind meg 45