Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-30 / 22. szám

50 kr. Wattay Dezső ívén: Wattay Gy. 2 frt; Konkoly Thege József, Imre, Apollónia, Kuliffay L., Wattay D. 1—1 frt. Yictor L. ívén: 16 frt 40 kr. Vörösmarty I. ívén: Vörösmarty I. 50 kr, Balla Zárnoky Ida 30 kr. — Továbbá adakoztak még: A makádi község 2 frt 71 kr, gr. Bethlen P. 2 frt, Gondol D. 2 frt, Schlesinger M. 20 kr, Hajós J. 1 frt. Végül köszönetünket kell különösen nyilvánítanunk Kurc Vilmos és S c h wartz Mór uraknak, mint akik 20—20 frttal az egylet alapitói sorába léptek. Az ég áldása legyen mindezen adakozókon ! s adja az isten, hogy adományaikból a segélyegylet jótékony működését nagyobb mértékben, még sok évekig gyakorolhassa. Pesten máj. 26. 1869. A segélyegylet bizottmánya nevében : Nagy Ödön, m. k. Ballagi Géza, m. k. e. i. pénztárnok. e. i. titkár. IHissioügy. Nagy tiszteletű ur! Addig is, mig a dunai egyesült fejedelemségekben levő ref. magyar egyházakban felkeltett zavargások felől minden oldalról kimerítő tudósítást nyujthatunk a prot. magyar közönségnek, sietünk egy, valóban minden mívelt lelket megszomoritó eseményt mutatni fel, habár vázlatban is. Tesszük ezt azért, hogy a kiket illet, ne engedjék magokat többé egy ámitó hitegető szavai, iratai által tévúton vezettetni, és habár nemes indokból, eszközt adni kezébe a végett, hogy személyes, nemtelen boszuját cselszövény üzése által kielégíthesse, oly eseményeket idézvén fel, melyek gyalázattal illetik a prot. magyar egyházat és a nemzet becsületét. A bukuresti ref. egyház kebelében, a mult év utolján, egyenetlenség merült fel néhány egyháztag és a lel kész közt. Az elégedetlenek panaszt emeltek az erdélyi helv. hitűek mélt. egyházi főtanácsa — mint törvényes főhatóságuk előtt. A mélt. egyh. főtanács, miután az ő- és a főtisztelendő püspök ur atyai intései sikerre nem vezettek, alólirtak személyében egy bizottságot látott szükségesnek kiküldeni a helyszínére, feladatáúl azt tűzvén ki ennek, hogy a kellemetlen súrlódások okait megvizsgálván, az ügyet békés uton kiegyenlítse, vagy ha ez lehetetlen, törvényes nyomozást hajtson végre. A bizottság a legjobb reménynyel szállott ki nehéz feladata teljesítésére ; hanem — fájdalom ! csalatkoznia kellett. Mert Czelder Márton, a küldöttség megérkezte előtt mintegy három héttel — állítása szerint az elégedetlenek által hivatva — Bukurestbe jött, és ahelyett, hogy hivatásából kifolyólag a zavar és békétlenség lecsendesitésére működött volna, a rendes lelkész tiltakozása ellenére, önhatalmúlag a papi hivatalt magához ragadván, szószékből, és azonkívül magán lakáson és korcsmákban, annyira felizgatta, fanatizálta az elégedetlenek nyers tömegét, hogy ez minden törvényt lábbal tiporván, az egyházban minden rendet felforgatott, durva kihágásokat követett el, az erdélyi superintendentia főhatóságát felmondotta, csakhogy a bizottság küldetésében ne járhasson el. A bizottság kérte mindenre, a mi szent és drága, ez embert, mint egyedüli okozóját minden bajnak, hogy hagyjon fel esze-veszett működésével; távozzék Bukurestből, hol ha még tovább is szerepét folytatja, szomorú következményeket idézend elő. Nem engedett. Sőt, hogy a bizottság munkálkodását annál inkább lehetetlenítse, nem átallotta fondorkodni a román kormánynál, és a bizottságot forradalmi tendentiák terjesztésével, pártosai által, bevádoltatni. — Ilyüzelmeknelc lehetetlen volt, hogy hosszasan elmaradjon szomorú eredménye; a minthogy be is következett ez jelen hó 17-én, a mikor is, esti 7—8 óra közt, a végletokig bujtogatott, és ezen napon tartott majálisról visszatérő ittasult tömeg (az esemény részleteiből ítélve: tervszerüleg") a papi lakot megrohanta, ajtóit, feszegette az egyház ládáját, — melyben az egyház okmányai, clenodiumai voltak elzárva, — kikutatván, eltulajdonította. Koós Ferenc lelkész és neje, ugy Vincze Dániel ploesti lelkész, — ki Czelder Márton személyes boszujának másik tárgya, és ez eset alkalmával látogatásképen Koós lelkésznél volt, •— a rájok bőszült tömeg bántalmazásait csak ugy kerülhették ki, hogy az ablakon menekültek iszonyú fenyegetés és káromlások közt a közeli román polgárok házaiba. És e rablók módjára, házat betörő emberek társaságában ott sürgött, keresett, kutatott Czelder Márton a menekült Koós hátrahagyott holmiai közt, mint a győztes vezér, kinek terve jól sikerült, a meglepett és ugrasztott ellenség elhagyott táborában. Vájjon pirult-e lelke a szégyen és gyalázat lángjától, melyet mint protestáns- és magyarnak (ha még ennek vallja magát) neki is kellene érezni, — igen legfőképen neki mint szerzőnek — vagy tán már megalkudott lelkiismeretével felvett szokása szerint a leirt sajnos eseményre is, mint egyéb tényeit illetőleg? Nem tudjuk • de igenis azt tudjuk bizonyosan, hogy Bukurest összes lakosai közt, nemzetiségi különbség nélkül, a tényezőket és társaikat kivéve, nincs senki, aki értesülve van az eseményről, hogy ne sajnálkozzék afelett s tényezőit el ne ítélje. Valamint hogy még eddig, 3 hét lefolyása alatt, nem volt szerencsém találhatni Bukurestben, bármi felekezetből, oly mívelt egyént, ki Czelder Mártonnak Iiomaniában követett eljárásait, és legközelébb bukuresti szereplését helyeselte volna. Es amint ő a mívelt embernek itten nem barátja, ugy szintén ezek is nem rajongnak az ő személyeért, elvei és eljárásaiért. A mi missiónk ez esemény után bevégződött. Hogy küldetésünkben nem boldogulhattunk, az bizonyára nem rajtunk mult. Felterjesztésükben a mélt. egyházfőtanácshoz mindenekről híven referálunk. Mi a gyertyát nem rejtjük véka alá, hanem a közre tesszük, hogy mindenek lássanak és Ítéljenek. Ezt egyházunk és nemzetünk iránti szt. kötelességnek tartjuk. Azt azonban nem mulaszthatjuk el, hogy még ez alkalommal fel ne hívjuk figyelmét a magas kormány és prot. közönségnek a bukuresti ref. egyház anarchikus állapotára, Czelder Márton felforgatási törekvéseire, complotirozó üzelmeire, melyek elébe, ha nem vettetik gát minél hamarább, Ploest és Pit'est hasonló állapotra juttatván, az egyesült fejedelemségekben létező összes ref. egyházakat végenyészet örvénye nyelendi be annyi szép remény és áldozat meghiúsultával, minden nemesen érző prot. magyar kebel fájdalmára. Végezetre meg kell említenünk még azt is, hogy a román kormány — behálóztatván Czelder és társai által, kik nem irtóztak a küldöttséget forradalmi tendentiákkal vádolni el, csakhogy céljokat elérhessék, *) — nemcsak hogy semmi támogatást nem nyújtott a törvényes nyomozás végrehajthatása — valamint a minden nap előfordult botrányos tények meggátlására, hanem a zavargók pártjára állván, szabadságot vett magának rendeletileg megparancsolni t. Koós lelkésznek, hogy „hivatalát és a papi *) A hiteles okmány birtokunkban van erről.