Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-30 / 22. szám

Tizenkettedik évfolyam. Pest, május 30. 1809. PROTESTÁNS GYHÁZI LAP SZEHKESZTÖ- ES KIADÓ IIIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. IIIflDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Szerény kérelem és indítvány! Az ember hogy övéit el ne hagyja, és róluk meg ne feledkezzék, erre az általános soha el nem nyomható ke­gyelet-érzet mellett a keresztyén tantételek által is fen­hangon intetünk. Igen, el ne feledkezzék, mert a ki a mult és jövő közt magát törhetlen szilárd kapocsnak érzi, az idők láncolatában egy ép, egészséges szemnek tudja és hiszi, az remélheti jogos alapon, liogy neki jövője is van. Áthatva áll meg a jó hirnév s becsület horizonán, remegve de öntudatosan belátja: hogy mindazokat a mult teremté, — miket, mint megannyi nemes magvakat vi­gyázva felszedegeti, elteszi, keble melegén csirába ereszti, mert sejti, hogy ezek azok az emblematikus szétszórt csontok, melyek uj életre ébresztik a jövőt, s a kegyelet templomában a bátrak harcára gyulasztiák az utókor el nem fásult kebelét. E kegyeletteljes eszménykép, e megbűvölő túlvilági fáklya fényénél emelkedtek a pantheonok Ozimandiási loborok, ennél kereste fel a füveket, fákat a visszaemlé­kezés, hogy elhunyt kedvesei s jelesei szellemtelen várait bebalzsamozva soká igen soká láthassa, birhassa a hálás utókor, nem tudván megbarátkozni azon gondolattal, hogy a feledhetlen mult oszlopait alásülyedni lássa a fele­dékenység mállott fővenyébe. Ha a véráztatta csatamezők munkásai — a rokkant vitézek számára palotákat rakat a nemzeti szellem, vagy tán az Önkény ura: van e okunk fagyos közönynyel vé­gig bámulni ama sok száz és sok ezer jelesünk emléktelen sirhalmát, kik a mi testünkből való testek, a mi vérünk­ből való vérek valának, s értünk, nyugalmunkért, szabad­ságunkért végig küzdötték ama legmagasztosabb elvcsa­tákat, mik után felsarjadzott a pozsonyi és eperjesi vér­biróságok a közvélemény utalatára érdemes vakbuzgó bérenceinek gyilkos, irtó inquisitioi dacára is magyar protestáns vallásszabadságunknak éghez emelkedni tö­rekvő fája ? Nekünk úgyis mint magyaroknak, úgyis mint pro­testánsoknak nem került még az elhunyt nagyok élő szel­lemei számára pantheonokra, remek emlékszobrokra. Van is e tekintetben igenis alapos mentségünk. Egyesek és a népegyetem nagyrésze inkább gyűjtött s pazarul költött a zárdákra, szerzetes papucsos hercegek palotáira—Róma eme „Kaméliáira," mint elporlott jeleseinek emléktemplo­maira ! . . A kijózanult kor pártatlanul itél, törekvésünk hajója más irányba tereltetett, s nein is fog másutt csak a mindenkit egyformán áldásával fogadó révparton elhe­lyezkedni, habár az obscurantismus ezer hydrái csikorgat­nák is rá mérges, vicsorgó fogaikat ! Közbevetőleg szabad legyen egyet megemliteni... Meddig keres még belügy, hadügy- és kultusügyünk kor­mányzata csonkabénák, utcán, vásáron borzadályt ger­jesztő nyomorékok, a védtelen kisdedek, a búcsúkon eme céhgyülésükön c iszelgő koldusok, a rokkant és neven­dék hadfiak, a községi, állami tanodák, a gazdasági isko­lák, realtanodák, a praeparandiák, az ipartelepek, az ár­vák, özvegyek vagy a nönöveldék, távirati tanulmányok, az elhagyatott utasok s szegények korházának számára alkalmas házakat, helyiségeket ? ! 0 bizony az isten tizparancsolatjai közül egyik el­len sem vétene, sőt a kor magasztaló helyeslésével talál­koznék, ha oda vinné e védtelen gyermekei ügyét, hogy azokban a szép kastélyokban mindezek menhelyet, gyara­podást s életet nyerjenek. *) *) Hogy mennyire vannak hasznára az államnak az ily gaz­dag-koldusok palotái, felveszem számadásom alá a legkisebb álla­mok egyikét Aargau kantont, hol a kolostorok töltelékei ily száma­dást nyújtottak be a kantoni bizottmánynak 1835 ben. S rákövet­kezett az eltöröltetés. A nagyobb államok eombinálhatnak belőle. ,,Az aargaui e'törlesztett kolostorok vagyona 7 millió sveici frankot vagy 3 millió tallért tesz. Ebből 40,000 frankot másoknak adtak 6 milliót pedig csupán magokra költöttek." — Zárjel közt folytassuk ! .. . Aargau egész statusvagyona 10 mil­lió frankot tett. Ebből a kanton a status háztartását fedezé, ' egyházakra 117,000, oktatásra 121,270 frc, szegényeknek 54,820 frc adott. S mig a status a 10 millióval ingyen gazdálkodott, s in é g feleslege is maradt: addig a 137 szerzetes 6 millió jöve­delme mellett adósságot csinált!!" Oly kevés embernek — kérdi kútfőnk — kik azonfölül sze­génységi fogadalmat tőnek, minek volt oly nagy összeg? Feleletet a szerzetesek számadásai adnak erre : — Kérjük a figyelmet ! „muri kolostor 23- s 9 testvére 1835 az ott leöltön kivül na­ponkint 220 font húst emésztett el. Évenkint 378 akó bort ittak meg, s azontúl még 300 frankon vettek." ,,Klingenbergi kolostorjóazágon a 3 expositusnak a jószág­jövedelme 150,000 frc soha nem volt elegendő. Ök tojás, csiga ég

Next

/
Thumbnails
Contents