Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-30 / 22. szám

Tizenkettedik évfolyam. Pest, május 30. 1809. PROTESTÁNS GYHÁZI LAP SZEHKESZTÖ- ES KIADÓ IIIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. IIIflDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Szerény kérelem és indítvány! Az ember hogy övéit el ne hagyja, és róluk meg ne feledkezzék, erre az általános soha el nem nyomható kegyelet-érzet mellett a keresztyén tantételek által is fenhangon intetünk. Igen, el ne feledkezzék, mert a ki a mult és jövő közt magát törhetlen szilárd kapocsnak érzi, az idők láncolatában egy ép, egészséges szemnek tudja és hiszi, az remélheti jogos alapon, liogy neki jövője is van. Áthatva áll meg a jó hirnév s becsület horizonán, remegve de öntudatosan belátja: hogy mindazokat a mult teremté, — miket, mint megannyi nemes magvakat vigyázva felszedegeti, elteszi, keble melegén csirába ereszti, mert sejti, hogy ezek azok az emblematikus szétszórt csontok, melyek uj életre ébresztik a jövőt, s a kegyelet templomában a bátrak harcára gyulasztiák az utókor el nem fásult kebelét. E kegyeletteljes eszménykép, e megbűvölő túlvilági fáklya fényénél emelkedtek a pantheonok Ozimandiási loborok, ennél kereste fel a füveket, fákat a visszaemlékezés, hogy elhunyt kedvesei s jelesei szellemtelen várait bebalzsamozva soká igen soká láthassa, birhassa a hálás utókor, nem tudván megbarátkozni azon gondolattal, hogy a feledhetlen mult oszlopait alásülyedni lássa a feledékenység mállott fővenyébe. Ha a véráztatta csatamezők munkásai — a rokkant vitézek számára palotákat rakat a nemzeti szellem, vagy tán az Önkény ura: van e okunk fagyos közönynyel végig bámulni ama sok száz és sok ezer jelesünk emléktelen sirhalmát, kik a mi testünkből való testek, a mi vérünkből való vérek valának, s értünk, nyugalmunkért, szabadságunkért végig küzdötték ama legmagasztosabb elvcsatákat, mik után felsarjadzott a pozsonyi és eperjesi vérbiróságok a közvélemény utalatára érdemes vakbuzgó bérenceinek gyilkos, irtó inquisitioi dacára is magyar protestáns vallásszabadságunknak éghez emelkedni törekvő fája ? Nekünk úgyis mint magyaroknak, úgyis mint protestánsoknak nem került még az elhunyt nagyok élő szellemei számára pantheonokra, remek emlékszobrokra. Van is e tekintetben igenis alapos mentségünk. Egyesek és a népegyetem nagyrésze inkább gyűjtött s pazarul költött a zárdákra, szerzetes papucsos hercegek palotáira—Róma eme „Kaméliáira," mint elporlott jeleseinek emléktemplomaira ! . . A kijózanult kor pártatlanul itél, törekvésünk hajója más irányba tereltetett, s nein is fog másutt csak a mindenkit egyformán áldásával fogadó révparton elhelyezkedni, habár az obscurantismus ezer hydrái csikorgatnák is rá mérges, vicsorgó fogaikat ! Közbevetőleg szabad legyen egyet megemliteni... Meddig keres még belügy, hadügy- és kultusügyünk kormányzata csonkabénák, utcán, vásáron borzadályt gerjesztő nyomorékok, a védtelen kisdedek, a búcsúkon eme céhgyülésükön c iszelgő koldusok, a rokkant és nevendék hadfiak, a községi, állami tanodák, a gazdasági iskolák, realtanodák, a praeparandiák, az ipartelepek, az árvák, özvegyek vagy a nönöveldék, távirati tanulmányok, az elhagyatott utasok s szegények korházának számára alkalmas házakat, helyiségeket ? ! 0 bizony az isten tizparancsolatjai közül egyik ellen sem vétene, sőt a kor magasztaló helyeslésével találkoznék, ha oda vinné e védtelen gyermekei ügyét, hogy azokban a szép kastélyokban mindezek menhelyet, gyarapodást s életet nyerjenek. *) *) Hogy mennyire vannak hasznára az államnak az ily gazdag-koldusok palotái, felveszem számadásom alá a legkisebb államok egyikét Aargau kantont, hol a kolostorok töltelékei ily számadást nyújtottak be a kantoni bizottmánynak 1835 ben. S rákövetkezett az eltöröltetés. A nagyobb államok eombinálhatnak belőle. ,,Az aargaui e'törlesztett kolostorok vagyona 7 millió sveici frankot vagy 3 millió tallért tesz. Ebből 40,000 frankot másoknak adtak 6 milliót pedig csupán magokra költöttek." — Zárjel közt folytassuk ! .. . Aargau egész statusvagyona 10 millió frankot tett. Ebből a kanton a status háztartását fedezé, ' egyházakra 117,000, oktatásra 121,270 frc, szegényeknek 54,820 frc adott. S mig a status a 10 millióval ingyen gazdálkodott, s in é g feleslege is maradt: addig a 137 szerzetes 6 millió jövedelme mellett adósságot csinált!!" Oly kevés embernek — kérdi kútfőnk — kik azonfölül szegénységi fogadalmat tőnek, minek volt oly nagy összeg? Feleletet a szerzetesek számadásai adnak erre : — Kérjük a figyelmet ! „muri kolostor 23- s 9 testvére 1835 az ott leöltön kivül naponkint 220 font húst emésztett el. Évenkint 378 akó bort ittak meg, s azontúl még 300 frankon vettek." ,,Klingenbergi kolostorjóazágon a 3 expositusnak a jószágjövedelme 150,000 frc soha nem volt elegendő. Ök tojás, csiga ég