Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-23 / 21. szám

lássák jó cselekedeteiteket s dicsőítsek a mennyei atyát! !— Nehogy ellenesetben beteljesedjék a sz. hajdanbao elhangzott amaz átok: „Az atyák eazik meg az egrest, b a fiaknak foguk vásik meg belé!" • Peterdi Károly9 barabási ref. lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. — Tirol. (Biblia terjesztés miatti per). A berlini „Kreuz-Zeitung" hosszasan beszél S. grófnőről, ki Meranban evangelikus progagandát szervezett, a kórházakban a betegeket meglátogatta, különösen pedig nagy számú uj szövetséget osztott ki a nép közt. Működése nem kerülhette ki a kath. clerus fürkésző szemeit. Sikerült a szószék és gyóntatószék segélyével a meráni dékánnak, hogy a kiosztott példányok nagy száma beket ült hozzá, melyeket • részben megsemmisített, mint egy hivatalos iratban bizonyittatik. A grófnő, — mondja a nevezett lap tovább — mivel a dékán tekintélye előtt meg nem hajolt, kénytelen volt annak haragját is érezni. Elhatározta, hogy a grófnőt a bózeni nyilvános törvényszék elé idézteti. Az államügyész, egy kapucinus s némely mások panaszára, vádat emelt a grófnő ellen, hogy t. i. az uj szövetség példányainak kiosztása által az államtörvényt áthágta. A vádiratban a könyvek mint uj szövetség említtetnek. Ugy tétetik rólok jelentés, mint vallásos tartalmú könyvekről nem mondatik, hogy azon kiadás hamisított vagy tökéletlen, arról sincs szó, hogy abban valami olyan volna, mely az állam törvényével ellenkezik. Egyszerűen az nehezül vádként a grófnőre, hogy az uj szövetséget szétosztotta. E dolog nagy fontosságú a vallásszabadság kérdésére nézve. A grófnő felkéretett, hogy ez eset horderejét vegye fontotolóra, ne rettenjen vissza a küzdelemtől, hanem jogszerű eszközökkel minél kiterjedettebbé tegye működése körét. De hogy a papság ellenségeskedését elkerülje, kénytelen volt a tartományt elhagyni. Ide vesszük záradékul a „N. Evarig. Kirchen-Zeitung" azon közleményét, miszerint a bózeni kerületi törvényszék S. grófnőt bűnösnek nyilvánította, és 20 frt birságra itélte. A vád alapjául a sajtótörvények 23. §-ának áthágása vétetett, mely cikkben az foglaltatik, hogy a nyomtatványok felsőbb engedély nélkül kiosztása bűntény gyanánt tekintendő. A kerületi törvényszék azt is mellé teszi, hogy a sajtótörvénynek sem betűje sem szelleme nem tesz különbséget a fizetés melletti üzlet szerű kiosztás és az egyenként, s pénz nélkül történő kiosztás között. De a cs. k. insbrucki országos fő törvényszék a bózeni kerületi törvényszék Ítéletét megsemmisítette és a nemvétkest kimondotta. E határozat indokaiul azt mondják, hogy a 23. §-beli nyomtatvány terjesztés tilalmát ugy kell érteni, mint a mely csak üzletszerű, tömeges, minden különbség nélküli szétosztása, — nem pedig egyes nyomtatványoknak, egyes személyeknek díjtalan adományozására vonatkozik. Minthogy az államügyész e második Ítélet ellen kétségkívül a bécsi fő törvényszékhez fellebbez; az utolsó törvényszék ítéletét kell bevárni. Még megjegyezzük, hogy azon ovangyeliomok és uj szövetségek, melyeket S. grófnő Moránban és környékén itt-ott ajándékba adott, mind katholikus jóváhagyású kiadásuk voltak, (van Esz L. s másoktól.) — (R. K.) — Lipcse, april 25. (Kettős búcsuünnep). A tegnapi nap kettős bucsuüunepélynek volt szontelve. Az egyiket tartá Bornemann, az ötödik, — a másikat Mőbius, az első polgári iskolaigazgatója. Dr. Borii o m a n n, mint szakember, a szász tanügyminiszteriumba hivatott meg ; ez itt az első eset, hogy gyakorlott iskolatanító ily magas tanügyi tisztviselőségbe helyheztetett, egyszersmind annak bizonyítéka, mint kezdik számba venni a kor jogos követelményeit. Dr. Mőbius, mint seminarium igazgató s iskolatanáesos Góthába megy, tehát a Bécsbe meghitt dr. D i 11 e 1 Fr. növelde igazgatójának lesz utóda. Mind a kettő körül tiszttársaikból s barátaikból szépszámú kör alakult; mindkettőt a hátramaradtak leghőbb áldáskívánása kisérte. (R. K.) — Egy derék kath. lelkész. A „Halté was du hast" 7. száma folső-Steiermarkból következőt közli: 0 vidék egyik kath. papja, egy nagy társaságban, hol egyetlen evangelikus vala jelen, igen nagy tisztelettel szólt az evang. hitvallásról, s egyebek közt névszerínt arról, hogy az felső-Steiermarkban 180 teljes éven át, templomok iskolák és papok nélkül tai-totta fen magát. Ez alkalommal a felsö-steierhoni vallásüldözések korszakából beszélt el egy eseményt, a mint ő azt a szent-mártoni néhai lelkész fiaitól Gröbming közelében hallotta. Ismeretes dolog,hogy VI. Károly uralkodása alatt sok evangelikus utasíttatott Erdélybe. így ment el junius végén, egy vasárnap délután egy földmíves, nejével együtt, még egyszer, szántóföldjeiket megnézni, melyeken isten áldása különösen gazdag és bőséges vala. „Nézd — mondá a férj — mily nagy áldást adott az idén nekünk az Isten, holnap már az aratáshoz fognánk, de épen most kell messze, messze távoznunk el, hol nem tudjuk, mi vár ránk ; ez igen kemény sors ránk nézve. Hát te mit gondolsz, nőm? „Ugy vélem — mond ez, — hogy a menyben még is sokkal szebb és a ki kezét egyszer az ekeszarvára tette és hátra néz, nem méltó az istennek országára !" Másnap reggel elutaztak egészen megvigasztalódva és vidáman, több hitsorsosaikkal a távol földre. De a lelkész szemei könnyben úsztak, midőn végül hozzátette: „mondjuk ki az igazat: olyan hit, mely ily önmegtagadást szül, s oly vigaszszalteljesen tekint ég felé: mindnyájunk tiszteletére méltó !" — (R- K.) * Scandalosus babona és népámitás. Belgiumnak Bois d'Haine helységében él egy Lateau Lujza nevü nő, ki a Krisztus kínszenvedéseit minden pénteken átéli, kezein lábain és oldalán a vér kezd folyni, s a fejéből is sok helyről, ugy mintha tövissel szurkálták volna meg. Sok szentnek a legendájában olvashatni hasonló szenvedésről, de a sebhelyeket még eddig az illető csak maga látta, mások előtt láthatatlan volt, mi a tüneményt