Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-16 / 20. szám

folyamának, — elégnek találom a phisikai nehézséget felemlíteni. Igy az ügy csak a megyei iskolai tanács meghallgatása, a kath. püspök, érsek, református e.megyék véleményadása folytán vezettethetik. Igy pedig a cél nemcsak elérve, de megközelítve som lesz. Ha már csakugyan (gyanithatólag az izraeliták felosztása vétetett figyelembe, mely szerint e három megye képezi a 12-ik tan kerületet) nem látható ok, mely miatt ez igy van, köteles a kormány miuden megyében, járások szerint, a közvetlen iskola felügyeléssel megbízni oly férfiakat, kik abban a megyében, söt jáiásban laknak vagy épen hivataloskodnak, mint lelkészek vagy tanitók. Veszem, mert ezt ismerem, Komárommegyét. Ennek van hát egy tanfelügyelője, megyei tanácsa. Most van benne 4 járás. Ezen járásokban szükséges egy-egy tanügy terén ismeretes, buzgó férfiút az iskolák közvetlen látogatásával megbízni. Ez negyedévenkint jelentését a tanfelügyelőnek beterjeszti, a hiányokról jelentést ad, s e felett a tanfelügyelő előlülése mellett a megyei iskolai tanács közülésében, — melynek a járási iskolalátogatók előadói — határozni fog. Ily férfiak pedig járásonként találkoznak. Nem kell a mi helyi viszonyainkkal ismeretlen egyént ide hozni. Hiszem, lesznek, kik e fontos és magasztos állást örömmel elfogadják megyénként, járásonként. Azt mondják az ország szegény. Itt, hol a népnevelésröl van szó, nem szabad szegénynek lennie. Gazdálkodjanak másutt. De meghiszem, hogy találkoznak ügybuzgó férfiak, kik e nemes megbízást, hivataluk mellett kevés tiszteletdíj mellett is elvállalják, sőt örömüknek, büszkeségüknek tartják. Bátor vagyok e tervet figyelmébe ajánlani a consuloknak, mert különben Hannibal ante portás. Ha ily járási felügyelők lesznek, országszerte, ha a főfelügyelők ily buzgó, tanügy terén jártas honfiak által támogattatnak, az egész ügy népszerű lesz, előbbre is megy, különben pedig a gépezet megakad s a törvény végrehajtva nem leend. Szekeres ref. lelkész. Mmilccsik ur „firkáira." Professor, tudós Kadlecsilt Rikhárd urat megint fölborsolta olassisában valami vásott lurkó; — minthogy pedig „lecke egy hitjelöltnek"jében kijelenté, hogy tanulóval vitába ereszkedni méltóságán- alólinak tartja, azért is, ama lurkó által meggyújtott epéjét, tanártársain akarja végig tenni; — a „Prot. Egyh. és l'sk. Lap "ok 18-ik számában erös oldaldöfést igyekezvén adni „Némely p r of e s s o r u r a k n a kw

hogyan mernek ők kéziratból tanitani, holott vannak „nyomtatott, tehát hiteles (!) tankönyvek." Hát bizony csak azért mernek azok édes Kadlecsik kollega ur kéziratból tanitni, mert azok a némely professor urak elunták szivszakadva várni nyomtatott, tehát hiteles tankönyveit azon Kadlecsik Rikhárd uraknak, kik „tanári pályájukra hat évig készültek, a miből esett tisztán paedagogicumésphilosophicumra két év, magára a szaktudományra nyolc egyetemi se mester, ebből pedig 2 se mester m agyar-, 6 se mester néni e t h o n i — és l

/4 év párizsi egyetemre." Bizony-bizony kár, sőt a nemzetmívelödés érdekéből valóságos mulasztás, ilyen ország-világ látott tudós tanárnak véka alá rejteni 8 egyetemi semester alatt izzadások közt gyűjtött tapasztalatait; ha egyébért nem, már csak azért is, hogy azok a szegény „némely professor urak" tudhatnának „saját firkájuk" helyett, „hiteles" tankönyveket adni tanítványaik kezébe. Mert hogy ilyesmivel nem boldogitá Kadlecsik ur idáig a tanirodalmat, s ennek utján a saját firkáikkal vesződő professor urakat, — onnan sejtem, mert ellenkező esetben fölszólamlását nem lehetne egyébnek tekinteni, mint keletlen (nem kelendő) eszme szülöttjei érdekében tett reclamnak, mely gyanúsításra pedig, magamat följogosítottnak nem érezhetem. Egyébiránt K. urnák, mind jelen „Abusus non tollit usum," mind a múltkori „Egy kis lecke ama bizonyos Brósz Károly hitjelölt urnák" cimü elmefuttatásából alig lehet, sőt nem is lehet egyebeket kiokoskodni, mint azt, hogy hány semestert hallgatott át az egyetemeken, s milyen gymnasialis tanuló volt Kadlecsik ur. A „leckét" különben már correpetálván vele Ballagi Mór ur, most maradjunk csak az Abusus bulla mellett. A tiszta lélek egész ártatlan őszinteségével elmondja ebben Kadlecsik ur, hogy gymnasialista korában, a mit tanárainak kézirataiból — „a mely inkább firka (!) mint rendes irás szokott lenni" lehetett volna tanulnia, nem tanulhatta meg, mert „nem birt helyesen elolvasni valamely műszót, vagy valami nehezen érthető p a s s u s t, vagy végre magát az egész irást som" — igy aztán, —folytatja — „hibásan irta le, tanulta be, s a mi legnagyobb baj, mindenkorra hibásan." BTzony az nem kis baj, ha mindenkorra hibásan! de talán lehetett volna segíteni ezen „legnagyobb bajon" a nyolc egyetemi semester alatt, — ha nem egészen is, talán részben ! ? mért nem próbálta meg kedves kollega ! Azon kétkedőknek, azonban, kik ily általánosságban odavetve nem hinnék el, hogy Ivadle.'sik professor ur mennyire küszködött a „műszókkal, a valami nehezen érthető passussal, vagy végre magával az egész Írással" — szolgál ö azonnal bizonyító részletekkel is. Ott van a physika, történelem, az aesthetika (no ebből láttuk a caleulust az „Egy kis leckében") ha ez sem elég, ott van az egész testimonium, csupán a pecsét hiányzik róla. Ez iskolai bizonyítvány bomutatásán kivül semm legkisebb erősség nincs fölhozva K. ur cikkében a kéziratokból való tanitás ellen ; — itt akár be is zárhatta volna cikkét, neve aláírásával, ha történetesen meg nem szállja lelkét a német és párisi egyetemekre való édes visszaemlé-