Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-02 / 18. szám

tanvégzett növendékét, — hol szerénységénél fogva, magasra törő szellemi kitűnő tehetségeit ugy szólván csak logközelebbi meghitt barátai ismerék, és bámulák, — érte öt azon megtiszteltetés, mely szerint a szigeti főiskola gymnasiumi tanárává hivatott meg, s lett ott, a szónoklati, és költészeti osztály tanára, — hol tanítványai előtt, nemcsak mint ritka tapintatu jeles tanár, — de mint barát sőt atya, példátlan szeretet, és tisztelet tárgya volt. — Több szegény sorsú tanítványát, mint ő maga is szegény — díj nélkül tanította, s többeket, igen szegény évi díjából pénzzel is segített. — Már akkor, a szépirodalmi, s általában az összes hazai lapoknak munkatársa volt, s művei, több izben jutalmat nyertek. — Itt búvárkodott az ő tudományszomjazó lelke, tanári működésétől fölmaradt üres óráiban a felügyelete alatti könyvtár rekedt levégőjében, nemcsak nappal, hanem sokszor átvirasztott éjeken át, annyira hogy igen sokszor, egyenesen onnan ment tanári előadásaira. — Itt dolgozta ki Eleteszélytan cimü müvét, mely Pesten 1855-ben megjelenvén, a tudomány baráti által kedvesen fogadtatott. — Majd a magát ernyedetlen önképzés által felküzdött, s valódi értelemben, — domi doc tusnak nevezhető jeles tanár kezében, — mindig nagyobb lángot kapván, a tudomány fennen lobogtatott fáklyája: ugyan ott 1850-ben bölcsészet tanárává választatott, — s hogy e tanszak, mennyire emberére talált benne: elég bizonyitványiul szolgálnak e korban kidolgozott jeles müvei: az Embertan, Gondolkodástan, Ismerettan, Szépészet, Észjog, Európa statistikája, a Magyar irodalom s bölcsészet története. — Az 1856. évben, Szigetről, az irányában osztatlanul nyilvánuló közbizalom Szathmárra hívta őt, — hol, az ottani gymnasium állandó igazgató tanárává választatott, s ily minőségben, ez iskolának lelke, s ujjáteremtője lőn, s hol egyszersmind pihenni nem tudó lelke egy uj dolgozattal gazdagitá történeti irodalmunkat; — megjelenvén tőle „Szatlíra árnémeti története." — Ezeken kivül 1838 óta, több beszélyei, novellái, táj- és népismertetései, humoristicus dolgozatai, s levelei jelentek meg a „Regélő"ben, „Életképekében, „Pesti Napló"ban, „Prot. Egyh. és Isk. Lap"ban;

„Tanodai Lapok"ban, „Vasárnapi Újságában, „Magyar Néplap"ban, „Üstökös"ben és a „Sárospataki füzetek"ben. Az 1867-ik évi augusztus hó elején Bartók Gábor tanárt, a szorgalom, tudomány, és műveltség emberét, — élete 56-ik, tanársága 30-ik évében, véletlen csapás sújtotta le: egész baloldala szélhüdött lett. — Nyavalyájának kétségtelen előidéző oka volt, hogy, — mondhatni — soha szórakozást nem keresett, egyre tanított, s olvasott ülve nappal és éjjel, — élvezetes órái, a tudományos búvárkodásokon, s tanításon kivül alig voltak. — Igy — magába fojtá, a testnek szükséges kigőzölgéseit, s az ugy elgyötrött test, — nem bírhatván meg, a lángoló 8 mindig előre törekvő lélek zaklatásait, merev, bénult, és munkaképtelenné lett. Most a tudományosan kiművelt ész tárháza, az ismeretek s tudományok gazdag kincsbányája, a minden szépért, és nemesért lángoló lélek megviselt hajléka összerogyó félben van ; — az érdem férfia szerzett borostyánjain lesújtva kínosan fetreng; — mellette egyetlen őrangyalul hű neje, s hanyatlott életét, — nyomorában fájdalom! még nem istápolható két kiskorú gyermeke. — Rettenetes helyzet! súlyosítva azon tudat által, hogy e bizonytalan időre terjedhető élőhalál kínai enyhítésére, s a semmi nélkül rrfFiradt szegény család tengetésére eddigelé nincs egyébre kilátás, mint a szathmári egyháztól nyert 200 frt. évi kegy elemdíjra, s 3 évi ingyen szük szállásra. Alulirttaknak mint a szerencsétlen tanár ifjúkori kobelbarátjainak, s iskolatársainak jutott azon fájdalmas kötelesség, — hogy fölfogván szenvedő barátjuknak a távolból hozzájok jutott jajjait, s családja könnyeit, — átadják ügyét a nemes keblű emberbarátok részvétének, könyörületének. Nemes keblű emberbarátok, barátnék, s könyörülő jóltevök! A hazai nevelés s közoktatás emberei között, Bartók Gábor halántékait egyike köríti a legdúsabb érdemkoszoruknak, mi csak tanárt illethet; de fájdalom ! mint tudjuk e koszorúk oly fán teremnek, -— mely nekünk protestánsoknak, a haza e tekintetben még igen hideg föld talaján, nem birt ekkoráig odáig nemesedni, hogy a koszorú érdemlőjének a nyugalom — annyival inkább a véletlen szerencsétlenség napjaira, némi enyhitő gyümölcsöt. nynjthfl.tnfl - SogodolmoL ktirunlc, — a könyörillet egy fillérét a szerencsétlen tanár számára. — Könynyitsük lelki kínait, melyek az övéi sorsa fölötti gyötrő aggodalom miatt, baját sokszorosan nehezítik. — Tegyük lehetővé gyógyíttatását, még nincs mindennek vége.... Fillérekből szerény öszegok fognak keletkezhetni, s reményünk van, hogy a becses élet még mentve s a 30 éves tanár, —- még vissza lesz adva a hazai nevelés ügyének, vagy a legroszabb s leggyászosabb eset bekövetkezhetésére, — családja védve lesz habár egy időre az inség vas karjaitól, megnyugtatására a szenvedő családapának, — örömére a résztvevő emberbarátoknak. E célból mély tisztelettel fölkérjük, — mindenek előtt a „Prot. egyh. és Isk. Lap," — s általa a hazai lapok tisztelt szerkesztőségeit — becses lapjaikban, szerencsétlen barátunk, s családja részére, egy adakozási rovatot nyitni, s a majdan begyülendő könyöradomány összegeket Szathmárra, Fekete János m. kir. számtiszt urnák, — mint a szenvedő által, valamint általunk is megbízott közös barátunknak időnként megküldeni kegyeskedjenek. Kun Bertalan> m. k. tiszáninneni ref. superintendens. Laky András, a felBŐzempléni ref. egyházmegye esperese. Bálint József a tiszáninneni ref. egyházkerület főjegyzője.