Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-04-18 / 16. szám
sztinkrő] egy percig sem habozunk kimondani azon benső meggyőződésünket, hogy a kormányon ülő férfiak nagyobb része, egy Eötvös, Deák Ferenc, a szabadelvű reform küzdelmek ezen ősz bajnokai, sokkal inkább örülnek egy oly szabadelvű reformer képviselőnek, ki az államjogi alapot elfogadja, mint akár egy megrögzött pecsovics-ultramontannak, ha mindjárt azon alapot el is fogadja, — akár Blahónak. Vájjon tehát itt a clerus a jobboldal valódi érdekében működött-e? — Csak gratulálhatunk az oly nagyon megjezsuitázott választó kerületnek, hogy Prileszkyt választá meg, s a jezsuita atyák megbuktak. A kismartoni kerületben sok tekintetben hasonló volt az eset, csak hogy a fáradozást győzelem kisérte, de azt hisszük a kormánynak nem nagy oka lehet rajta örülni. Itt Török Sándor a János méltó fia volt a papok jelöltje. A „Sz—k4 4 nak azt írják felőle, hogy mindenfelé szétjárva szent képeket osztogatott, a nagyhéten többször is meggyónt és áldozott oda csődített választói láttára, pártját borzasztólag fanatizálták az istentelen, vallástalan, kálvinista ellenpárt ellen, s meg is buktatták vele Beöthy Ákost, az áldott emlékezetű B. Ödön fiát. Ha Beöthy baloldali lett volna, ez adatot hallgatással mellőzném, de jobboldali volt, csakhogy alkalmasint apja méltó fia, ki egykor sok borsot tört a főtisztelendők orra alá. Vájjon a kettő közül melyiknek örülne inkább a magas kormány? A székesfehérvári püspök körlevelet intézett a sárkereszturi választó kerület papjaihoz, hogy a jobboldali báró Splényi ellen agitáljanak, mivel tavaly protestánssá lettj a vajtai plebanus prédikációt is tartott ellene j a nép szájára ilyen kortes dalt adtak: „Egy asszonyért eladta a vallását, a másikért eladja a hazáját.4 ' Gr. Zichy Pál és Ferdinánd felmentek a püspökhöz kérni, hogy körlevelét vegye vissza. Ha Splényi egy másik jobboldalival állott volna szemben, ez adatot is elhallgatnám; de ellenjelöltje Madarász, az „oh nép4 4 országos hírű izgatója volt, s meg is választatott. A kormány pedig láthatja innen is, hogy a clerus saját és nem a kiegyezés érdekében bujt a háta mögé. Inkább legyen képviselő a legmerészebb szélbal, mint egy jobboldali apostata! Hogy tetszik ez? A római hierarchiával való szövetkezés megtermette rosz gyümölcseit, hasznot épen nem hozott sem a kormánynak, sem az államjogi alap megszilárdításának, sőt inkább kivette áldozatát elég nagy mértékben. Oly kormánytól, melyről azt rebesgették, hogy a clerussal egy követ fuj, a szabadelvű hazafiak nem sok jót vártak. Aggodalmukat még erősbitette azon körülmény, hogy a papok nemcsak a baloldaliak, hanem a szabadelvű jobboldaliak ellen is ó conservativ és ultramontan jelölteket állítottak, izgattak a vallással s a hol máskép nem ment, kezet fogtak a Blahókkal. Trefort, Falk, Bartal, Zichy Antal, a Csengenek, Kerkapoly, Tanárky, Somsics, a jobboldal legkitűnőbb tehetségei e szövetség hírének estek áldozatul. Megvagyok győződve, hogy valamennyit szívesen megváltaná a kormány akár két darab „nyílt homlokú val ;4 4 s abban sem kételkedem, hogy Ghicy Kálmán is örömest szélnek eresztené értök az egész széljobbot és szél balt. De bukniok kellett, mert pl. Bartal és Zichy A. mellett a papok nagyon korteskedtek, ahoz a Statthalterei édes emlékei, ehez egy „Hirnöki44 cikk rokonszenve csatolták. Amazt a szélbal Szluha Ignác, ezt a szélbal Máttyus Arisztid verte le. S még ha a balközép embereivel szemben buktak volna meg, inkább láthatnám benne az elvek harcát; de igy minden elfogulatlan itélő kénytelen a felsorolt adatokat az erős szélső hatás még erősebb szélső visszahatásának tartani. Nem hogy hasznát vette volna, sőt inkább igen nagy kárát vallotta a kormány a papok bar rátságának. En nem kétkedem benne, hogy ha sikerült volna a feketéket balra terelni, most a kormány sokkal nagyobb és főként sokkal egyöntetűbb és megbizhatóbb többségre támaszkodhatnék. Nem kétkedem mert a római clerus a társadalom leg népszerűtlenebb osztálya. Hová kell erre világosabb bizonyíték, mint azon általános tény, mely egy század óta ismétlődik mindenütt, hol a hatalom a rendes közegek kezéből rövid időre a polgárok nagy tömegének kezeibe kerüli Valamennyi francia és spanyol forradalom azzal kezdte működését, hogy a kath. papság hatalmát korlátozta, s né ha épen patakot árasztott papok véréből. A bécsi 48-iki forradalomkor a szerzeteseket a nép bántalmazások közt űzte el; a pozsonyi országgyűlés 48-ban a papok
