Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-04 / 14. szám

442 432 í helybe, már azon okból is, mert annak ideje félév múlva már ugy is lejár s akkor az ugy is magától oldódik meg.— A főtisztelendő super. consistorium azon indokból: mert már követté választatásomkor nyertem 3 évre elbocsátta­tást egyházamtól, s osztálytanácsosi hivatalba lépésem ál­tal a távolléti viszonyon alig esett lényeges vál­tozás, a traet. consistorium Ítéletét o részben elrontotta s kimondá, hogy országgyűlési mandatumom lejártával, il­letőleg 1868 végén nyilatkoznom kell, visszatérek-e papi hivatalomba, s ha igen: tenném azt haladéktalanul; ha nem, minden föntartás nélkül a szabadszállási papi hiva­tal megüresültnek fog nyilvánittatni. Mi a fiz tést illeti : erre nézve, azon elvből kiindulva, hogy a papi fizetés fö­lött pap és egyház semmi külön egyezményt vagy alkut nem köthetnek, a szabadszállási egyház és köztem kötött egyezmény semmisnek nyilváníttatott. En tehát utasíttat­tam fizetésem fölvételére. Hallgatólag, de önként érthető­leg, arról az egyház vagy az iskolai cél javára rendelkez­nem szabadon hagyatott. így oldatott meg a felső fórum e végérvényü ítélete által e kérdés. A szabadszállási egyház és én megnyugvással s kö­szönettel vettük ez ítéletet. En tudtam, a fizetésre nézve mi lesz erkölcsi kötelességem, az egyház tudta hogy e kö­telességet teljesíteni fogom. Köztünk e tárgyban több szóra nem volt szükség. Decemberben bezáratott az országgyűlés. Jelen volt az idő, melyben sorsom felett határoznom kelle. Nehezemre esett a határozás; sok, erős küzdelembe került. De az, s indokaim egyik vagy másik elhatározásra, nem tartoz­nak ide. Végre a Pesten maradásra, s papi hivatalómról, e z idő szerint való megválásra határoztam magamat. Mint pap szeretnék meghalni. —• A szabadszállási egyház jósága azonban erösebben kötött, mint feltételesen adott szavam. S midőn január elején lementein Szabad­szállásra, azon elhatározással mentem: kérni, hogy oldjon fel az egyház erkölcsi kötelezettségem alól, de ha önként és jó szántából föl nem oldana, vissza menni. Január 6-án presbyteriumot tartottam. Előlegesen akarám csak közleni kérésemet, másnap (vasárnap) az egyházi közgyűlés elé terjesztendöt. A presbyterium azt felelte: határozni s nekem a fölmentést megadni, joga nincs, mert ez egész ügy, kezdettől fogva mindig az egyh. közgyűlés előtt forgott; de ismerve az egész nép vélemé­nyét 8 indulatát, mely visszatérésemet kivánja sőt várja: igenlő véleményt is tartózkodik nyilvánitani. Másnap, isteni tisztelet után egyházi közgyűlést tar­tottam. Kértom a gyülekezetet: mentsen föl szavam, er­kölcsi kötelezettségem alól, s ha szeretetből vissza óhajt is, még nagyobb szeretetét bizonyitsa az által, hogy magam s családom javát tekintve: bocsásson el. Megértették s oly módon adták meg fölmentésemet, hogy kifejezést adtak i egyszersmind a távozásom feletti sajnálkozásnak. Az uj lelkészválasztást a presbyterium, esperesi jóváhagyással február 1'2-ére tűzvén ki, én azelőtti vasár­napra, febr. 14-ére tettem kibuesuzásomat. 8 szivszakadva váltam meg azon lelkes, buzgó, rend- és béke szerető gyü­lekezettől, mely irántam oly kitűnő szeretettel, jósággal, meghálálhatlan ragaszkodással viseltetett Ha volt valaha imádság, mely buesuzó pásztornak szivéből fakadt; az volt, melyben én a szabadszállási gyülekezetre áldást és kegyelmet kértem az egek urától. Még a fizetés dolgáról kell számot adnom. Megszámolván az egyházi gondnokkal, kitűnt hogy 1867 szenf György naptól 1869 febr. 14-ig, — a félfizetés már a helyettes lelkésznek ki levén adva, — követelésem volt 1112 frt. s néhány kr. Ez összeget most keszpénzben fölvenni s ugy fordítni akár közvetlenül a maga céljára, akár elhelyezni tökéül, az egyház nagy terheltetése nélkül — az ínséges évek hátralékai után — alig lehetett volna. A célt is elérni s az egyházon is segitni akartam, midőn ugy intézkedtem, hogy az egész összegről a nyugtákat, mintha azt fölvet­tem volna, kiállítván, a gondnoknak átadtam ; azután — 1000 frttól örök alapitvány levelet nyújtottam át, mely az egyháznál marad letéve s az 5% = évi 50 frtot tanszerekre forditand; *) 100 frtról másik alapitványlevelet; a kamat, 5 frt, évenkint egy a helybeli elemi iskolát végzett s gymna­siumba menő szegény fiúnak tankönyvekre levén kia­dandó ; végre a fenmaradó 12 frt néhány krt egyszerűen az egy­ház perzselyébe hagytam betétetni. így váltam meg a szabadszállási egyháztól s tettem eleget a főtisztelendő super. consistorium Ítéletének." Eddig terjednek Szász Károly barátunk föl jegyzé­sei. Az egész ügy sokkal részletesebben s világosabban van előadva, mintsem hozzá még valamit tennünk szük­séges volna. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. — L ey den, mart. 26. 1869. Nt. szerk. ur! Sietek addig is, mig bővebb ismertetésre alkalmam lenno, tudó­sítani, hogy a holland belügyminiszter benyujtá az alsó­házhoz a gymnasiumi és egyetemi tanügyet szabályozó ja­vaslatot, melyről múlt évi nov. 16-iki levelemben szóltam. Az egész tanügyet átalakító nagy horderejű változtatások vannak benne javasolva. Négy éves pro — vagy — real­gymnasium; hat éves valódi gymnasium; az egyetemi praeparandia az egyetemtől a gymnasiumokba tétetik. Az állam köteleztetik 4 pro és 10 valódi gymnasiumot felállí­tani. A három egyetem marad, de a facultas rendszer eltöröltetik, minden tudomány és igy a vallás tudo­mány is (és nem többé egy felekezet theologiája!!) egyes, önálló tanszékeken adatik elő; tantárgyak választása és *) Ez összeg, bár magában csekélynek látszik, de örök időkig biztosítva levén évenkint, bőven elég egy 4-5 ezer lélekszáma gyülekezet népiskoláinak tanszerekkel ellátására. Vajha minden egyházunknak, aránylag ily alapja volna ! Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents