Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-04-04 / 14. szám
442 432 í helybe, már azon okból is, mert annak ideje félév múlva már ugy is lejár s akkor az ugy is magától oldódik meg.— A főtisztelendő super. consistorium azon indokból: mert már követté választatásomkor nyertem 3 évre elbocsáttatást egyházamtól, s osztálytanácsosi hivatalba lépésem által a távolléti viszonyon alig esett lényeges változás, a traet. consistorium Ítéletét o részben elrontotta s kimondá, hogy országgyűlési mandatumom lejártával, illetőleg 1868 végén nyilatkoznom kell, visszatérek-e papi hivatalomba, s ha igen: tenném azt haladéktalanul; ha nem, minden föntartás nélkül a szabadszállási papi hivatal megüresültnek fog nyilvánittatni. Mi a fiz tést illeti : erre nézve, azon elvből kiindulva, hogy a papi fizetés fölött pap és egyház semmi külön egyezményt vagy alkut nem köthetnek, a szabadszállási egyház és köztem kötött egyezmény semmisnek nyilváníttatott. En tehát utasíttattam fizetésem fölvételére. Hallgatólag, de önként érthetőleg, arról az egyház vagy az iskolai cél javára rendelkeznem szabadon hagyatott. így oldatott meg a felső fórum e végérvényü ítélete által e kérdés. A szabadszállási egyház és én megnyugvással s köszönettel vettük ez ítéletet. En tudtam, a fizetésre nézve mi lesz erkölcsi kötelességem, az egyház tudta hogy e kötelességet teljesíteni fogom. Köztünk e tárgyban több szóra nem volt szükség. Decemberben bezáratott az országgyűlés. Jelen volt az idő, melyben sorsom felett határoznom kelle. Nehezemre esett a határozás; sok, erős küzdelembe került. De az, s indokaim egyik vagy másik elhatározásra, nem tartoznak ide. Végre a Pesten maradásra, s papi hivatalómról, e z idő szerint való megválásra határoztam magamat. Mint pap szeretnék meghalni. —• A szabadszállási egyház jósága azonban erösebben kötött, mint feltételesen adott szavam. S midőn január elején lementein Szabadszállásra, azon elhatározással mentem: kérni, hogy oldjon fel az egyház erkölcsi kötelezettségem alól, de ha önként és jó szántából föl nem oldana, vissza menni. Január 6-án presbyteriumot tartottam. Előlegesen akarám csak közleni kérésemet, másnap (vasárnap) az egyházi közgyűlés elé terjesztendöt. A presbyterium azt felelte: határozni s nekem a fölmentést megadni, joga nincs, mert ez egész ügy, kezdettől fogva mindig az egyh. közgyűlés előtt forgott; de ismerve az egész nép véleményét 8 indulatát, mely visszatérésemet kivánja sőt várja: igenlő véleményt is tartózkodik nyilvánitani. Másnap, isteni tisztelet után egyházi közgyűlést tartottam. Kértom a gyülekezetet: mentsen föl szavam, erkölcsi kötelezettségem alól, s ha szeretetből vissza óhajt is, még nagyobb szeretetét bizonyitsa az által, hogy magam s családom javát tekintve: bocsásson el. Megértették s oly módon adták meg fölmentésemet, hogy kifejezést adtak i egyszersmind a távozásom feletti sajnálkozásnak. Az uj lelkészválasztást a presbyterium, esperesi jóváhagyással február 1'2-ére tűzvén ki, én azelőtti vasárnapra, febr. 14-ére tettem kibuesuzásomat. 8 szivszakadva váltam meg azon lelkes, buzgó, rend- és béke szerető gyülekezettől, mely irántam oly kitűnő szeretettel, jósággal, meghálálhatlan ragaszkodással viseltetett Ha volt valaha imádság, mely buesuzó pásztornak szivéből fakadt; az volt, melyben én a szabadszállási gyülekezetre áldást és kegyelmet kértem az egek urától. Még a fizetés dolgáról kell számot adnom. Megszámolván az egyházi gondnokkal, kitűnt hogy 1867 szenf György naptól 1869 febr. 14-ig, — a félfizetés már a helyettes lelkésznek ki levén adva, — követelésem volt 1112 frt. s néhány kr. Ez összeget most keszpénzben fölvenni s ugy fordítni akár közvetlenül a maga céljára, akár elhelyezni tökéül, az egyház nagy terheltetése nélkül — az ínséges évek hátralékai után — alig lehetett volna. A célt is elérni s az egyházon is segitni akartam, midőn ugy intézkedtem, hogy az egész összegről a nyugtákat, mintha azt fölvettem volna, kiállítván, a gondnoknak átadtam ; azután — 1000 frttól örök alapitvány levelet nyújtottam át, mely az egyháznál marad letéve s az 5% = évi 50 frtot tanszerekre forditand; *) 100 frtról másik alapitványlevelet; a kamat, 5 frt, évenkint egy a helybeli elemi iskolát végzett s gymnasiumba menő szegény fiúnak tankönyvekre levén kiadandó ; végre a fenmaradó 12 frt néhány krt egyszerűen az egyház perzselyébe hagytam betétetni. így váltam meg a szabadszállási egyháztól s tettem eleget a főtisztelendő super. consistorium Ítéletének." Eddig terjednek Szász Károly barátunk föl jegyzései. Az egész ügy sokkal részletesebben s világosabban van előadva, mintsem hozzá még valamit tennünk szükséges volna. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. — L ey den, mart. 26. 1869. Nt. szerk. ur! Sietek addig is, mig bővebb ismertetésre alkalmam lenno, tudósítani, hogy a holland belügyminiszter benyujtá az alsóházhoz a gymnasiumi és egyetemi tanügyet szabályozó javaslatot, melyről múlt évi nov. 16-iki levelemben szóltam. Az egész tanügyet átalakító nagy horderejű változtatások vannak benne javasolva. Négy éves pro — vagy — realgymnasium; hat éves valódi gymnasium; az egyetemi praeparandia az egyetemtől a gymnasiumokba tétetik. Az állam köteleztetik 4 pro és 10 valódi gymnasiumot felállítani. A három egyetem marad, de a facultas rendszer eltöröltetik, minden tudomány és igy a vallás tudomány is (és nem többé egy felekezet theologiája!!) egyes, önálló tanszékeken adatik elő; tantárgyak választása és *) Ez összeg, bár magában csekélynek látszik, de örök időkig biztosítva levén évenkint, bőven elég egy 4-5 ezer lélekszáma gyülekezet népiskoláinak tanszerekkel ellátására. Vajha minden egyházunknak, aránylag ily alapja volna ! Szerk.