Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-28 / 13. szám

ról annyit: élete a becsületesség tiszta patakja volt. Vesztését — kartársain, számos tisztelőin kivül — gyászolják bús özvegye s egyetlen leánya. Áldás — béke poraira. Közű:

Vécsey Pál, s. k. korláthi ref. lelkész. Folyó hó 6-án tettük örök nyugalomra néhai Komáromi Dánielt, a reformátusok hód-mező-vásárhelyi lyceumának szorgalmas tanárát. A megboldogult született 1827-ben Hód-Mező-Vásárhelyen. — Tanulmányait kezdette Makón folytatta Vásárhelyen, végezte Debrecenben.—Tanulmányait bevégezve Aradra ment nevelőnek; azután V ásárhelye segédlelkész, — második tanár(conrector) lett. — Ily minőségben töltött két évi hivataloskodása után előbb Körös Tárcsán, majd Gr y o m á n , ismét V ásár helye n s végre Makón működött mint segédlelkész. — 1856-ban rendes tanárrá választatván, 12 évig kitartó szorgalommal sáfárkodott a tanitás szent ügye körül. Benne a tanitó szigora az atya szelídségével volt egyesülve. — Oktatásában került minden felületességet; 6 hivatását értő tanár volt s annak a szó teljes értelmében meg is felelt. A még élte erejében levő férfiút pár évvel ezelőtt rohamos szivbaj lepte meg, mely hosszas küzdés után, övéi, kartarsai s a tanügy igaz baratáinak fájdalmára e hó 4-én véget vetett munkás életének. Legyen áldott emlékezete a korán elhunyt munkás férfiúnak, s örök béke lebegjen hamvai felett! H. M. Vásárhely mart. 21. 1869. Egy tanár. KÖNYVÉSZET. Közhasznú könyvtár. II. füzet: „A csillagos ég." Irta Császár Károly. Kiadja Aigner és Rautmann. Pest. 1869. A „Közhasznú könyvtár" első füzetében megjelent a ,,Föld östörténelme" cimü munkáról annak idejében kimondtuk véleményünket, meJy szerint az, nem levén népszerűen irva, céljának nem felel meg. A most megjelent második füzetet képező „Csillagos ég" c. munkáról már ellenkezőleg, — elismeréssel kell szólanunk, mint amelyben a népies módor jó részben el van találva. Pedig csillagászatról népszerűen irni nem könynyü feladat; mert itt a számitásokat, mikkel e tudomány jár, el kell mellőznünk, s a tudományos észleléseket könnyű modorban előadnunk, hogy a műveltségnek alantibb fokán á'ló olvasóink előadásunkat megérthessék. Császár ur e kivánalmaknak — mint már mondók, megfelelt; ezért munkáját, addig is mig folytatása és vége megjelennék (elég kár hogy egyszerre nem jelent meg az egész), olvasóink figyelmébe ajánljuk. A tanitó urak igen helyesen tennék, ha az efajta könyveket a nép közt minél inkább terjesztenék, bg. Természettani földrajz. Irta Szabó Ignác. I. kötet. Kiadja Heckenast Gusztáv. Pest. 1869. Azon munkákat, melyeknek tárgya irodalmunkban még kevéssé van kiművelve, népszerűen kell irni, hogy a közönség megérthesse. Mert ha mi ismeretlen tudományokról szárazon irunk, nem lesz munkánknak olvasó közönsége s hiábavaló fáradságot tettünk ; mig ellenben ha érdekesen, a száraz adatok mellőztével, állítjuk Össze munkánkat, nemcsak hogy olvasni fogják azt, hanem egyszersmind kedvet is kapnak a bennefoglalt tudományra. — Ez elvet tartá, ugylátszik, szem előtt Szabó ur is, midőn természettani földrajzát megirta, a minélfogva munkája kétszeres becsüvé vált. S ezért biztosíthatjuk, hogy valamint mi, ugy más lapok is, munkáját — mint kiváló irodalmi terméket, üdvözölni fogják. bg. A csillagászati ós természettani földrajz rövid tankönyve. Irta Szabó Ignác. I. rész. Kiadja Heckenast Gusztáv. Pest. 1869. E munka az épen most emiitett t. földrajznak tanulásra alkalmas átdolgozása. E szakba vágó t a n könyv, tudtunkkal, alig van az irodalomban ; pedig nagy szükség van erre is, kivált most, miután a közoktatásügyi minisztérium a középtanodák legutóbbi szervezetében a csillagászati és természettani földrajznak is az oktatási tárgyak közé való felvételét elrendelte, —Ara e könyvnek 60 kr. bg. Magyar verstan. Irta Torkos László. Kiadja Osterlamm Károly. Pest, 1869. Torkos ur jelen könyvének, tudtunkkal , irodalmunkban nincs párja. Arany irt ugyan még körösi tanár korában egy rövid kis verstant tanítványai számára, ez azonban, mai napig is csak kéziratban forog néhány gymnasium ifjúságának kezén. Nevezett tanár urnák köszönettel tartozunk tehát, hogy prosodiáját nyomtatásban is kiadta, s igy a tanulókat fölmenté egy hiábavaló fáradságtól. Óhajtandó lenne, miszerint középtanodáinkban fölvegyék tankönyvül a jelen munkát, mely az igaz rövid, s a verstannak csakis vázát adja ; de azért jó arra, hogy a verskészités módját az ifjúság megtanulja belőle. — Bár volnának más iskolai tantárgyainkra is, mint pl. az aesthetikára, geologiára, növénytanra, ily rövid kézikönyveink ; akkor a tanitás valamint a tanulás is sokkal könynyebben menne, mint ahogy megy ! bg. Magyar nyelvtan. Irta Torkos László. Kiadja Osterlamm K. Pest. 1869. E nyelvtannak Írásánál szerző — maga nem levén nyelvbuvár — egyes jelesb nyelvészek nyomán haladott, s ezeknek munkáit használta föl. Ha nem csalatkozunk, talán legtöbbet Riedl nyelvtanából merített. De bárhonnan szedte is adatait, — mivel munkája jól van összeállítva, — mi azt nem keressük. Szabályai kifogástalanok, előadása rövid, átlátszó és határozott, berendezése ellen sem lehet semmi kifogásunk. Igy tehát e nyelvtant, mint iskolai kézikönyvet, bátran merjük az illetők figyelmébe ajánlani. bg. Az elegiáról. Irta Aigner Lajos. Kiadja Aigner ós Rantmann. Pest. 1869. Ajánlanunk kellene e munkát, mint irodalmunknak egyik jeles termékét ; de szükségtelen ; mert eléggé ajánlja ezt az, hogy a Kisfaludy-társaság által kitűzött pályadijat megnyerte. Két mű állt vele szemben ; de a bírálok : Fábián, Szász Károly és Toldy, ennek ítélték oda a babért; mert szerintük e munka volt a legterjedelmesebb, legtartalmasabb s egyszermind leghelyesebb is. Mi ismertetésül csak tartalmát fogjuk elősorolni, melyből látni fogják olvasóink, hogy Aigner urnák a világköltészetben nagy tájékozottságának s jártasságának kell lenni. Tartalma tehát következő : I. Az elegia helye a költészetben. II. A hellenek elegiája. III. A rómaiak elegiája. 1Y. Az olaszok és spanyoloké. V. A franciák elegiája. VI. A németeké. VII. Az angol elegiá. — Mindezekről szerző részletesen, s csaknem kimeritőleg ir. Nem feledkezik azonban meg a magyarok elegiájáról sem, s könyvének utolsó részében ezt +árgyalja talán legbővebben. — Ara a csinos kiállítású könyvnek 1 frt. bg. TARTALOM : Mi a teendőnk a vegyes házasságok kőiül. — A lelkész uraknak. — Nyílt levél. —Is ko la ügy; A mátyus vidéki tanítói értekezlet. — Külföldi egyház és iskola — Különfélék. — Tárca: Figyelmeztető szózat az „ágost. és helv. hitv. evang. országos árvaintézelbe" való felvételért folyamodni kívánókhoz. — Kérdések, a melyekre a miniszter felel. — Gyászjelentések, — Könyvészet. Felelős szerkesztő s kiadó Dr. Ballagi Mór. Gyorssajtó nyomás Bartalits Imre könyvnyomdíjából (Sebestyén-tér 2. szám.)