Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-03-28 / 13. szám
A folyamodók közüli választásra nézve az alapszabályok 20. §-ában azon vezérelv állíttatik. fel; „miszerint mind azon, 4 évnél nem fiatalabb, és 12 évnél nem idősb vagyontalan protestáns fink és leányok, kik vagy teljesen, vagy atyai, vagy anyai részről árvák, valamint azok is, kik physikai vagy erkölcsi elhanyagoltatásuk miatt árváknak tekintendők, — az intézet testi s szellemi ápolása alá helyezhetők,4 1 — különösen megjegyeztetvén azonban, hogy a 1 e 1-készek s tanitók árvái más pályázók felett — hasonló egyéb viszonyok közt — elsőbbséggel birnak. — Az intézet működése az egész országban lakó mindkét evang. hit felekezet szerencsétlen árváira kiterjed, s habár az egylet 1859-ben megalakulásakor ugyan azon elvből indult is ki, s ezt azonnal tényleg is alkalmazta; mégis azon, még mindig heJylyel-közzel felmerült előítélet teljes megsemmisítése céljából, mintha az intézet tevékenysége tán csak Buda-Pestre, és csak egy felekezete szoritkoznék, — valódi rendeltetésének félremagyarázhatlan külső jellemzésére, jelen, elég határozott szövegű és értelmű cimét vette fel, s ezt állítja minden hivatalos kiadványai élére. De ezen elvet gyakorlati érvénye is emeli minden tekintetben, miró'l tanúságot tesz az intézeti növendékek névsorozata, a férfi- és növálasztmány összeállítása, sőt maga az elnökségnek is a paritás alapjáni megalakulása. Es a k é t e v a n g. hitfelekezetnek a keresztyén szeretet és humanitás terén való ezen testvéries öszhangzása az intézet megalapitása óta nemcsak hogy semmi egyenetlenség, de még a legjelentéktelenebb félreértés által sem lőn megzavarva; — maguk a gyermekeknek saját hitágazatuk szerinti gondos oktatása s nevelése, a külön iskoláztatás, isteni tisztelet szorgalmatos látogatása, confirmatio stb. által levén a lehető leggyengédebben s legmegnyugtatóbban megóva. Gyakran olvasunk e lapok hasábjain gyászjelentéseket lelkészek és tanitók elhunytáról — számos neveletlen árvák hátrahagyásával, melyeknek legalább egyike találhatna a protest. országos árvaházban menhelyet, ily esetek bizonyosan - a sok egyéb folyamodó dacára — mindenek felett számithatván méltányoltatásra. Nem akarjuk hinni, hogy az ily áldásdús jótéteménynek nem kellő felhasználásában a fenebb jelzett balvéleménynek, s az ebből folyó tartózkodásnak, ingadozásnak tán még most is volna némi része: inkább hajlandók vagyunk, ezen látszólagos passivitást azon körülménynek tulajdonitarii, hogy intézetünk rendeltetése, szervezete, só't talán még létele iránt is — a közönség minden rétegei még most sincsenek kellőleg tájékozva. Midőn tehát azon reménynek véljük magunkat átengedhetni, hogy a fenebbi felvilágosító sorok által valamint a prot. árvaház működésének megismertetéséhez, ugy a netán még mindig fenforgott kételyek elenyésztetéséhez nem egészen hatálytalan adalékkal járultunk, és hogy mind inkább haladunk azon időpont felé, mikor intézetünk irányában az összegyliáz egyetemleg e s s é g e valósággá válandott: — ezennel felhívjuk az illető gyámokat vagy özvegy-anyákat, hogy a jövő iskolai évre megürülendő körülbelöl 10 állomás elnyerésére irányzott, az illető halotti és keresztlevelekkel szegénységi, himlő-beoltási és egészségi bizonyítványokkal felszerelt, a fenforgó családi viszonyok szabatos előterjesztésével támogatott folyamodványaikat mielőbb az intézet elnökségéhez bérmentetlenül beküldjék; — felkérvén egyúttal a lelkész és tanitó urakat, hogy a jelen felhívásra a pályázásra illetékeseket figyelmeztetni, és azok sorából a legméltóbbakat kiszemelni s ajánlani szíveskedjenek. Vajha az intézetnek növekedő gyám o-1 i 11 a t á s a, mely most már a helyiségnek elégséges volta mellett egyedüli feltétele a működés tágításának, — a felveendő árváknak a fenebbi mostani mérvet túlhaladó szaporithatását is lehetségessé tenné! Kérdések, a melyekre a miniszter felel. 1-ör: Az önkénytes szolgálatba lépett ifjú végezheti-e tanulmányait az előadások rendes látogatása mellett s ha igen, miként kelljen e kettős feladatnak eleget tenni ? A mennyire a tényleges katonai szolgálatnak érdekei tűrik, a tanuló ifjúságnak a tanulmányok folytatása s az előadások látogatása — miként ezt a törvény is mondja — meg van engedve. Hogy az előadások rendes látogatása a katonai szolgálattal összeütközésbe a lehető legkevésbé jöjjön s igy a kettős feladat teljesithetővé váljék, csak ugy eszközölhető, ha a tanórák az ifjúság ezen uj kötelmeinek megfelelőleg osztatnak be.
