Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-28 / 13. szám

szepesi- és a kikindai kerületekben és a marosvásárhelyi kir. itélő tábla területén) az illető kerületi törvényszékekhez utasíttatnak. A végrendeletek külkellékeit illető perekre s a hamis eskü tényálladékának megállapítására nézve a szentszékek szintén megszűnvén illetékesek lenni, a bíráskodást a jelen törvény szabályai szerint illetékes törvényszékek gyakorolják. Az igazságügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy az izraeliták házassági pereiben követendő eljárást, a törvényhozás további intézkedéséig, rendelet utján szabályozhassa. 36. §. Birói illetőség házassági perekben. A római latin és görög szertartású katliolikusok, valamint a keleti szertartású keresztények házassági viszonyból származó minden perei, melyekre nézve a szentszékek eddigi illetősége megszüntettetett • továbbá a mindkét felekezetű evangélikusok és unitáriusok válóperei, valamint a házassági összeköttetésből és elválásból keletkező egyéb keresetek, a mennyiben ezen felekezetek egyházi biróságai rendezve nem volnának, végre az izraeliták válóperei, akár kölcsönös megegyezéssel, akár perúton szándékoltatik az elválás: a 22-ik §-ban megnevezett azon törvényszék illetőségéhez tartoznak, a melynek területén a házasfeleknek állandó és utolsó együttlakásuk volt. Ha a végelválás liitlen elhagyás következtében kéretik: a távollevő fél —• amennyiben tartózkodási helye ismeretlen — azon törvényszék elé idézendő, melynek területén a folyamodó fél lakik. Egyébiránt a mindkét felekezetű evangélikusok házassági ügyeire, valamint az eljárásra nézve az 1791: 26 t. c. illetőleg az 1786 mart. 6-án kiadott utasitás és az eddigi törvényes gyakorlat szolgái tovább is sinórmértékül. 40. §. Holtnak nyilvánítás. A holtnak nyilvánítási eljárás ahozképest, amint házassági végelválás vagy örökösödés céljából kérelmeztetik, azon törvényszék előtt indítandó, melyhez a hássági (36. §.), illetőleg örökösödési perek vannak utasítva. 100. §. Törvényes szünnapok. Sürgős eseteket kivéve senki se idéztethetik megjelenésre vallásának ünnepein, ilyen idézés elrendelése vagy elhalasztása miatt azonban nincs helye perorvoslatnak. 242. §-ból az eskü letételére vonatkozólag. Felek, kik az eskütételtől saját hitelvek szerint tőrvényesen felmentvék, ünnepélyes bizonylást tartoznak eskü gyanánt letenni; mely azonban foganatára nézve a valósággal letett esküvel minden tekintetben egyenlő. 44-ik törvénycikk, a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. a honpolgárok teljes egyenjogúsága minden egyéb viszonyokat illetőleg épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve következő szabályok fognak sinórmértékül szolgálni : 10. §. Az egyházi bíróságok maguk határozzák meg ügykezelési nyelvöket. 14. §. Az egyházközségek, egyházi felsőségeik törvényes jogainak sérelme nélkül, anyakönyveik vezetésének s egyházi ügyeik intézésének, nem különben — az országos iskolai törvény korlátai között — iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg. 15. §. A felsőbb egyházi testületek és hatóságok önmaguk állapítják meg a tanácskozás, a jegyzőkönyv, az ügyvitel és egyházközségeikkel való érintkezés nyelvét. Ha ez nem az állam hivatalos nyelve volna az állami felügyelet szempontjából a jegyzökönyvek egyszersmind az állam hivatalos nyelvén is hiteles fordításban felterjesztendők. Ha a különböző egyházak s egyházi felsőbb hatóságok érintkeznek egymással, vagy az állam hivatalos nyelvét, vagy azon egyháznak nyelvét használják, a melylyel érintkeznek. 16. §. Egyházi felsőbb és legfelsőbb hatóságok az államkormányhoz intézett beadványaikban ügyviteli, vagy jegyzőkönyvi nyelvöket s hasábosan az állam hivatalos nyelvét, a törvényhatóságokhoz s azok közegeihez intézett beadványaikban az állam nyelvét; vagy, ha több a jegyzőkönyvi nyelv, azok bármelyikét; az egyházi községek pedig, mindezen hivatalos érintkezéseikben az államkormány és saját törvényhatóságaik irányában az állam hivatalos nyelvét, vagy saját ügykezelési nyelvöket; más törvényhatóságok irányában pedig az Illető törvényhatóságok jegyzőkönyvi nyelvei egyikét használhatják. 23. §. Az ország minden polgára saját községéhez, egyházi hatóságához, és törvényhatóságához, annak közegeihez s az államkormányhoz intézett beadványait anyanyelvén nyújthatja be. Más községekhez, törvényhatóságokhoz s azok közegeihez intézett beadványaiban, vagy az állam hivatalos nyelvét, vagy az illető község, vagy törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét, vagy nyelvei egyikét használhatja. 24. §. Községi s egyházi gyűlésekben a szólás jogával bírók szabadon használhatják anyanyel vöket. 25. §. Ha magánosok, egyházak, magán társulatok, magán tanintézetek és törvényhatósági joggal nem biró községek a kormányhoz intézett beadványaiknál rom az állam hivatalos nyelvét használnák : az ily beadványokra hozott végzés eredeti magyar szövegéhez a beadvány nyelvén eszközlött hiteles fordítás is melléklendő. 26. §. Valamint eddig is jogában állott bármely nemzetiségű egyes honpolgárnak épen ugy mint községeknek, egyházaknak, egyházközségeknek: ugy ezentúl is jogában áll saját erejökkel, vagy társulás utján alsó, közép és felső tanodákat felállítani. E végből, s a nyelv, művészet, tudomány, gazdaság, ipar és kereskedelem előmozdítására szolgáló más intézetek felállítása végett is, az egyes honpolgárok az állam törvényszabta felügyelete alatt társulatokba, vagy ogyletekbe összeállhatnak, és összeállván szabályokat alkothatnak, az államkormány által helyben hagyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyűjthetnek, és azt, ugyan az államkormány felügyelete alatt