Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-21 / 12. szám

ható példát használjak — az almát pirossága, egyes dudorodásai bizonnyal nem jellemzik s mégis miért ne tekinthetné lényegesnek épen ezen jegyeket, ki először látna életében almát vagy egyáltalában gyümölcsöt? S feltéve, hogy a keresztyénség a legtökéletesb vallás, ki merheti azt állitani, hogy annak lényegét mással összehasonlítás nélkül a sok jegy közül felismerhette ? Talán a philosophiából, mely ez eszmék befolyása alatt fejlődött ki ? Nem említem a hit és cselekedet, nem a történeti és supranaturalis eredet folytonosan fennlevö ellentétét keresztyén egyr házunkon belől: csak arra figyelmeztetem olvasóim, hogy a köznépnél, sőt a tudományos körök nagy részében is nem de a bibliai történelmi elem tartatik leglényegesebbnek s Krisztus csodái,mesés születése és feltámadása vétetnek a hit eriteriumaiként, holott egy tekintet a többi régibb vallások mythologiájára mutatja, hogy ezek másutt is igy előjönnek (még a szűztől születés regéje is), s ha ezeket történelmi tényékül venni akarjuk, szükségkép azon curiosumba kell esnünk, hogy a világ megjavítását Isten már évezredekkel a keresztyénség előtt megkísértette, de akkor nem sikerülvén, fiát ismét leküldötte, a midőn csaknem két ezer év alatt tömérdek csoda és vérfolyás segélyével sikerült az emberiség egy harmadát megnyernie. Elismerem, hogy a hívőre nézve kemény szavak ezek, de rettegnünk nem kell tölök, mert épen ez ellentétek merev kiemelése vezet a tiszta igazságra. Valóban, legyen az a legmélyebb meggyőződés is, vakhit lesz csnpán, ha egy könyvet fogad el hite mértékéül annak történeti alapja ismerete, annak másokkal összehasonlítása nélkül. Ezért kell mindenek előtt theologusainknak egyetemes vallástörténelmet tanítani. Ne hidjük azt, hogy a classicus ókor mythologiája elég össze hasonlitási alappal bírhat; ki csak kevéssé is ismeri e viszonyokat, tudja, hogy ez csak a mythologia üres symbolisáló magyarázásában állott eddig s alig 30 év óta kezdett meg abban Welcker először vallást sejdíteni. Szándékosan időztem hosszasabban e pontnál, mert meg vagyok győződve, hogy épen ezen tudományos irány egyedül az, mely a szabad vallásos községek törekvése teljes alaptalanságát kimutatja. Az orthodox dogmatica megveti a történelmet, mert octroyált hatalom szó, s nem kifejlődő törvény által magyaráz mindent; a szabad vallásos társaságok kicsinylik a történelem tapasztalatait, mert az az ész merev eljárását, az iskolai logicai következtetést gátolni látszik. Én ugyhiszem mindkettő mélyen csalódik. De csalódik különösen a szabad vallásos társaság akkor, midőn, a történelmet nem tekintve, az eszes emberrel identificálja a vallásost, midőn mindent a gondolkozás tisztaságára akar vissza vinni; s ez szerintem fő oka annak is, hogy az ethicában is, hol különben tagadhatlanul gazdagabb eredményű müködésök, oly nagy alaptévedésekre képesek. Elfogulatlan történelmi ismeret ki fogja mutatni e negatív irányzatok alaptalanságát, s sokkal alaposabban, mint tekintélyre hivatkozó szavak vagy kenetteljes phrásisok, fogja bebizonyítani a keresztyén elvek érvényét napjainkban is s azt, mi szerintem minden vallások felett fő előnye a keresztyénségnek, hogy nem zárt egész, hanem egy a fejlődő eszméket felölelni, sőt gyámolítani is képes magasztos ideális irányzat. Nem szándékoztam itt a szabad vallásos községek nézetei bírálatát adni. Tanaik részletesebb ismertetésén kívül logicájok szigorú boncolatára is ki kellett volna akkor terjeszkednem, a mi pedig e lap körét és érdekét áthágná. Ugyhiszem azonban, hogy két főhiánya kimutatása által eléggé kijelöltem az irányt, melyben e tüneményt jogosan méltánylanunk lehet, legfeljebb csak arra teszem még olvasóimat ismétlen figyelmessé, hogy e philosopháló vallás-tanárok sohas m haladnak a mélyre s az uralkodó dogmatica ellenében ők is abstract metaphysicai kérdések megvitatása által hisznek feladatoknak eleget tenni. Eléggé mutatja azonban e rövid vázlatom is, mily szükséges az ellennézetüeket alaposan tanulmányoznunk. Selejtes rationalismus, öltözzék bár az philosophiai köntösbe is, mint itt a szabad vallásos társaságnál, avagy a mysticismus közt, legyen az bár a nemesebb pietismus beteges gondolkozása is, kell folytonosan ingadoznunk, mig komoly vizsgálattal nem fogunk vallásos hitünk megalapitásához. A csillagászatra megszületett Copernik, a bölcsészeinek legalább útját kimutatta Kant: a vallásban mindeddig csak tapogatózok avagy vakhitüek vagyunk, a lángeszű Sclileiermacher sem volt képes egyoldalú töredéknél többet mutatni fel. — Első kötelességünk azért ismerni elleneinket is saját nézetünk történeti kifejlésében. Balgatag kishitű ember az, ki egyes gyengéi megtámadása által elveszti erkölcsi bizalmát: a traditionalis hittannak mindig lesznek ellenei, nevetséges önhittség azokat ignorálni, tudatlan könnyelműség csak azok logicátlansága avagy épen rosz akaratában találni fel a baj okait: — sőt inkább, legyen az ellennézet tükör s sebeink felismerése által igyekezzünk meggyógyítani a testet, melynek ép erejéről épen az tanúskodik legjobban, ha a sebet felismerni nem rettegünk. György Aladár. IS K ÖJ^A Ü f, Y. (Vázsony, febr. 25. 1869.) febr. 18—19-ik napjain Veszprémben tartott ref. egyházmegyei gyűlés főbb pontjait, mig a rendes levelező e lapokban közölné: sietek tudomására juttatni az olvasóközönségnek azon mozzanatot egyházi életünkből, mely gyűlésünknek Zánko zalamegyei egyházközség részéről bejelentetett. Ugyanis egyházmegyénk egyik igen buzgó s tevékeny lelkésze Thúri Károly zánkai lelkész ur, már tavai oda hatott hívei körében, hogy az evangélikusokkal a nevelésre nézve egyesülvén közös iskolát állítsanak, ez által a két egyház jobb fizetést adhatván tanítójának jobban megfelel kötelességének, még különben az erők megoszolván, a csekély fizetésről a tanítók jobb helyre törekesznek, az egyház gyakori költekezéseknek van kitéve s e mellett — a mi fő — még az iskola is gyenge lábon áll. A ref. közönség átlátván lelkészüknek jót akaró indítványát — magáévá tette