Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-14 / 11. szám

casseli superindentensnek — az ő cinevezése szerint — regtől fogva generális superintendens cini adatott ! Az illető dioccosis kerületében -a diocccsis olöljárósága, a consistorium szeme. A superintendens és inspector legfőbb teendője annál fogva, bogy minden parocbiát szokás szerint megvizsgáljon és az eredményről az illető eonsistoriumot értesítse. Azon kivül több tekintetben a consistorium organuma, a fejedelem egyházi hatalma gyakorlatában, az alsóbb egyházi szolgák hivatalba tételét, egyházi hatalom kezelését és az egyházi szertartás szemmel tartását illetőleg. A theologiae candidatusokat, kik a marburgi fakultas előtt vizsgát állottak ki, a superintendonsek egy úgynevezett „tentamen" alá vetik — a mit, igen természetes — a pi ofessorok nem nagyon sziveinek — és ezen vizsga sükerétöl függ a „concionandi licentia" megadása. A felszentelést, a consistorium megbízásából a uioecosis elöljárósága hajtja végre, kit a kinevezett pap beiktatása egyházi jognál fogva illet. Büntetést érdemlett papokra a superintendens — szükség esetébon — fegyelmi büntetést alkalmazhat. Ez lenne minden superintendens hatás köre, azonban a casseli és allendorfi sup. hatásköre 1860 maj. 16. fogva a casseli consistorium rendelkezése által lényegesen kiszélesbitetett. A superintendensek dioecesisei osztályokra (convent) vannak osztva, mindenik osztálynak van egy-egy elnöke, az úgynevezett metropolita. A casseli dioecesis 13, az altendorfi 9, a marhurgi lutli. 5, reform. 4 osztályt foglal magában. A Ilassenpflug minisztérium alatt a casseli plébániák egy külön osztállyá egyesittettek, metropolitája az ottani szent Márton alapítvány dékánja. A metropoliták kinevezésének módja abból áll, hogy a consistorium ajánlatából az osztály valamelyik papjára a metropolita teendői rá bízatnak, mert a motropolitai hivatal nincs szükségkép az osztály fő helyén levő parochiához kötve, ámbár a szokás azt vette gyakorlatba. Felső Hossenben az ott szokásban volt papválasztás analógiája szerint Fronhausen és Kirchain osztályokban, a metropolita választásnak papok általi végrehajtása jött divatba, t. i. az osztály seniora hivataltársai szavazatát beküldi a superintendenshez, és ez megnevezi a consistorium előtt azt a kettőt, kik a legtöbb szavazatot kapták, és a fejedelem ezek közül egyiket megerősíti. Valamint a superintendens ugy a metropolita is a consistorium organuma, még pedig a superintendens alatt álló alárendeltségben, kinek a convent jegyzőkönyveit és a kerületi papok hivatalos és magán élete felett nyert tapasztalatait a visitatio alkalmával előterjeszti, s visitation kivül is megkívántató tudósítást teszem Szokás szerint a metropolita egyszersmind az ő osztályában főfelügyelője mindenik népiskolának. Az osztályok papjai a metropolita elnöklete alatt az osztályokhoz tartozó valamelyik parocliiában gyűlést tartanak, mely főként az iskolát, nyilvános isteni tiszteletet, prédikátiot és kathochisatiot, továbbá a községek és a papok erkölcsét illető visitatiora terjed. A schaumburgi grófságban, ezen úgynevezett conventek helyett, az évenkénti synodus van gyakorlatban, melyre a superintendens dioecesisének minden papját meghívja, — most a reformátusokat is. Ezen synodus a convcnttől lényegesen különbözik, a mennyiben előtte nem fordul elő sem oskolai vizsgálat, sem nyilvános Í3teni tisztelet., sem cathechisatio kérdése, sőt még a — specialiter ref institutio — papok „morum censurája" sem. A papság betöltésére — hol patronuti vagy választási jog nem forog fen, a consistorium teszen ajánlatot. A választási jog (a két hesseni fejedelmi ház között 1648-ban kötött szerződés alapján) névszerint a Schmalkaldi birtok lutheránus községeinél tartotta fen magát. Kurhessen minden evang. községeinek (lehet luth. vagy ref.) szabályszerint egy presbyterium áll az élén, mint annak képviselője. Magát kiegészíti és gyűléseit az első pap elnöklete alatt tartja. Marburgban a luth. és ref. presbyterium egy „egyesült presbyteriumot" alkot. 1817-től fogva többszöri igyekezetek dőltek dugába, melyek ezen egyesülés céljának megfelelőleg magasabb irányt éa buzgóbb munkásságot sürgettek. Schaumburgban sohasem volt presbyterium, hanem voltak az úgynevezett oltárnokok vagy templomatyák, kikhez egészen más fogalom volt kötve mint a presbyterekhez. 1835-ben ezen oltárnokok (alterniann) erkölcsi bírósággal ruháztatván fel, hasonlóbbak lettek valamivel a presbytorekhez. A lithurgiában változtatást csak az egyház közönséges synodusa tehet, és léptethet életbe, tís ez oly pontosan megtartatott, hogy e tekintetben egyetlen sérelem 1857-ben fordult elő, midőn a jelenleg is marburgi luth. superintendens K. a felső-hesseni luth. egyházba, önkényíileg egy uj — még pedig a bírálatok szerint lielyos szorkezetü — agendát hozott be. Ebbon áll Kurhessen evang. egyházának lényeges szerkezeti viszonya. Az 1866-ik évi catastropha után is ezek állanak még fen. Azonban ez nemsokára történelmi szerepet fog játszódni, sőt már ki is van osztva a szerep. Ugyanis a porosz korona a mult 1868-ik évjun. 13-án kelt legmagasabb rendeleténél fogva elhatározta, hogy a fonnebb említett három consistorium, az egyházi figyelt felett álló miniszter felügyelete alatt (álló) egy consistoriummá egyesittessék, melynek székkolye Marburg leend, hol az eleibe tartozó dolgokról szótöbbséggel fog határozatot mondani. Mindazonáltal a tudományt illető kérdéseket az illető confessio tagjai fogják elhatározni. A rendelet meg van téve, életbeléptetését mindennap lehet várni. íme dióhéjba szorított vázzá az egyházi életnek. A váz csak a test irányát mutatja, és a bole lehelt életet csak akkor lehet ismerni, ha az egyes orgánumok tevékenységét, erejét, irányát vesszük bonckés alá, mi egyfelől szükségtelen, mert előre láthatólag a fenebbi kormányi rendelet célja az evangyéliomi szerkezet megszilárdítása. Előre láthatólag a hajdani kurhesseni fejedelemség evang. egyháza, a birodalom déli provinciájiban létező presbyterialis és synodalis organisatiora várhat.