Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-28 / 9. szám

valósággal meghalt, jan. 24-én, és egész váratlanul még is Zauchtelbe hozták másnap, jan. 25-én a halttestet. Igen, mert a freibergi kath. lelkész, noha illedelmesen felkéretett, az ottani sírkertbe való temetést megtagadta, azon alapon, mert az elhunyt evang. vallású, és hogy nem a kath. egyház szertartása szerint készíttetett el a halálra. Minthogy most már lehetetlen volt a halttestet ismét viszaküldeni Freibergbe: annálfogva, annak eltemetése a mai napon, jan. 26-án, Zauchtelben ment véghez." „A tek. cs. k. kerületi kapitányságot tehát tiszteletteljesen kéri alulirt, hogy a freibergi lelkészt e "törvénytelen tettre figyelmeztesse, és kegyesen intézkedjék, hogy jövőre ily törvénytelen bánásmódtól a lelkész ur eltiltassék. A birodalmi törvénytár XIX. cikke 12. §. nyilván azt mondja : „Egy vallás felekezetnek sem szabad, a nem hozzá tartozóktól az illető eltemetést, temetőjében megtagadni." — A magas birodalmi törvényt tisztelni kell mindenkinek, államot az államban tűrni nem lehet." Zauchtel. január 26-án 1869. (R. K. r. s. 1.) W o r m s. Briick polgármester és a sz. péter-egyház nagyprépostja közt, már néhány hónap óta létezik bizonyos összeütközés, mely épen most érte el tetőpontját. Brück polgármester, a ki katholicus és a ki az 1832. junius 6-iki edictum szerint, mind a sz.-péteri, mind a sz.mártoni egyházkormányzóságnak világi részről illetékes tagja, hosszabb időn át akadályoztatása esetében egy kath. városi tanácsnokkal helyettesitette magát; a mult év szeptemberében azonban kijelentette a nagyhercegi kerületi hivatalnak és mindkét egyházkormányzóság elnökének, hogy most már, miután az előbbi akadályok teljesen megszűntek, a reá mint egyház tanácsbeli világi tagra tartozó kötelességeket ismét maga fogja teljesíteni.—Ennek ellene nyilatkozott Siinger nagyprépost a nagy hercegi kerületi hivatalnál, mivel Brück polgármester a kath. egyház érdekeinek többé meg nem felölhet, mintán a Luther-szobor leleplezésénél, mint Worms városa képviselője magát olyannak mutatta, és Lutherről kedvezőleg nyilatkozott beszédében. A polgármester ez ellenvetés által nyilatkozatra hivatva, kifejtette: hogy az a mit ő mint „Worms város képviselője" a „Worms várost

t

-nak tulajdonul adott nemzeti emlék átvételénél beszélni jónak látta, sem a nagy prépost bírói Ítéletére sem az ő egyháztanácsosságára nem tartozik, és hogy ő azon van, hogy mint az egyháztanács illetékes világi tagja, jogait s kötelességeit önmaga gyakorolja. Minthogy a nagyhercegi polgármester nézetének igazságát a nagyhercegi kerületi hivatal is megerősítette, és a nagy prépost ellenvetését mint alaptalant elvetette : ez utóbbi viszkeresetével a nagyhercegi minisztériumhoz fordult és reményli, a Mainzból jövő pártfogásban bízva, hogy ott ügye nyerni fog. Rác Károly, r, s. lelkész. *Nö papok. Az „universalisták," — egyik legszabadabb irányzatú keresztyén felekezet — közelebbről elhatározták, hogy a nők is viselhetnek rendes papi hivatalt, tehát nem csak mükedvelőkül léphetnek fel, mint aquaekereknél. Ennek következtében már két nő alkalmaztatott, az egyik Peudence Le Clerc kisasszony Ve vaiban Indianában, a másik Chapin kisasszony C hicagoban (Illinois) Ez utóbbiról a „T r i b u n e" chica-ói lap ezeket irja : „Chapin kisasszony minden tekintetben tökélyes nő, kitűnő képzettséggel bír mind külsőleg, mind szellemi tekintetben. Nem oly kiváló szónok ugyan, mint Miss Dickinson, Miss Antyony vagy Mrs. Stauton, de elfoglalt hivatalában egyik sem fogja öt ezen jeles nők közül felyülmulni. Chapin kisasszony bizonyára mind szellemi képzettségére, mind előadására nézve egy sziuvonalon áll a férfi papokkal. A szószéket ép oly jól betöltheti a nő is mint a féifi; a mi pedig a betegek és haldoklók látogatását illeti: sok esetben alkalmasabb lehet mint a férfiak durva és ügyetlen modorukkal. Nézetünk szerint az Universalisták társasága elismerést érdemel azért, hogy példát adott a nőknek a papi hivatalra alkalmazásában." *Az angol tronbeszédaz irlandi egyházi kérdésre vonatkozólag ezeket mond ja: Irland egyházi ügveinek átalakítása mielőbb önök megfontolása alá fog terjesztetni. Az erre vonatkozó törvényhozás legnagyobb mérvben igénybe veszi a parlament bölcseségét. Megvagyok győződve, hogy önök e tárgyban minden jogos érdeket tekintetbe fognak venni, a vallás gyarapodásának előmozdítására való törekvés által fogják magokat vezettetni, s a méltányosság és jogosság elvei szerint eljárni. Önök Irland egyhangú érzelmének s közvéleményének hatását a loyalitás és törvény segélyével biztositandják, hogy igy az irlandban folyt előbbi harcok emlékét elenyésztessék, s egy irántunk jóindulatu nép rokonszenvét föntartsák s ápolják. *IIefele egy rómában időző német kath. papa stuttgarti „Volks blattnak" irja a pápa aranymiséjére vonatkozólag: „1000 darab napoleon arany egy öt frankot érő zacskóban sokkal célszerűbb adomány, mint 500 napoleon arany oly etuiben, mely 500 frankot ér." — Hát hiszen mi is mindig csak azt mondtuk, hogy a „nyáj" csak gyapjút küldjön Rómába, s ne érzelegjen annyira, hogy még kegyeletes emlékekre is gondoljon. Majd megkérdik ott még a magyarországi arany keresztről is, hogy vájjon mennyit érhet váltó pénzben ? ^Tirolban egy állítólagos pápai hajnyiró, egy csalárd olasz jelent meg, ki a tyroli nők szép, hosszú haját megveszi darabonként 12 forinttal. Hogy a nőket annál hajlandóbbakká tegye a vásárra, komolyan erősiti, hogy a szent atyának Rómában szüksége van a hajakra, hogy az isten anyjának és más szent nőknek' szobrait a szükséges hajjal elláthassa. * D a r m s t a d t. Megemlékeztünk volt Mitzenius darmstadti prédikátor esetéről, mely szerint őt az egyházi tanács hivatalvesztésre itélte egy munkáért, melyet a Luther emlék leleplezése alkalmából bocsátott közre. Most értesülünk, hogy ügye jobbra fordult. Dorgálást kapott ugyan, de a fejedelem véghatározata szerint hivat ilát megtarthatja. Ott minden nagyobb városban uj „Protestanten-