Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-21 / 8. szám

kitöréssel fenyeget, mely alatt lappang. A burgosi uj polgári kormányzó, Mossa y S a n g e i n e 11 i, a tartományabeli alcaldékhoz egy körlevelet küldött, melyben arra emlékezteti őket, hogy a papság közt létezik egy párt, mely „a lelkiismereteket háborgatja, a családok közé viszályt visz be, visszaél a nők hiszékenységével, s még gyermekek aláírását is kinyeré oly dolgokra vonatkozó kérvényekhez, melyek azok értelmi körén tul esnek," s meghagyja nekik, hogy fogassák el s pereljék be mind azon papokat, kik ily vétkeket követnének el, vagy akik az egyházi szószéket politikai szószékké változtatnák át." — stb. K i LŐ N F É I,É K. r * Államsegélyt nyertek: a bányai ág. hitv. ev. egyházkerületből a következő tizenhét község: a zólyommegyei dubovai, pojniki és dobronai, a nógrádmegyei szennai anyaegyházhoz tartozó szárazbrezói és závodai, a barsmegyei hodrosbányai anyaegyházhoz tartozó kopanicai, a pestmegyei zsidói és tápioszelei, a toron tálmegyei nagybecskereki, istvánfalvi és nagyszentmiklósi, az aradmegyei apatelki, a hontmegyei zahorai és udvarnoki, a csongrádmegyei hódmezővásárhelyi, a bácsmegyei ujverbászi és végül a krassómegyei lugosi egyházközségek egyenkint kétszáz forintot. — (Hir. lap.) * A pápa aranymiséje alkalmára a magyarországi katholikusok közül is nagyban készül a „M. Állam" pártja. Gr. Apponyi György, gr. Cziráki János, gr. Károlyi István, b. Wenkheim László, ezen országos nagy tiszteletnek és népszerűségnek örvendő mágnások febr. 9-ről keltezve felhivást bocsátnak ki a „M. A." nagybecsű lapban Magyarország összes katholikusaihoz, hogy adjanak pénzt az aranymise ünnepélyei emelésére. A péterfill ereken kivül diszes arany keresztet is szándékoznak a pápának átnyújtani, „azon fiúi kérelemmel, hogy e keresztet szivén hordva, minél gyakrabban atyai keblén nyugtatni, s azzal egyszersmind a m a g y a r nemzetet szivébe zárni méltóztassék." — Nem bánnók mi akár hol hordja ő szentsége a keresztet, csak hogy egyszer a szegény magyar nemzetet bocsátná ki atyai szivéből! * Szentkirályi Mór Pest józsefvárosi képviselő jelölt programmjában az egyházi viszonyokról is nyilatkozott 5 de ugylátszik nem a „M. Állam" inye szerint. Szavai fölött a tisztelt lap igen elérzékenyedik, hogy hát a kath. egyház jelesbjei is oly terveket hoznak fölszinre, melyek kivitele alapjaiban renditné meg az egyházat! Nyilatkozatát a fenneimzett lap következő közbeszurásokkal közli: „koránt sem állítjuk, hogy az egyháznak az állam törvényeivel (de igenis Q és viszont (ez már helyes) dacolni szabad." — Ezt commentar nélkül adjuk. * L ö n h a r t Ferenc kolozsvári plébánus egy nyilt levélben valami vegyes házasságnál tőrtént ultramontan visszaélés tárgyában következő nagy figyelemre méltó szavak fordulnak elő: „Az 1868-iki 53. törvénycikkben nem olvastam, hogy reversalist venni nem szabad." — Valóban nincs is ez határozottan kifejezve az 1868-iki interconfessionalis törvényben, de önként következik a törvény szelleméből minden becsületes emberre nézve. Azonban az újdondász még soha nem esett abba a hibába, hogy az ultrámontánoknál még szellemet is keressen, s épen azért ugy véli, hogy a legközelebbi törvényhozás feladata lesz ezen tételt betűkkel is kifejezni. * P é c s i püspökké Kovács Zsigmond veszprémi kanonok és kir. táblai főpap neveztetett ki. * Az esztergomi érsek is bocsátott ki körlevelet a pápa aranymiséje alkalmából, mely igy kezdődik : „A ki a zord időkben az egyháznak tengeri hullámokon dörgő fergetegek által hányatott hajóját csodálandó bölcsességgel és győzhetlen lelki erővel kormányozza, szentséges Urunk" stb. — Szép és cifra. Előfordul benne ezen kifejezés is: „a legszentebb vén ember" (sanctissimi senis). Megjegyezzük végül, hogy a magyarországi katholikusok prímását nem tudom minő igaz okon még most is „Magyarország" prímásának nevezi a „M. Állam," holott ö főméltósága az ország fele részének sem inge, sem gallérra. Ep ily méltán címezhetné magát az ágost. evang. Generális Inspcctor „Magyarország egyetemes felügyelőjének," pedig csak az evang. egyház felügyelője. * Választási mozgalmak. Minden lapnak van ily cimii állandó rovata; bocsássanak meg tehát olvasóink, ha most az egyszer az újdondászra is elragad a politizálás. A „M. Áll am" febr. 10-én nagyon megboszankodik, hogy lapunk szerkesztőjét az „összetartó" protestánsok több helyen is fel akarják léptetni képviselőnek, s ajánlja, hogy a katholikusok is hasonlót tegyenek az ultramontan lapok szerkesztőivel. Ez alkalomból ajánljuk a „M. Állam" vezérférfiait mint tiszta keblű, derék hazafiakat a vidéknek, miután a főváros nem hajlandó őket felléptetni. * Nem szoktunk ugyan az átállásokkal kérkedni, ámbár sokkal gyakrabban volna rá alkalmunk, mint az ultramontan lapoknak; mindazáltal — először életünkben — egy ily esetet. is megemlítünk. Ugyanis Kis-Máriacoll vasmegyei híres búcsújáró helyen egy pap a napokban az ág. hitv. egyház keblébe lépett, s nőül vette egy kis-celli polgár leányát. — Különös, hogy oly nagyon szent hely még a papot sem képes megvédni az eretnekség mérgétől! Miként használhatna egy oly bucsujárónak, a ki évenkint csak egyszer látja, ha azt sem tölti el malaszttal, ki mindig ott lakik ? * A pesti magyar kir. országos egyetemnél az olasz és francia nyelvészet és irodalom számára rendkívüli tanszéket állítottak, s az elsőre M e s s i Antalt, a másodikra Rákosi Sándort nevezték ki. *Bolondok i n n e p e. Ki ne hallotta volna hirét, hogy a római egyházban a középkorban volt bolondok és szamarak innepe is ; de a vallásosság ujraébredésével megszűntek a vallást profanizáló ezen nevetséges szertartások.