Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-21 / 8. szám

sége fokához képest kisebb, nagyobb mértékben megfelel az isteni képnek, léleknek. Ha a keresztény vallásnak alapitója, Krisztus, az Isten képére van teremtve •— mert Isten őt is, mint minket, a maga képére teremtette, — akkor az ő képe a legfőbb értelem kisugárzása. És ha — a miu senki sem kétellcedhetik — az evangeliom Istentől van, akkor az évangeliom nem egyéb az emberi léleknek az isteni lélekkel való társulása módjánál, s az isten képének megközelítésére vezető isteni törvényeknél, értelemnél ; inert mindaz, a mi Istentől származik, az az értelemnek, vagy is az igazságnak kifolyása, E szerint észszerűnek lenni anynyi, mint isteninek lenni. Minthogy a vallás önmagában véve a legmagasabb ésr,szerűsége és Jézus vallása isteni eredetű, — ennélfogva a keresztény vallás észszerű, s mindaz, a mi az észszel ellenkezik, az egyszersmind ellenkezik a keresztény vallással is. Midőn Jézus magát „az élet kenyerének" (Ján. 6, 32—58 ) nevezte, ez által azt mondotta ki, hogy azok a beszédek és igazságok, a melyeket Ő tanított, az emberek értelméhez alkalmazva és lelkeik számára vannak adva Istentől. Az unitárizmus szaván fogja Jézust, s az evangeliom igazságait magáéinak és észszerüeknek vallja, kijelentvén, hogy a hol ez adomány, „az urnák lelke van, ott van a szabadság." 2 Kor. 3. 17. A szabadság a legelső az emberi lélek tulajdonai közötj. A szabadság az a mi nemesebb részünknek, a mi a harmat és napfény a Libánus cédrusánák. Szabadság, szabad lég nélkül elveszti a növény szinét, szagát és tenyésztő erejét. Szabadság nélkül sem jóság, sem erényesség nem lenne a világon. Szabadság nélkül a jót jónak, és a roszat rosznak nem lehetne nevezni. Szabadság nélkül cselekedeteinkért erkölcsileg feleletre nem lehetne minket vonni. Szabadság nélkül a léleknek hasonló lelket kereső vágyai kielégítetlen maradnának; a vallásos élet sem fejlődhetnék ki. Mert hiszen a vallás nem egyéb az emberi léleknek ama szabadakaratszerü cselekedeténél, melyszerint Isten parancsait, törvényeit betölti. A vallás a léleknek az istennel való szellemi érintkezése. Isten az embert szabadnak 5 Móz. 30, 19. Péld. 18, 21. 1 Kor. 8, 9. Róm. 7, 18. 19. teremtette, tehát annak is kell maradnia, hogy céljának megfeleljen, a mint Pál apostol mondja : „A szabadságban álljatok m e g." Gal. 5, 1. Ámde vájjon lehet-e szabadnak nevezni a lelket, ha ki van szabva, hogy mit kell hinnie és mit nem ; ha nincs megengedve, hogy szabadon gondolkozzék, akarjon és cselekedjék ? E tekintetben az unitárizmus teljes szabadságot enged követőinek szabadon gondolkozni, vizsgálódni, cselekedni, kifejleszteni a szellemi erőket, keresni és elfogadni az igazságot a szentíráson kivül is mindenünnen ; teljes szabadságot nyújt Jézus parancsa szerint „t adakozni az írásokat, Ján. 5, 39. s az azokból nyert tiszta meggyőződés nyomán állapítani meg kinek-kinek saját keble hitvallását. Az unitárizmus ennélfogva „nem kötelezi le az embereket szolgálatnak igájával," Gal. 5,1. hanem szabadokká teszi, a mi által erőt és lankadatlan kitartást önt beléjök lételök céljának megközelítésére. S a hitelvek kifejtése után fordul az ifjú papok buzdítására s záradékul kimondja, hogy „Az unitarismus a keresztyén vallásnak egyszerű, eredeti és valódi alakja. E vallás a maga alapjául Jézus egyetemes erkölcsi elveit teszi, •— s minthogy az alak az elvnek nem lényeges része, mert az az emberi szellem és kor fejlődésével folytonosan változik, — ennél fogva az unitarismus nem alkot minden korra érvényes és hívei t m égsz o r i t ó hitformákat s épen ez által örökre fenmaradóvá teszi önmagát." Ez utolsó tétel igy egyszerűen kimondva is szép egy ily ünnepélyes alkalomkor, de százszorta szebb volna az egyház által articulálva, a mi ha jegyzökönyveikben csakugyan történt volna s mégsem tudatják az unitáriusok a világgal, nagy ár volna. Van még ez „Emlékkönyvben A 1 b e r t Jánosnak egy könyörgése, a zsinat szombatestvéjén, s ugyancsak tőle urvacsorai beszéd és imák, M ó z e s Andrásnak „A keresztyén felvilágosodás diadala" cimü (János VIII: 31. 32.) imája és beszéde, K r i z á n a k az uj papok felszen telésekor mondott püspöki agendai beszéde és Inczefi Józsefnek zsinatot bezáró imája, mind jóravaló dolgozatok, melyekben, hol előnyére, hol hátrányára munkásnak és munkának, mindig ott van a nagy alkalom, melynek emlékét mégis az egész könyv összege igen szépen, s méltóan tartja fen. Simén Domokos beszéde elemzése után a legtermészetesebb lesz átmennünk a K e r. Magvetőre, mely ugyancsak az ő jó fordításában közli C h a n n i n gnek „Az unitárius keresztyén vallás" cimü papi hivatalba igtató beszédét, melynek már alapigéje is mutatja, hogy milyen tárgyú a kéz alatti mű. Az alapige „Mindeneket megpróbáljatok; a mi jó azt megtartsátok." (I, Thes. 5. 21.) C h a n n i n g neve nem ismeretlen már a mi irodalmunkban sem; többször történt rá hivatkozás, sőt egyenesen őt ismertető cikket is találhat róla, a ki ismerni akarja (a Sárospataki Füzetekben), a mit vajmi kevés idegen papi nevezetességről lehet elmondani. Az ő egész egyénisége olyan, hogy egy felekezet szűk korlátain belül tekintve nem lehet eléggé érdeme szerint méltányolni, mert sok részben egyetemes emberi és keresztyéni érdekeknek, eszméknek volt előharcosa, minő a rabszolgák felszabadítása is volt Éjszak-Amerikában. Lelkesedtek is iránta általában a szabad szellemek s midőn a szabad államok egyik legkitűnőbb költője Longfellow a rabszolgák felszabadítására történő mozgalmat elősegíteni akarta s e célból egy füzet szép költeményt adott ki: az előhang ban Channing hez szól egy rövid, de szép versben, mintegy annak nevéhez akarván kapcsolni az ő kis füzetét is, a kinek e nemes küzdelemben tán legfőbb része volt. Ez a beszéde határozottan polemicus mű, de bevezetése annyira a helyi viszonyokhoz képest van csupán színezve, hogv az ember igazára nincs vele tisztában (miután tájékozó jegyzet sincs mellé csatolva), hogy mik azok „a különös körülmények," melyek nemcsak igazolják, sőt meg is kívánják az eltérést attól a szokástól, a melyet prédikátorok, egy papnak hivatalába iktatásakor általánosan követnek." *) Félreértés elkerülése végett ki kell mondanunk, hogy ez nem foly be a beszéd testének értékére nézve, sőt lehet, hogy az elmondáskor épen ez az átsuhanás is egyik jó szónoki .fogása volt Channingnek, de mint irodalmi mű mégis más tekintetek alá is esik az egyházi beszéd, mint a csupán szónoklat. Két részre oszlik a beszéd; az elsőben elmondja „azokat az elveket, a melyek szerint ők a bibliát magyarázzák," a másodikban előad „egynehány tant, melyet a biblia, igy magyarázva, tisztán kifejezni látszik." Az elsőre nézve — nem adhatván az egész beszéd hosszúsága és tömöttsége miatt az *) alkalmasint valami liberális papot iktatott be valami kevéssé liberális egyházba, mert erre történik alább célzás.