Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-21 / 8. szám

nyozni, pedig elhisszük, hogy tetszenék neki; a másodikra pedig a magas clerus azon elv meg­tagadása nélkül, hogy az egyházban a jog istentől és nem a néptől származik, rá nem állhat. Ezek a kath. autonomia körül felmerülhető kérdések. Azt hiszem minden értelmes magyar ember ugy van meggyőződve, hogy csak az ne­vezhető autonom társulatnak, mely minden ide­gen befolyástól függetlenül intézkedhetik azon ügyekben, melyek egyesülésének okát képezik, és igy arra bizhatja a végrehajtó hatalmat, a kire épen tetszik, s ezt bármikor felelősségre von­hatja. Már ha a kath. egyház a maga vallási céljaira nézve leglényegesebb törvényei alkotá­sát,— minők a dogmák, liturgia meghatározása, — másra bizza, ha a végrehajtó hatalmat nem maga nevezi ki, és ezt még felelősségre sem vonhatja: akkor benne az „önkormányzásnak" csak a neve lesz. Vájjon Deák Ferenc, ki ama fen­nebbi elvek indítványozója, elég teljes alkotmá­nyosságnak tartaná-e Magyarországra nézve, ha a törvények egy részét a király alkotná absolut, hatalommal, Ő nevezné ki az egész kormányzó testületet a miniszteren kezdve a falusi biróig, ezeket fegyelmi tekintetben tetszése szerint alko­tott törvények és törvényszékek alá vetné, a nem­zet által felelősségre vonatni nem engedné ; eze­ken kivül aztán minden más állami hatalmat megosztana a néppel? Azt hisszük, hogy mint kiváló igazságos ember, ha e sorokat olvasni ta­lálja, „nem"mel fog felelni, s tőlünk sem veszi rosz néven, ha megtesszük az applicatiót, s nem nevezzük autonómiának az ő elméletét. — Az oly egyházi alkotmány, melynek nincs semmi biztositéka, melyet a papság tetszése szerint visz­sza vehet, nem egyéb, mint önámitás és fictio. De hátha mindez máskép történik ? Hátha az alkotmányosság iskolájában növekedett józan magyar ész mindezt belátja? Mi fog akkor tör­ténni? Emlékeztetjük a szives olvasót, hogy a római egyház nem csak kizárólag vallási és er­kölcsi célokra alakult társulat, mint a protestan­tismus, hanem legfőbb célja és alapja a hierarchia, vagyis az, hogy benne a papság isteni jog alap­ján uralkodjék a világiak fölött, s birtokában le­gyen az uralkodásra szükséges minden eszköznek. Már ha a papság ezen legfőbb célt, melynek ér­dekében alkotta dogmáit s alakította az egyház egész szervezetét, el nem érheti, — az autonomiá­hoz beléegyezésével soha járulni nem fog. Száz szónak is egy a vége. Mikor a rom. kath egyháznak valóságos autonómiája lesz, ak­kor mostani alakját annyira elfogja veszteni, hogy akár ne is tartsuk többé a réginek. Korács Albert. I S k II y 11 <5 Y. Pár szó az egres levü cikkre. E lap 4-ik számában T. ur érdemesnek látta szel­lőztetni a mult évi 46-ik sz. megjelent cikkemben használt ezen kifejezést „Mit vesztenek vele a protestán­sok ha gyermekeik a vallástudományban lelkészeik által oktattatván, ez által alaposabb felfogást s tisztább meg­győződést nyernek, mint jelenleg a többnyire hittudomány­ban járatlan s ügyetlen iskolatanitóktól" amit ő szives volt igy idézni: a többnyire ügyetlen s hittu­dományban járatlan isk. tanítóktól. Nem veszi ön észre, hogy e két kifejezés nem egy értelmű ? Mig én csak a hittanra alkalmaztam az ügyetlen jelzőt, ön azt általánosan használva, nagyobb terjedelmet adott annak. De ugylátszik önnek szüksége volt erre, mint az ügyetlen szó többszöri hangoztatása mutatja, hogy oka legyen a nélkülözés minden nemeinek töviseitől vérző ta­nitói testület sérelmének megtorlására. Sajátságos dolog hogy tanitóink közt mindig akad oly érzékenykedő s in­gerlékeny egyén, a ki a tanitói testület egy- s talán nagyrészére nem kedvező szót — bár legyen az igaz — az egész testület pellengérre állításául veszi, s a képzelt sérelem vagy méltatlanság megboszulására harckész lo­vagul veti fel magát. Csilapodjék le T. ur, mert íme kijelentem, hogy az általam használt kifejezés nem akart lenni sem oldal­szurás isk. tanítóinkra, sem súlyos vád tanító képezdénkre, mint ön állítja. Ez semmi egyéb mint egyszerű constatálása a valódi tényállásnak, a melyet én sok iskolákban, számos éveken keresztül hivatalos látoga­tásaim, sőt e.kerületi többszöri isk. jelentések folytán ta­pasztaltam s észleltem. Azért ne higye ön hogy e 1 h a­m árkod va írtam le ama kifejezést, sőt igenis meggon­dolva s szándékosan használva a legkíméletesebbet. De hiszen ön is beismeri, hogy a 4—5 gymnasiumi osztályból kikerült népisk. tanítóink a hittanban kellő képzettség­gel nem bírnak, én pedig ugy találtam, hogy a magasabb gymn. osztályból s praeparandiákból kilépett ifjak nagy része sem bir, a miből természetesen következik, hogy an­nak előadásában sem bírhatnak elég jártassággal s ügyes­séggel, quod erat demonstrandnm. Mert talán T. ur sem állítja, hogy a káték szajkómódra betanultatása elég, már pedig hogy nagyrészt igy áll a dolog, bátran hivatkozom azokra, kik népiskoláink állását ismerik. T. ur jónak látta a még születendő államképezd ékre is hivatkozni ellenem, állitván, hogy attól fél, miszerint

Next

/
Thumbnails
Contents