Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-21 / 8. szám

nyomatta; mert habár sem vele, sem az emiitett lappal nem ért egyet a magas clerus, mind azáltal örömmel látja, hogy ezek még minden jót tőle várnak. De B Barkóczy neve a „Századunkban," mely lap semmi jót nem vár a püspök uraktól, s nem kisebb gratiában áll elöttök, mint ez a mi jó protestáns ujságunk !! Többé már nem lehetett tréfálni! Ez január közepén történt, s alig tölt el néhány nap, a püspöki kar felterjesztette a vá­lasztási szabályokat, és midőn ezen sorokat írjuk, hozzák a lapok a távirdai tudósitást, hogy a fe­jedelmi megerősítést is kinyerte hozzá. *) Nem ismerjük még ezen szabályokat, de hisz­szük, hogy a magas clerus szem előtt tartotta az oktüberi értekezlet utasításait, melyek szerint a ta­gok kétharmadának világinak kell lenni, és helyes képviseleti módon választatni. Feltesszük, hogy a magas clerus, amennyire csak botrány nélkül tehette, igyekezett egy kis utacskát nyitva hagyni, melyen a választásokra befolyást gyakorolhas­son ; de nagy fontosságot erre sem helyezünk, ré­szint mivel az első gyűlésnek nem lesz egyéb fela­data, mint uj választási szabályokat dolgozni, ré­szint mivel nem hisszük, hogy találkozzék a ha­zában husz-harminc olyan világi, a ki hajlandó magát a papok eszközéül adni, de azonban a nép bizalmát is birja. Ez a kath. autonomia kérdésének mai állása. Tehát több mint két évi vajúdás alatt még semmi sem történt, mit az önkormányzat levegőjében fel­nőtt protestáns ember kézzelfoghatónak nevez­hetne, hacsak a püspökökben helyezett — külön­ben is gyenge bizalomnak még nagyobb mérvű csökkenését nem emiitjük. De ha isten jó napokat ád a magyarnak, s kül események, vagy saját éret­lensége nem zavarják meg szépen indult életét, várni lehet, hogy nem sokára a kath. világiak előtt is megnyílik a jogos cselekvés tere, kezökbe jut fe­lekezetök sorsa, midőn a püspök urak kénytelenek lesznek vagy úszni az árral, melyet nem fognak mindig tetszésök szerint szabályozhatni, vagy nyíltan ellene szegülni a közakaratnak. Ki tudná megmondani előre, melyik fog történni ? De annyi bizonyos, hogy mindkét esetben messze kiható mozgalmat fogunk észlelhetni a magyar kath. egyházban! *) Tiz nap mult el azóta, s még e hir hivatalos megerősítést nem nyert. -> K. A. Hátra van még, hogy elmondjuk saját néze­tünket a kath. autonomia felöl. Rövidek lehetünk. Mindig halljuk és olvassuk kath papoktól, hogy a római egyházban fődolog a hitcikkek; a fegyelmi szabályok körében pedig, habár az egy­ház conservativ, de mégis kész megalkunni a kö­rülmény ekkel, Talán lehetnek olvasóink közt is olyanok, kik kevesebb tüzetességgel foglalkoz­ván a hierarchia történetével, dogmáival és úgy­nevezett fegyelmi institutioval, épen a fennebbi nézetben élnek, — mert hiszen az egyház min­dig emlegeti, hogy csak a dogmákra nézve követeli a csalhatatlanságot; a fegyelmiekre nézve pedig, habár állítja, hogy mindig a leg­célszerűbb rendszabályt alkalmazza, de nem tagadja, hogy szabályai nem csak feleslege­sekké, hanem egy időn tul épen károsakká is válhatnak. Mindez igen szépen hangzik, de engem a római hierarchia történetének tulmányozása ar­ról győzött meg, hogy a hierarchia intézményében koránt sem a dogmák, hanem épen a fegyelmiek a fődolog, egyik-másik dogmáját épen azért hozta, hogy papuralmi céljait támogassa vele, s e célból annyira összeszőtte fegyelmi rendszabályait dog­máival, hogy a kettőt a legjobb szándékkal sem lehetne többé különválasztani. Az urvacsorá­ban a kehely elvonása a néptől bizonyára dogma, melyet csak okoskodásokkal tudnak támogatni, minó'k pl. hogy a hol hus van ott vér is van, és hogy a bornemisza undorodik a bortól; az ellenkezőt pedig világosan ki lehet mutatni a bibliából és az ős keresztyén egyház hagyomá­nyaiból. Ezt a papok sem tagadják, sőt tényleg vallják, midőn az urvacsorával két szin alatt él­nek, és mégsem adnak a világiaknak bort, hogy ezáltal a papot, ki egyedül élhet az urvacsorával Krisztus rendelése szerint, a világi által soha el nem érhető magasságba helyezzék. Tehát ezen leglényegesebb dogmának tisztán hierarchiai célja van. — A püspök a bibliából is mutogatott isteni jogon követel feltétlen engedelmességet a kisebb papságtól és néptől, tehát a püspök jogi állását, mely csakugyan nem tekinthető az örök életre vonatkozó hitigazságnak, épen a Jézus szájából szármozott dogma támogatja: „non vos me ele­gistis, sed ego elegi vos.u — Az egyházi vagyon kezelése és mi célra fordítása nincs ugyan dogma által a püspökökre bizva; de egy fennebbi idé-16 *

Next

/
Thumbnails
Contents