Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-14 / 7. szám

— istencsodájának ha nem, — a tántoríthatatlan hit és meggyőződés példájaként felhozni, bátran felhozhatnánk. A mily örvendetes volt egyrészt sokakra nézve a hit e drága gyümölcsét tudni és szemlélni, — oly leverő volt másrészt a legtöbbeknek, ama szomoritó helyzetre gon­dolni. A ki leginkább fölkarolhatta, és már a közel mult gyászos forradalom előtt megmutatta, hogy fel is ka­rolta volna a nevelés érdekében annyiak eme szent ügyét —• annak a véres dráma után a haza földéről távozni, ide­gen földön bujdokolnia kellett s mások, érdekeinkke mit sem törődök foglalták el itt helyét s vele drágán szerzett mindenét! Az absolutismus alatt igy igen természetes csak fáj­dalmasabb, csak nyomasztóbb lett hitsorsosaink helyzete, nyomasztó annyira, hogy még kicsiny imaházuktól is meg­akarták őket fosztani, mert hiszen ez is a száműzött honfi tulajdona volt, — s ehhez, — hogy szinig teljék keserűség­gel a pohár, hogy saját magok fentartására mintegy az utat is elvágják tőlük; — mások iskolai költségeinek fe­dezésére rendes évi adó-pótlékot róttak fel rájok, a mit mind e mai napig fizettek, de a melyből ők kegyadó­mányként csak filléreket nyerhettek. Buzgalmokban, áldozatkészségökben; sorsuk javí­tására megtettek ugyan a szécsényi protestánsok ezek da­cára is erejöktől kitelhetőleg mindent; — földtagositás al­kalmával a netalán felállható lelkész s tanitói állomás biz­tosítására — egyetértvén az összes birtokossággal — % úr­béri házhelyt hasittattak ki, s csak hamar erre, építtet­tek csinos lelkész-tanitó lakást; helyzetök azonban ked­vezőbbé csak akkor vált, midőn hazánk sorsa fordultá­val, számüzöttünket ismét magunk között láthatánk. Egy központba egyesíthetni a Szécsény körül elszór­tan lakó összes prot. híveket s igy javíthatni—visszatért ha­zánkfia erejével, támogatásával annyit sorsán, —volt most mindenkinek vágya, óhajtása, legfőbb reménye. Óhajtá­saink, reményeink teljesülését a tények igazolják: Szé­csényben P u 1 s z k y Ferenc ő nagysága s fia Ágost közre­működésével, áldozatkészségével felállott a nógrádi esperes­ségben egyetlen tisztán magyar ajkú ev. anyaszentegyház. Midőn nsgos Pulszky Ferenc ugy, — mint ügyeink­ben fáradhatatlan tevékenységű fia Ágost a zellei egy­háznak, ; — mint a melytől elválánk — a leányegyházak­ért 1250 frt kárpótlás fizetésére kötelezék volt le mago­kat, a szécsényi uj anyaegyháznak pedig 750 frt tőkét, s ezenfelül a lelkésznek évenkint 60 frtot, 8 kila tiszta bú­zát, 4 öl tűzifát; a tanítónak 40 frtot, 4 kila tiszta bú­zát, 2 öl tűzifát nemcsak fölajánlottak, de örök időkre biz­tosítottak, s ehhez a nem kevésbé áldozatkész szécsényi hívekkel együtt az eddig katholikus iskolai célokra for­ditott adópótlékot saját iskolánkra ajánlották föl: bizo­nyára nemcsak a szécsényiek, de minden e hazában élő azon protestánsok szivében is, kik egyházi ügyeink ily elöhaladásán örvendeni tudnak, a legszebb, a legmaradan­dóbb emléket emelték magoknak. Ok nemcsak dajkálói, de legnagyobb részt alapitói, atyái lettek a szécsényi ev. egyháznak. Elösmerésünket s hálás köszönetünket kifejezve, jobbat nem mondhatnánk : sok ily honfiakat, sok ily nép­barátokat egyházunknak, hazánknak! Szécsény, febr. 2. 1869. Simonides János, szécsényi ev. lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. * Garibaldi a római zsinatra azzal szán­dékozik felelni, - hogy mikorra az összeül, Ő is gyűlésre hívja össze a szabadelvűeket Nápolyba. * A 1 e gujabb excommunicatio. Stromayer a lconstanzi polgármester nagy buzgóságot fejtett ki a humanistikus eszmék terjesztése körül, miért a freiburgi érsek többször is megintette. Közelebbről a közös iskolák behozása által valóságos excommunicatiora tette magát érdemessé, az eredeti okmány szerint „Minthogy Stro­mayer Miksa katholikus nem akar eleget tenni kath. kö­telmeinek, s ez által önként kizárja magát kath. jogaiból, ugy mi is kizárjuk őt az egyházi közös jogok élvezetéből, és nevezetesen a szentségektől mindaddig, míg magába tér és egyházi kötelességeit teljesíti." Az excommunicatio ugylátszik nem eredményezett ohajtott sikert, mert Kon­stanz polgárai ennek alkalmából bizalmi feliratot intéz­tek polgármesterükhöz, melyben helyeslik az iskolának az egyháztól elválasztását, s többek közt ezeket mond­ják : „Ugyan oly szándék vezérel bennünket, ugyan oly törekvésektől vagyunk áthatva, melyeknek érdemdús polgármesterünk oly tettdus kifejezést adott. Nyíltan me­leg köszönetet mondunk feddhetlen és minden külső befe­folyástól ment eljárásáért. Melléjo sorakozunk, a javítá­sokat és törekvéseket, melyekért az egyházi hatóság őt megrótta, fontolóra vettük, átéltük, átéreztük, és semmi ily nemű ijesztő eszközök nem tartóztathatnak bennün­ket vissza, hogy a haladás ösvényén tovább menve, ke­resztül vigyük, a mi jó és célszerű." —Ezen excommuni­catiohoz függelékül jegyezzük meg azt is, hogy a német kath. egyletek elhatározták, hogy a folyó évben Kon­stanzban tartják meg gyülésoket, s e határozatot tudat­ták a konstanzi tanácscsal, melyre a polgármester a hely­beli plébánushoz a következő választ intézte: „Ft. Pfaff plébánus urnák! Miután a közelebbi kath. congressusnak a városban leendő megtartását jelentő tudósítását a városi tanács elé terjesztettem, meg vagyok bizva kijelenteni önnek, hogy a városi tanács nincs azon helyzetben, hogy a congressust illetőleg véleményében osztozhassék, de sőt erélyesen ellene szegül a congressus megtartásának, meg­levén győződve, hogy szégyen volna a haladás zászlóját kitűzött és mindenben a szabad fejlődés elvének hódoló városra nézve oly gyülekezetet pártolni, mely a józan észszel és jelen politikai fejlettséggel szemben a Syllabus ügyét mozdítja elő és a kath. hierarchia mellett kardosko­dik. Fogadja, stb. Strolimeyer Miksa, polgármester."

Next

/
Thumbnails
Contents