Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-31 / 22. szám

itt — mint fentebb láttuk — a törzsöt magyarázni akarja, de utoljára sem tudjuk meg, hogy hát a nominativus-e vagy genitivus vagy mindkettő együtt teszi a törzsöt, s ha ehhez hozzátesszük is a 3. b) alatti tanítást, akkor is csak ezen töalakokat kapjuk, a felhozott mintákból: color, leg, nati, virtu, hom, mii, carm, jud, sit, tur, brev, mar, anim, elegam, mon, nub. Nem ijedhet meg, szerző maga is (mert hiszen a szegény tanuló egyelőre nem ijedhet meg, mert nem tudja, nem is gondolja, mily megemészthetetlen szellemi étket tálalnak elébe) ezen törzseknek nevezett monstrumoktól? Hiszi-e, hiheti-e, hogy ezen az uton tanitványait valaha az egybehasonlitó nyelvészeti ösmerethez juttatja, hogy őket természetszerű észmunkához szoktatja s hogy Ítélőképességüket fejleszti ? Mi nem hisszük, hinni nem akarjuk, hogy szerző ily lehetetlenséget hinne. Olvassa el bárki szerzőnek fentebb idézett 3. declinatiora vonatkozó tanítását, s meg fogja tanulni, hogy kell valamely nyelvet észszel megfoghatatlan különböztetéssel tanítani; megtanulhatja, mi módon lehet a nyelvet természetes állapotjából kiszakítva össze-vissza tépászni, hogy rajta a szabályosságnak vagy észszerüségnek még nyoma se maradjon. Tanulóinkat arra tanítani, hogy vannak a harmadik declinatioban olyan szók, melyeknek singularis nominativusi es vagy is vagy s végzetök is casusi végzet, mint az első és második declinatiora tartozó szók nagyobb részénél az eset, s hogy a többi casusok végzetei nem ehhez, hanem e helyébe vannak téve, p. o. rup-es, genitivus ru-pis; pleb-s, gen. pleb-is stb., — ez korunkban több mint bűn. —A felhozott szók tőalakjai ezek : color-, leg-, nation-, virtut hominmilít-, carmin-, judic-, siti-, turri-, brevi-, mari-, animMli-, eleganti-, monti-, nubi-. Tehát a mint fentebb o- és a-declanatio jött ki, ugy jön itt ki i és mássalhangzói declanatio, még pedig ezek : leg-, ^wd/c-torokhangu; ezek: virtut-, mi7tí-foghangu ; ezek : color-. nation-, carmin-, homin-folyékony hangon végződnek. Szerző is osztályozza és szorosan megkülönbözteti a consonansokat egymástól, de azért az egész Öt declinatióban semmi sincs rá építve. Vagy talán a declinatioban hangtani szabály nincs? Akkor miért figurái a könyvben, különösen tankönyvben, melynek csakis a nélkülözhetetlen szabályokat kell tartalmaznia, azon hasznavehetetlen tanítás ? Azért, mert a tanításnak tudákosnak kell lenni. Beszélünk törzsről, anélkül; hogy tudnók, mi az, agy hogy mi hasznot lehet abból húzni a latin nyelv tanításában. Tanítjuk a tanulót badarságokra, anélkül, hogy csak remélni is lehetne, hogy valaha annak valami hasznát vehetné. Mi hasznát veszi pl. az ily tökéletlen egybehasonlitásnak : natio-n-ibus — nemzet-ek-nek? Azt hiszi szerző, hogy ezen összehasonlításban az egyes elválasztott részek egymásnak megfelelnek ? Nihil horum. A latin szót először is igy kell feloldani: na-tioni-bus, és pedig na gyök, ti elsőrendű képző, on másodrendű képző, melyhez miután a szó az z'-tök közé ment át, i járult, bus rag ; hogy ezen alkatrészeknek a magyar szó megfelelhessen, azt igy kell feloldani: ncmz-ct-ek-nek, és pedig megfeW! érték szerint nemz: na, et: tiőn, eknek-bus fde megfordított rendben: nek-bu és ek-s, mely a plur. jelzője. Mennyire nyakát szegi ezen tanítás az etymologiának, mutatja a fentebb 2 i) alatt idézett auc-up-is szó. Ki mondaná ezen megszakításból, hogy a szó, avem capiens-ből van összetéve? A nominativus: au-cep-s e helyett áll: avi-cep-s (mit szerző úr is bizonyít a 182-dik lapon), az igebeli eredeti tőőnghangzó a nominativusban e-vé gyengült, de a tőalakban az erősebb u maradt meg, tehát a genitivust igy kell elválasztani: au-cup-is. Tegyük fel, hogy ezen szabálytalanságba öltöztetett rendetlenséget szerző fáradhatatlan munkásságának s tanítványa ernye* detlen szorgalmának sikerült is legyőzni, s a tanuló azt szórul-szóra betanulta, azt hiszi szerző, hogy a tanítványa tudja a latin declinatiót ? Távolról sem. Sohasem tudja Ő wfer-nek as-nak, hogy lesz a gen. pluralisa, mert amaz nincs megemlítve imber, linter, venter mellett, a tanuló tehát azt hiszi, hogy ugy megy mint páter; emez pedig egészen kimaradt. Az ilyenekre nézve végre: crus, dos, laus, ren, maga a szabály rossz, mert azt mondja, hogy a gen. pluralisban um-ot vesznek föl, holott pedig dos-nak tőalakja: doti-, tehát gn. pluralisanak dotiumnak kell lenni; ren-nek is azaz helyesebben rewes-nek genitivusa rendesen renium, crus és laus szók pedig a mássalhangzói és «'-tők között ingadoznak, tehát lehet: lau-dum és lau-dium, crucum és crurium; mus-ra nézve pedig feltűnő az, hogy egyenesen az ium végűek közé van sorozva, mivel szerző rendesen a régi grammaticusok tekintélyére szokott támaszkodni, kiknek véleménye e szóra nézve szerző úrétól elütő. Charisius pl. igy tanít róla: Murum Cicero de deorum natura libro II (63. cap 154:) Nec enim hommes murum aut formicarum causa frumentum condunt. Ubi Plinius eorlem libro VI (sermonis dubii,) pro murium, inquit, quoniam non, ut fures furum et angurum et colerum dicimus, ita quoque murum censere debemus, Quaecumque enim r littera nominativo singulari sunt terminata, (oportet) ea genitivo plurali um, non ium, recipere debere. Egyik vélemény tehát szerző tanításának ellene, a másik mellette van, azonban mi is azt hisszük, hogy mus tőalakja műri- (e h. műsi-), mert a szanszkritban igy van: műsh, műsha masc. műshá, műshi, fem., görögül /mug, gen. uo-óg e h. /wa-og masc., latinul mus, gen., műr-is, e h. mus-is ó-német mus, tőalak : műsi. fem., — uj ném. Maus; ámde a nyelvtanban mégis azt kell mondani, hogy ez is ingadoe a mássalhangzó és i-tők között, mert murum is előfordul, ha nem is Cicerónál a r mint Charisius állítja. Általában ily szabálytalan tanítás mellett minden szót meg kell tanulni a fiúnak s akkor is, ha kérdezzük tőle, hogy miért ez vagy amaz szónak gen. pluralisa um és nem ium vagy megfordítva, csak azt felelheti rá, hogy biz az azért, mert ő ugy tanulta. Az oly szók — tanitja szerző a 92-ik lapon — plur. accusativusát, melyeknek pl. genitivusok ium-ba megy ki (geht aus), a római irodalom virágzó korában ís-be végezték. — Ezeket is: mare, animal, vectigal stb. ? Nem |jMM*aigi]j^<^yermek az, ki ily regulákat tanul ? — Külön-PAPA mnlM