Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-12-20 / 51. szám

A szerkezet marad. A 10-ik §. 2-ik sorát egész ezen szóig: 500 forint Simonyi Ernő kihagyatni kivánja. A szerkezet Sípos F. inditványára a 2-ik bekezdésben levő „és" szónak „vagy"-gyal leendő fölcserélésével — elfogadtatik. A Ilik §. elfogadtatik. A 12-ikhez Károlyi Ede gr. ad be módositást: ezen szók után : „s a lányok anyjuknak vallását követik" jön folytatólag: „az e törvény végrehajtását kérő fél csak az illető házas fél valamelyike vagy az illető törvényes gyám lehet csak és csak 8 éves koráig alkalmazható e törvényből következhető vallás-változás a gyermekekre." Az ezutáni szerkezet marad. Szász Károly a szerkezet mellett szól. ' Hilibi Gaál János kéri a szülők jogául elis merni, hogy ők gyermekeik vallásos nevelése iránt közegyetértéssel rendelkezzenek. Székács József pártolja a szerkezetet. Eötvös J. b., a szülök nevelési szabadsága végett terjesztette elő igy e szakaszt s azt ujolag ajánlja. Teleki Domonkos gr. a szerkezet mellett, — Tisza Kálmán ellene szól. Simonyi Ernő a szerkezet mellett van. A szerkezet marad. A 17-ik §-hoz Tisza Kálmán ad módositást. Ezen §. 3-ik sorábn lévő „nézve" szó után „része" kihagyatván, a helyett tétessék : „Ha azok még egyik vallás hitelvei szerint is felavatva — azaz bérmálva vagy confirmálva nincsenek és még a 14 évet el nem érték vagy a fent kitett kort elérték, hasonlag. Az ily házasságból született oly gyermekekre nézve pedig, kik már valamely vallás hitelvei szerint felavatva, azaz bérmálva vagy confirmálva vannak, a 12. §. rendelkezése lép hatályba és az eddig fennállott törvény határozata marad érvényben." Módosítása el nem fogadtatván: kéri a 2-ik bekezdés kihagyását. Ez indítvány elfogadtatik. KÖNYVISMERTETÉS. „Rajzok a magyar protestantismus történelméből." Szerkesztette Fabó András agárdi ág. vall. ev. pap, s magyar tud. akad. 1. tagja. Kiadja a váci ág. vall. ev. gyülekezet. Pest, nyomatta Hornyánszkyt

és Trager 1868. Ára 1 frt 60 kr. Ez cime azon könyvnek, melyet az olvasóközönségnek bemutatni szándékunk, s ezen igyekezetünket megkönnyíti azon körülmény, hogy az egészről a legkedvezőbben nyilatkozhatunk. Ha az egyes cikkek mellett, szerzőik nevét emiitjük, már is van okunk jót és szépet reménylenünk, s ha az egyházi történelmünk legszorgalmasb kutatóját, mint szerkesztőt látjuk a vállalat élén, reményünkben még inkább megerősödhetünk. A jelen könyv közrebocsátásának indoka, a váci egyház anyagi támogatásának, szellemi viszontajándékkal ohajtott meghálálása. Ezon kettős nemes cél, méltó a kedvező sikerre; hogy az egyik a szellemi megfelel a várakozásnak, igénytelen nézetünkkel is kezeskedhetünk ; a másikról az érdeklett egyház tehet bizonyságot, s mint hisszük, a viszonyosságnál fogva, kedvezőt. — A jó maga magát dicséri, lássuk tehát a cikksorozatot. Első: „a váci ág. vall. evang. gyülekezet története, Tornyos Pál az ottani jelenlegi paptól. Előadja mérsékelt rövidséggel, az egyház alakulását, és ezen kicsiny seregnek törekvését és buzgalmát az imaház, paplak és iskola építése körül. Végén megemlékezik a nemes jótevők és pártfogók gyámolitásáról, s az apróbbakat hely szűke miatt mellőzve, csak a 20 frtos kegyadományokat nevezi meg. Nincs ez ellen kifogásunk, csak hogy a hely szűkét a „nyilatkozat" cáfolja meg. a 20 frtos és nagyobb adományokkal járuló egyházakról pedig nincs említés, a milyenekről biztos tudomásunk v?:n. Nem lett volna háládatlan munka, a a könyöradományokat gyűjtő könyv nyomán, legalább a jelentékenyebb összeggel járuló egyházakat megnevezni, ha már célszerűnek tartatott a kitüntetés. A második és harmadik cikk, majdnem egy tárgyú, amaz: íktári Bethlen Gábor Erdély fejedelme és Magyarország választott királya," Győry Vilmos orosházi ág. v. ev. paptól, emez pedig „Bethlen Gábor kora" RothMárt o n t ó 1, németből szabadon áttéve B rockén Lajos f. péténj'i ev. pap által. Mind kettő igen érdekes olvasmány, s habár egy- és ugyanazon kort rajzolja, egy és ugyanazon történelmi hőssel foglalkozik, egyik sem vészit becséből. — Ha szabad a kettő között párhuzamot vonni, akkor azt állíthatjuk, hogy az első inkább a hős személyével, a második pedig az eseményekkel foglalkozik. Mig amannak szép irályát, könnyed előadását, ugy ennek a jellemek ecsetelése körüli érdemét ki kell emelnünk. Igen sikerült p. o. K h 1 e s 1 a bécsi érsek s miniszter jellemzése. Sokat vészit ez utóbbi azáltal, hogy nem gyakorlottabb toll tette át magyarra. Következik L o r á n t f y Zsuzsánna, Schnell Károly vadkerti evang. lelkésztől. Ki ne ösmerné nemének ezen dicspéldányát, a sárospataki kollégium őrangyalát, ki nagyok példájára, nemes tettei árán a legnagyobb háládatlansághoz jutott. Ezen jellemkép alkalmat szolgáltatott a szerzőnek megemlékezni hasonmásáról, a legközelebb elhunyt Horváth Mária urnőrül. „A magyar ev. egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650—1676, cimü cikk az ötödik Petz Gyula mezőberényi ev. paptól. Nagy szorgalommal dolgozott mű, sajat kutatásainak gyümölcse. Nem hivatása e soroknak kivonatokat közölni, de ily tartalomdús munkából lehetetlen is, de külömben is tudva vannak ezen gyászos lapok vérrel irott eseményei, tudva van azon hajmeresztő dráma, melynek utolsó fölvonása a gályákon adatott. Ennek dacára a szerző a multakra fályolt vetve, a szelídség hangján a gyászos emlé-