Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-12-13 / 50. szám

dig vasárnap délelőtt 11 órakor tartja üléseit. Szükség esetében más napra is összehíható. 41. §. A választmány tagjai sorából a hivatalos órán egy tag napibiztoskint működik, ki minden betéti-könyvecskét és kiadási utalványt ellenjegyezni, a napi bevétel és kiadásról jegyzéket vezetni köteles. 42. §. Szoros kötelesége á választmánynak mindazok felett, mik az egylet biztonságát s gyarapodását illetik, őrködni, ennélfogva köteles az egyleti számadásokat és készpénzeket folyton szem előtt tartani, ugy szinte ügyelni, hogy a kamatok pontosan befizettessenek a pénz használatlanul ne heverjen , és a kiadott tőkék részrehajlás nélkül különösen veszély mutatkozása esetében rögtön biztosittasanak ; e végből az egyleti kötelezvényeket többször átnézni köteles. A választmány az egyleti vagyon kezeléseért egyetemleges felelősséggel tartozik. 43. §. A választmány a készpénz, kötelezvények, váltók s egyéb okiratoknak a pénztárbai eltételéről gondoskodni köteles; ezen pénztár kettős zár alatt tartatik: egyik kulcs az alelnöknél, másik a pénztárnoknál őriztetik. 44. §. Az egyleti ügyek folytatásáról a választmány évenkint kimerítő tudósitást és számadást, az elnök utján, a közgyűlés elé terjeszteni és az ügyvezetésre szükséges kiadásokat a közgyűlés előtt igazolni tartozik. 45. §. Egyleti tagok között netalán felmerülő viszályos kérdésekben a választmány határoz, e határozat a közgyűléshez fölebbvihető. 46. §. Az egylet pecsétja ezen körirattal lesz ellátandó: „Kápolnás-Nyéki segélyegylet." Kelt Nyéken 1866. évi május 26. Kenessey Kálmán. ideiglenes elnök. „Ezen alapszabályok oly hozzáadással hagyatnak helyben, hogy az 1852. évi egyleti szabályzat 22-ik §-hoz képest, a kormány részéről fentartatik az egylet ügykezelésének betekintése. — Nem különben ezen egylet alapszabályaiban, és a fenálló köztörvények által előirt határozványok megtartása feletti főfelügyelet. Szükség esetében az egyletnek az erre hivatott hatóságtól kiküldendő ország-fejedelmi biztos rendeltetik, kinek kötelességében álland őrködni, hogy az egylet a részére engedélyezett hatáskört, és a helybenhagyott jelen társulati alapszabályokat túl ne lépje." Kelt: Budán a magyar királyi helytartótanácstól 1866. évi junius hó 3-án. Zichy Nsindor. Az országgyűlési tárgyalás. (Yége.) Missics János Manojlovics módo3

1

tványát pártolja. Zsedényi Edea szabad kerületek részéről szólal fel, melyeket szintén kivétetni óhajt. Tisza László a 30,000 lakos helyett 12,000 lakost kíván a§-ba tétetni. Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter : T. ház! (Halljuk!) Bocsánatot kérek, csak igen röviden akarok szólani a tárgyhoz. Azt hiszem, hogy a discussio kissé más térre ment át, mint a merre való tulajdonkép. Itt egyszerűen arról van szó: célszerű-e a tőrvénynek ezen rendelkezése vagy nem ? Mert ha ezen §. rendelkezése elfogadtatik, ezáltal valóban a királyi városok jogainak semmiben praejudicálva nincs. Hogyan szól a 123-ik §. ? „az egész ország vármegyék szerint osztatik, azokkal egyenlő számú tankerületekre." Azaz : mit rendel a törvény ? Azt, hogy az ország osztatik tankerületekre. Már most kérdem, mi volt célszerűbb: ideális tankerületeket csinálni, olyanokat, melyekben az ország geografiája vétetik alapul, vagy például az cthnograficus viszonyok; vagy pedig felvenni a létező állapotot és a viszonyokat? Magamnak e kérdést téve, ezt mondtam : miután a megyék 900 esztendő óta léteznek , miután a megyék a lehető legszorosabb összeköttetésben vannak, célszerűtlen volna uj tankerületeket állítani fel, s legjobb azon felosztást venni fel, mely már létezik, azaz: a megyét. A megyét vettem tehát — mint a tankerületek alapját; de nem mint jurisdictiot, hanem mint tankerületet. E megyékben foglaltatnak a királyi városok, ezeket exgreminálni a tankerületáől nem tartom szükségesnek. A királyi városok privilegialis állást foglaltak el minden megyében s a megyékkel semmi összeköttetésben nem voltak, s igy méltányosan követelhették, hogy ők e tekintetben is bizonyos privilegialis állást foglaljanak el és ne állíttassanak egy sorba a többi községekkel. Ezt a törvényjavaslat is teszi azáltal, hogy a többi községeknek külön képviseletet azon bizottmányban nem ad, mig a kir. városokat ily külön képviseltetésben részesiti. Mit lehetett e tekintetben alapul venni? Nem lehetett mást venni, mint azon számarányt, mely a királyi városok és az öszszes tankerület, azaz a megye lakossága között létezik. Ezen számarány tehát a városokra nézve figyelembe vétetett. Azonban a mint a dolog jelenben áll, az nem egészen az én ideám; én magamnak a dolgot máskép gondoltam, mert én a királyi városok és egyéb községek közt nem tgttem különbséget, hanem csak a fővárosokra, itt is a kettőt együtt vettem egy tankerületnek. Ez volt az én nézetem. A t. bizottság azonban, épen mert a királyi városok jogait a lehetőségig kímélni akarta, kiterjeszkedett a concessiokban a lehetőség azon határáig, melyen tul a törvény rendelete céliránytalanná vált volna, mert nézetem szerint kisebb királyi városok részére, melyek 10,000, 12,000 vagy 15,000 lakossal bírnak, külön tankerületeket felállítani nem célszerű. Részemről tehát, mint mondám, miután a bizottság ezáltal azon tett indítványt, mely abban állott, hogy csak a fővárosok együttvéve képezzenek egy külön tankerületet, nem fogadta el, a bizottság által szerkesztett ezen t