Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-29 / 48. szám - 1868-12-06 / 49. szám

évenkint kétszer, az egész testület pedig évenkint egyszer tanitói értekezletre egybegyűlni. A tanitói értekezletek szabályozására a közoktatási miniszter rendeletet bocsát ki. 148. §. E törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter bizatik meg, ki a közoktatás ügyéről évenkint jelentést tesz fz országgyűlésnek. Zichy Antal, s. k. mint a 25-ös bizottság jegyzője. Az országgyűlési tárgyaEás. (Folytatás.) A 64. §-nál szót emel Babesch Vince: Jónak tartja, hogy a magasabb népiskolákban az anyanyelven kivül még egy másik nyelv is tanittassék ; hanem mikor arról van szó, hogy melyik nyelv legyen az: akkor ő nem tud mást választani, mint a mely legszükségesebb, leghasz­nosabb. Szóló sohasem tudna pártolni oly intézkedést, mely egyik nyelvnek a másik rovására bizonyos privilé­giumot ad. (Zaj ; ellenmondások.) A 64. §-ban a nem magyar ajkuaknak kötelességévé tétetik egy másik nyelv tanulása. (Közbeszólások: a magyar nyelv tanulása! államnyelv tanulása!) A nem magyar ajkúak köteleztet­nek más nyelv tanulására, mig a magyar ajkúak nem. Ez — szerinte — sérti a jogegyenlőséget. (Zaj.) Ennélfogva következő módositás elfogadását ajánlja: A 64. §. 3. és 4-ik pontjai helyett tétessék: „Még egy má­sodik, a nép szükségeinek leginkább megfelelő nyelv, a községi hatóság ez iránti határozata szerint." Továbbá ugyané §. a) pontjában, a hatodik tantár­gyat határozó intézkedés záradékában az „általános" szó után „nemzeti" teendő; b) alatt az ötödik tantárgy meg­állapítása után záradékban hozzáadandó : „általános nem­zeti és hazai." Tisza Kálmán: (Halljuk !) Ha az előttem szó­lott képv. ur első módositványánál megmarad, szavazás esetében kész lettem volna a szótól elállani, mert utoljára is azon indítványa indokolásában semmi ujat sem mondott, mert azt már tőle igen sokszor hallottuk, hogy Magyar­országon a magyar nyelvet semmibe sem veszi, tehát mint ilyen megszokott dologra nem tartottam volna szüksé­gesnek válaszolni. (Helyeslés.) Mert különben azt tartom, hogy ha helyesen fogná fel a tisztelt képviselő ur nem saját óhajait, hanem az e hazában lakó népnek érdekeit, ugy ha nem volna benne, követelni kellene , hogy tanittassék a magyar nyelv. (Helyeslés). Es én azt hiszem, hogy senki itt nem vádolhatja ezen törvényt, és ha az elfogadtatik, a törvényhozást szükkebliiséggel, midőn oly iskolákra nézve, melyek épen azon nemzetiségnél, melyhez ő is tartozik, legnagyobb részben a közös állam költségén fognak felállíttatni, az anyanyelvet hagyja meg kötelezett tannyelvül. Ily eljárás mellett bátran kiállhatja ezen országgyűlés a versenyt, a nemzetiségek iránti szabadelvüség szempontjából bár­mely más államával a világnak, és mindenesetre alegéle" sebb ellentétbe állítja a magyar eljárást azzal, a mely a magyarokkal szemben Romaniában követtetik. (Elénk helyeslés.) Egyébiránt azon, hogy a magyar nyelvet a t. képviselő ur nem szereti, annál kevésbé csodálkozom, mert hiszen ő oly iskolában nevelkedett, a hol a német nyelv volt divatban, és a hol soha panaszt nem tett, hogy a magyar nyelvet nem tanítják ; de mondom, mindezekért nem szólaltam voina fel, mert ezek már megszokott dol­gok, melyeket tőle már máskor is hallottunk. De ma egy uj dologgal lepett meg bennünket, azzal, hogy nincs Ma­gyarországnak egy egységes történelme, melyben min­denki, ki e hazában lakik, részesül, hanem hogy itt minden e hazában lakó nemzetiségnek külön történelme van. (Derültség Halljuk !) Már engedelmet kérek (Halljuk!), azon történelem, mely Magyarország történt dolgait adja elő, a dolog ter­mészeténél fogva előadja történelmét mindazoknak, akik e hazában laknak (ugy van !), mert mindazon események­ben, melyekről ezen történelem szól, nemcsak egyik vagy másik ajkú tagjai e hazának vettek részt, hanem részt vettek összes polgárai (Helyeslés) és a mennyiben van, vagy lehetne valamelyik nemzetiségnek külön történelme, csak azóta vagy oly időkben van, a midőn a hazának egyes, egyik vagy másik nemzetiséghez tartozó lakói lelkiismeretlenül felizgattatván, ellentétbe tették magukat az Összes nemzettel (Elénk helyeslés). Egyfelől ezen történelem is benne foglaltatik, mégis a közös történelemben és másfelől oly külön tényei ezek az egyik vagy másik honpolgároknak, melyeket nem kü­lön dicsőíteni és a történelembe foglalni, hanem mindnyá­junknak elfelejteni kellene. (Igaz!) r En tehát, mig egyfelől az ellen, hogy a magyar tör­ténelem nem e haza összes lakosainak történelme, hanem, hogy azt a századok során igy fel kelljen darabolni a külön nemzetiségek történelmeiért, tiltakozom, a képvi­selő ur egyik módositványához sem járulok, hanem a szerkezetet pártolom. (Hosszas, élénk helyeslés.) Hodosiu József a szőnyegen levő t.javaslat célja a népoktatás, népneveién, és nem a magyarizátió. Arra, hogy minden honpolgár magyarul beszéljen, nincs szükség. (Nyugtalanság) Ennélfogva pártolja a mó­dosít ványt. M a k r a y László eláll a szótól. Miletics Szvetozár pártolván a módosit­ványt: Tiszának válaszolva megjegyzi, hogy a szerbek nek népiskoláikban kell tanulni és tudni a nemzeti törté­nelmet nemcsak azóta, mióta a szerbek Magyarországba jöttek, hanem ab origine nationis. Borlea Zsigmond a görög-keleti metropolita ügyében szentesitett törvény alapján pártolja a módosit­ványt. Sajnálja, hogy Tisza személyeskedésekbe ment át (Ellenmondás), sajnálja, hogy már három év óta argu­mentumok helyett folytonosan csak személyeskedéseket hallottak, (Zaj) a melyek, ugy látszik, arra szolgálnak,

Next

/
Thumbnails
Contents