Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-29 / 48. szám - 1868-12-06 / 49. szám

hogy egy visszaélés megszüntetésén munkálnának, — mit eddig oly dicsőleg és nem siker nélkül tettek, most magok is osztozni kívánnak belőle. Az egyenlőség mellett küzdeni mind az isteni mind az irott törvények feljogositnak , de egyik sem ád jogot arra, hogy megosztozzunk a másik fél visszaélésében. Az egyenlőség képzelhető ugyan abban is, ami helytelen és a hazára nézve káros; de mintsem abban legyünk egyenlőkaró­mai clerussal, inkább türjünk tovább is, s ne en­gedjük kivonatni lábunk alól azon alapot, az igazság és a haza érdeke alapját, melyen állva eddig1 felvilágosult katholikus hazánkfiainak rész-O O véte által is támogatva működhettünk. A részünkbe jutó fennebb emiitett csekély előnyöket az összes haza polgársága drágán, családi nyugalmával, az erkölcsiség sülyedésével fizetné meg, — ki volna pedig azon protestáns, ki ily áron is ke­resni merné a lakóság csak egynegyedét alkotó felekezetének nem ily csekély, de még jóval fon­tosabb előnyeit is ? Ugy de — mondják a szentszékek kivánói — mi csak ideiglenesen óhajtjuk vissza e jogot, addig t. i. mig azt a többi testvér felekezetek is gyakorolni fogják, a mi annyival is inkább teljesíthető, mivel ez által az igazság szolgálta­tás épen nem fog roszabbá válni. Megvagyok győződve, hogy ez órában még nincs protestáns ember Magyarországon, ki őszin­tén ne óhajtaná, hogy minden szentszéki bírás­kodás megszűnjék, s az állam végre oltalmába vegye polgárai többségének családi életét a hier­archia ellenében. Legalább egyházkerületi gyű­léseink és conventjeink mindnyájan ezen szellem­ben nyilatkoztak ; és az országgyűlési prot. vallású képviselők is, ámbár ott nem képviselik egyházai­kat, ezektől semmi utasítást nem vettek, nézetök nyilvánításában az egyház hivatalos véleménye ál­tal magokat kötve nem érezhetik, még sem haboz­tak a kivételes bíróságok ellen nyilatkozni, s csak kevesen találkoztak, kik pártolták Geduiy evang. püspök azon kívánságát, hogy ha a törvényhozás nem tartaná még most célszerűnek elvenni a ró­mai egyháztól a házassági bíráskodás jogát, adja meg a protestánsoknak is, s még ezek is csak ideiglenesen kérték, fel sem tehetve, hogy állan­dólag birtokolhasson az egyház egy állami jogot. — Ez még most igy áll, de vájjon igy fog-e ál­lani akkor is, midőn ezen jogot néhány évig már bírtuk, midőn a fennebb érintett lehető előnyök­nek már hasznát vettük, midőn espereseink, ta­nácsbiráink hozza szoktak, hogy bevételeik közé egy eddig nélkülözött, uj mennyiséget igtassanak, s talán még e sorok irója is, mint egyházi joggal foglalkozó ember egy kis ügyvédi honorárium­nak örvendett? Félek, hogy nem! Azon er­délyi hang, mely a pesti reform, conventen óvást tett a magyarországiak általános óhajtása ellen, hogy minden házassági ügy a polgári törvény­széken tárgyaltassék, és ennek természetes kifo­lyása a polgári házasság ellen, szüntelen féle­lemre int, hogy" mi az ideiglenesen megnyert jót ép oly nagyon meg fogjuk szeretni, mint erdélyi atyánkfiai, vagy a kath. clerus, s nagy készség­gel örökösitjük az első alkalommal. Mert hiában,— az emberi önzés olyan természetű, hogy a maga hasznáért szívesen nem látja meg a más kárát. S miért ne tennők ezt, mi rosz következhet­nék ebből? Azt hiszem senki nem kétkedik ab­ban, hogy a szent székeknek egyházunk szerve­zetébe beillesztése által jelentékenyen és huza­mos időre megerősitnők a római clerust azok bir­tokában. Ezt jól tudja a clerus, s épen azért kínál velők olyan nagyon, azért nevezi jogosnak, mél­tányosnak, mit ezelőtt félszázaddal képtelenség­nek, a római egyház elveit sértőnek talált. Hogy mi rosz következnék ebből az egész hazára, azt hiszem első cikkemben eléggé kifejtettem ; és hogy mi következnék e jog birtoklásából különösen a magyar protestantismusra, elmondom azt is, ha a szives olvasó nem sajnálja végig kisérni okosko­dásomat. Kor ács Albert. (Vége köv.) Törvényjavaslat a népiskolai közoktatás tárgyában. (A 25-ös bizottság munkálata.) (Vége.) VI. fejezet. Az állam által állított népoktatási tan­intézetek. 80. §. Azon népnevelési tanintézeteken kivül, me­lyeket a törvény értelmében a községek kötelesek fen­tartani, a közoktatási miniszternek jogában és tisztében áll, bárhol, ha szükségesnek látja, tisztán államköltségen, a helyi körülmények által igényelt népoktatási tanintéze­teket állítani, melyek a 23 — 78. §§-ban megszabott mó-97*

Next

/
Thumbnails
Contents