Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-22 / 47. szám

az 1848 : 20. t. c. által biztosított egyenlőség és viszonosság áldását: Alulírott indítványozza, miszerint a t. ház a népnevelési törvénynek végleges tárgyalása előtt elhatározni méltóztassék, hogy ezen törvényjavaslat együttesen azon tjavaslattal fog királyi szentesítés alá terjesztetni, mely az összes vallásfelekezeteknek egymás közti és az államhozi viszonyait végképen rendezi el. Pesten nov. 19. 1868 Zsedényi Ede s, k., a szepes-szombathelyi választókerület képviselője. Nyári Pál: Igen keveset fogok felelni tisztelt barátomnak, és csekély módosítással egy értelemben is lennék vele; ezen kis módosítás pedig abban állana, hogy ha már most mind a két törvényjavaslat, ugy az interconfessionalis, mint a népoktatási t.javaslat, az osztályoknak tanácskozmányain már keresztülment volna s nem volna egyéb hátra, mint az, hogy most egymásután, vagy egyszerre tárgyaljuk mind a kettőt, de miután a népoktatás ügyében beadott t.javaslat az osztályok tárgyalásán is már átment, ama másik t.javaslat pedig be van ugyan adva, de még az osztályok által nincs tárgyalva, és mivel, a mi nem csekély körülmény, csak 19 napunk van még hátra, mindazon tárgyaknak, melyek elhalaszthatlanok, bevégzésére: nem pártolhatom azon javaslatot, hogy ezen törvénynek szentesítés alá bocsátása a confessionalis t.javaslatnak szentesítés alá bocsátásától felfüggesztessék. (Helyeslés.) Mondhatnék még többet, de nem akarok visszaélni a t. ház türelmével, mert akkor, midőn oly fontos tárgyak várnak elintézésre, s várnak ugy, hogy azokat mindenesetre be kell fejeznünk, valósággal a t. ház türelmének megkísértése volna, ha bármely tárgyról hoszszasan értekeznék. De nem tehetem, hogy röviden el ne mondjam, hogy véghetetlen nagy különbség van köztem és t. barátom között. Es semmiesetre sem akarom korlátozni, sőt nemcsak nem akarom ezt, hanem biztosítani akarom a különböző vallásuaknak vallásszabadságát, de én ezzel nem akarom összekötni a népoktatást, (Helyeslés.) A népnevelés ügyében hozott vagy hozandó törvénynyel fogunk föllépni azon színvonalra, melyen azt mndhatjuk, hogy mi magyarok a többi nagy nemzetekkel együtt a civilizált nemzetek közé tartozunk. (Igaz !) Akármily nagy hadseregünk legyen, ez még civilizált állammá nem tesz bennünket, mert tudnék idézni egy birodalmat, a melynek talán legtöbb nyers erő áll rendelkezésére; de senkisem mondta n ég, hogy a civilizált államok közé tartozik. (Helyeslés.) En azt gondolom, hogy a nevelés ügye az állam ügye, és nagy tévedés volna azt hinni, hogy ebben külön privilégiuma van egyik vagy másik vallásfelekezetnek. (Elénk helyeslés; igaz!) En a valódi, az igazi elvre állítom a vallásfelekezetek n k e részbeni jogát, a mely nem egyéb, mint az egyénnek joga. Ha egy államban az egyénnek joga biztosítva van, ezzel biztosítva van a tanszabadság is azon államban, és igy ez értelemben biztositva van nemcsak a vallásfelekezeteknek, de minden társulatoknak is részére azon szabadság, mert hiszen a vallásfelekezet sem egyéb, mint szabad társulat. Ennélfogva e két eszmét nem akarom összezavarni. Zsedényi Ede képviselő ur indítványát nem pártolhatom. (Elénk helyeslés.) Zichy Antal előadó megjegyzi, hogy ezen indítvány összevág a magyarhoni ágostai vallásúak négy egyház- kerülete egyetemének a házhoz beadott folyamodványával. E folyamodást a bizottság kellő figyelemben részesítette s azon forró óhaját fejezé ki, hogy az interconfessionalis viszonyok a szabadság és egyenlőség elvén rendeztessenek, és kimondotta, hogy mindent el fog követni, hogy ezen cél mentül előbb eléressék; de nem tartotta célszerűnek már most ehez kötni ezen törvényjavaslat sikerét. Ajánlja a t.javaslatot a ház figyelmébe. (Helyeslés.) Elnök: Kérem a képviselőket, a kik Zsedényi Ede képv. ur indítványát elfogadják, fölállani. (Megtörténik ) Az indítvány a ház nagy többsége által nem fogadtatik el. Megkezdetvén a törvényjavaslat általános tárgyalása, első emel szót Tisza Kálmán: T. k. képviselőház ! En legelőször is azt vagyok bátor nyilvánítani, hogy ezen törvényjavaslatot, ugy a mint a 25 ős bizottság által átváltoztatott, részemről is általánosságban a részletes tárgyalás alapjául teljes készséggel elfogadom. Elfogadom, mert meg vagyok róla győződve, hogy azon változtatások után, melyek abban történtek, az mindazon igen helyes elveknek, melyeket indokolásában az igen t. miniszter ur lefektetett, de a melyeknek egy része a törvényjavaslatba ugy a mint az benyujtatott, teljesen lerontva volt, mondom most már, mindazon elveknek megfelel. Megfelel jelesen, a miben egyébiránt egyezik az eredeti törvényjavaslattal, a tankötelezettségre nézve, a mely ellen én azt hiszem, hogy bajos is volna felszólalni, mert bajos volna azt állítni, hogy a szülőknek ne legyenek jogaik mellett kötelességeik is, ha pedig vannak kötelességeik, azok legszentebbike gyermekeiket tanittatni és e kötelesség teljesítésére őket szorítani az államnak bizonyára teljesen joga van. De megfelel a tanszabadság elvének is, megfelel annyiban, a mennyiben az engedélyezési rendszer helyett ezen törvényjavaslat, ugy mint van, meghatározván a feltételeket, melyek mellett iskolát állítani lehet, azoknak felállhatását többé semmi engedélytől függővé nem teszi. Megfelel továbbá azon elvnek is, melyet a t. közoktatási miniszter ur felállított, hogy hazánk mai viszonyai közt sem az nem lehet, hogy a riéprjevelésügy egyedül a hitfelekezetekre bizassék, sem az nem lehet, hogy a hitfelekczetektöl teljesen elvétessék. Megfelel ezen elvnek, mert felmentvén a további iskola-tartási kötelezettség alól, azokat, kik már a törvény kellékének megfelelő iskolát,