Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-02 / 5. szám

Nem tehet tehát az állam a népnevelés terén egyben üdvösebbet, mintha a prot. egyház e téreni lelkesedését, eredménydús működését tettleges elismeréssel jutalmazva, minden egyházkerületnek oly összeget utalványoz, melylyel az azon hézagokat töltheti be, melyek betöltésére a buzgóság forrásai, melyeket az államháztartás eddigi módja megapasztott, betölteni nem képesek. — Minden egyházközség, mely az államnak a népnevelés terén szolgálatot tett, méltó arra, hogy az államjövedelemböl részesüljön, s a részesüléssel csak azon kikötés lehet kapcsolatban, hogy az állam által utalványozott Összeg iskolai célokra fordittassék. Azonban nem csak az egyházak, hanem maga az összes néptanítói testület, működjék annak egyes tagja bárminemű iskolában, méltó az állam elismerésére, mert életét a népnevelésre szenteli. — Eddig a munkaképtelen néptanító — bár egyházunkban legkevésbé — de általában nyomorra volt utalva. — Itt volna már az ideje, hogy az állam a néptanítók jövőjét biztosítaná. — Hogyan, és mely uton lehetne ezt tenni, ez úttal nem fejtegetem ; de annyit egyelőre is kimondok, hogy a protestáns egyház autonómiájának megsértése nélkül. Disterwegh egy beszédében azt mondá, hogy a népnevelés, a hol felemelkedett, csak is a néptanító testület által emelkedett, s a hol sülyedt ott is a néptanítók miatt sülyedt. — Annyiban igaza van, a mennyiben áll, hogy akár mit tett az egyház és az állam ez ügyben — ha teendőjüket felfogó és értő néptanitókra nem tesz szert, hiába hoz közoktatásügyi törvényt. Ugyanezért az állam kiválólagos figyelmébe ajánlandók a tanitóképezdék, legyenek azok akár községiek, akár egyháziak, akár államiak, mindenek felett megérdemlik, hogy különös gonddal ápoltassanak. Egy néptanító. KÖNYVISMERTETÉS. Az Anya gyermekei között. Irta Abbót János amerikai lelkész,— Fordították: Molnár A. és Dallos Gy. — 1867. Ára 40 kr. Nincs becsesebb kincse az embernek gyermekénél. De ez a kincs olyan mint pallérozatlan gyémánt, — melyet csak a legnagyobb figyelem és kitartás teszen értékesse. Igy vagyunk gyermekeinkkel is, a szunnyadó erőket és tehetségeket csak a szülei gond ébresztheti fel, s a folytonos eber figyelem mozdulataikra fékezheti s vezetheti jó irányban. — Azonban a jövőnek ezen szünteleni szemmel tartása, s a gyermeknek már zsenge kis korától ezen cél felé való öntudatos vezetése a legnehe -zebb. — Részint azért: mert a szülék, különösen az édes anyák, kisdedgyermekeik iránti határtalan szeretettől elfogulva, azoknak mutatkozó hiányaikat, rosz irányt vett hajlamaikat nem láthatják, — de a midőn átal látják is irtódznak kedves kis gyermekeik ellen keményebb eszközökhöz nyúlni, megnyugodván abban, hogy ha majd okosabbak lesznek, a kis korokba felvett rosz szokásokat elhagyandják, — vagy majd az iskolában belőlök kiveretik. — De a legjobb és hívebb szülék is elhibázzák gyakran kisded-gyermekük nevelését, testi lelki tehetségeiknek öszhangzatos kifejtését azért is, mert e tekintetben egy példányképül szolgáló családot, édes anyát ritka helyen találhatni. Az eddig ismert nevelési könyvek közül pedig, mely egy gyermeknek hat éves korig terjedő, nevelő vezérletével foglalkozna, s azt helyesen megfejtené, igen kevés van. ' A kevesek közül egy a fent címzett munka, mely a kisdedek nevelésében, egy édesanya mintaképének felállításával, vezérül és útmutatóul szolgál. — Mely kiterjesztve figyelmét egy zsenge gyermek hajlamainak s ébredező életének minden mozzanataira, — egy, két, három, négy éves gyermek gyengeségéhez mért gyengédséggel, s egy jó édesanya határtalan de gondos és figyelmes szeretetével mutat példát kisded-gyermekeink helyes nevelésére. A 138. lapra terjedő s igen diszes kiállítású könyvecske nyolc fejezetet foglal magában, — Az anyák felelősségéről háromban, — az anyai kötelességek teljesítésének akadályairól egyben, — a tévedésekről és hibákról egyben, — a vallássos nevelésről kettőben értekezik. — A nyolcadik fejezetben az eredményeket adja elő. — De a mulattatva oktató modor mellett, oly hiven, oly lélektanilag tárgyal minden felvett esetet, kis gyermekink életéből, hogy önkénytelenül ellágyulva, vagy lélektani igazságairól meggyőződve felkiáltunk: hogy ugy van, valóban ugy van. S bennünk eiős feltétel támad az oly híven adott tanács és útmutatás szerint vezetni kisdedgyermekünket. Oly becses kis könyv ez, mely minden gyermeke jövőjét szivén viselő család asztalán, a Biblia és Imádságos könyvek mellett a harmadik helyet méltán megérdemli. — Különösen a lelkész és tanitó uraknak, kikről megmondatott: hogy minden gazdagságok gyermekeik és könyveikben áll, — kik közül a nagyobb rész más örökséget nem hagyhat gyakran korán elmaradt árváinak a jó és helyes nevelésnél, — ajánlom mélyen e könyvecskének olvasását, melyben gyermekeik jó nevelésének, s eképen jövendő boldogságaiknak alapja a leghívebben és helyesebben van lerakva. Csak köszönetet kell tehát mondanunk, az előttünk irodalmi munkásságaikról oly kitünöleg ismert fordítóknak, hogy a tudomány magasabb köréveli foglalkozások mellett is időt vettek, ezen a kisdedek nevelésével foglalkozó könyvecskének nyelvünkre való áttételére. — az ő nevek is kezeskedik a kisded munka életrevalósága felől. Kér,jan. 7. 1868. Batta József \ s. k. ref. lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ es ISKOLA. Mennyire képes menni némely emberek türelmetlensége, kitűnik egy londoni levélből, mely január 20 áról datálva az augsburgi „Algemeine Zeitungéhoz küldetett. 10*