Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-02 / 5. szám

Nem tehet tehát az állam a népnevelés terén egy­ben üdvösebbet, mintha a prot. egyház e téreni lelkese­dését, eredménydús működését tettleges elismeréssel ju­talmazva, minden egyházkerületnek oly összeget utalvá­nyoz, melylyel az azon hézagokat töltheti be, melyek betöl­tésére a buzgóság forrásai, melyeket az államháztartás eddigi módja megapasztott, betölteni nem képesek. — Minden egyházközség, mely az államnak a népnevelés terén szolgálatot tett, méltó arra, hogy az államjövede­lemböl részesüljön, s a részesüléssel csak azon kikötés lehet kapcsolatban, hogy az állam által utalványozott Összeg iskolai célokra fordittassék. Azonban nem csak az egyházak, hanem maga az összes néptanítói testület, működjék annak egyes tagja bárminemű iskolában, méltó az állam elismerésére, mert életét a népnevelésre szenteli. — Eddig a munkaképte­len néptanító — bár egyházunkban legkevésbé — de általában nyomorra volt utalva. — Itt volna már az ideje, hogy az állam a néptanítók jövőjét biztosítaná. — Hogyan, és mely uton lehetne ezt tenni, ez úttal nem fej­tegetem ; de annyit egyelőre is kimondok, hogy a pro­testáns egyház autonómiájának megsértése nélkül. Disterwegh egy beszédében azt mondá, hogy a népnevelés, a hol felemelkedett, csak is a néptanító testü­let által emelkedett, s a hol sülyedt ott is a néptanítók miatt sülyedt. — Annyiban igaza van, a mennyiben áll, hogy akár mit tett az egyház és az állam ez ügyben — ha teendőjüket felfogó és értő néptanitókra nem tesz szert, hiába hoz közoktatásügyi törvényt. Ugyanezért az ál­lam kiválólagos figyelmébe ajánlandók a tanitóképezdék, legyenek azok akár községiek, akár egyháziak, akár ál­lamiak, mindenek felett megérdemlik, hogy különös gond­dal ápoltassanak. Egy néptanító. KÖNYVISMERTETÉS. Az Anya gyermekei között. Irta Abbót János amerikai lelkész,— Fordították: Molnár A. és Dallos Gy. — 1867. Ára 40 kr. Nincs becsesebb kincse az embernek gyermekénél. De ez a kincs olyan mint pallérozatlan gyémánt, — me­lyet csak a legnagyobb figyelem és kitartás teszen érté­kesse. Igy vagyunk gyermekeinkkel is, a szunnyadó erő­ket és tehetségeket csak a szülei gond ébresztheti fel, s a folytonos eber figyelem mozdulataikra fékezheti s ve­zetheti jó irányban. — Azonban a jövőnek ezen szünte­leni szemmel tartása, s a gyermeknek már zsenge kis korától ezen cél felé való öntudatos vezetése a legnehe -zebb. — Részint azért: mert a szülék, különösen az édes anyák, kisdedgyermekeik iránti határtalan szeretettől elfogulva, azoknak mutatkozó hiányaikat, rosz irányt vett hajlamaikat nem láthatják, — de a midőn átal lát­ják is irtódznak kedves kis gyermekeik ellen keményebb eszközökhöz nyúlni, megnyugodván abban, hogy ha majd okosabbak lesznek, a kis korokba felvett rosz szokáso­kat elhagyandják, — vagy majd az iskolában belőlök kiveretik. — De a legjobb és hívebb szülék is elhibázzák gyakran kisded-gyermekük nevelését, testi lelki tehetsé­geiknek öszhangzatos kifejtését azért is, mert e tekin­tetben egy példányképül szolgáló családot, édes anyát ritka helyen találhatni. Az eddig ismert nevelési köny­vek közül pedig, mely egy gyermeknek hat éves korig terjedő, nevelő vezérletével foglalkozna, s azt helyesen megfejtené, igen kevés van. ' A kevesek közül egy a fent címzett munka, mely a kisdedek nevelésében, egy édesanya mintaképének fel­állításával, vezérül és útmutatóul szolgál. — Mely kiter­jesztve figyelmét egy zsenge gyermek hajlamainak s ébredező életének minden mozzanataira, — egy, két, há­rom, négy éves gyermek gyengeségéhez mért gyengéd­séggel, s egy jó édesanya határtalan de gondos és figyel­mes szeretetével mutat példát kisded-gyermekeink he­lyes nevelésére. A 138. lapra terjedő s igen diszes kiállítású köny­vecske nyolc fejezetet foglal magában, — Az anyák fe­lelősségéről háromban, — az anyai kötelességek teljesíté­sének akadályairól egyben, — a tévedésekről és hibák­ról egyben, — a vallássos nevelésről kettőben értekezik. — A nyolcadik fejezetben az eredményeket adja elő. — De a mulattatva oktató modor mellett, oly hiven, oly lé­lektanilag tárgyal minden felvett esetet, kis gyermekink életéből, hogy önkénytelenül ellágyulva, vagy lélektani igazságairól meggyőződve felkiáltunk: hogy ugy van, valóban ugy van. S bennünk eiős feltétel támad az oly híven adott tanács és útmutatás szerint vezetni kisded­gyermekünket. Oly becses kis könyv ez, mely minden gyermeke jövőjét szivén viselő család asztalán, a Biblia és Imádsá­gos könyvek mellett a harmadik helyet méltán megér­demli. — Különösen a lelkész és tanitó uraknak, kikről megmondatott: hogy minden gazdagságok gyermekeik és könyveikben áll, — kik közül a nagyobb rész más örökséget nem hagyhat gyakran korán elmaradt árvái­nak a jó és helyes nevelésnél, — ajánlom mélyen e köny­vecskének olvasását, melyben gyermekeik jó nevelésé­nek, s eképen jövendő boldogságaiknak alapja a leghí­vebben és helyesebben van lerakva. Csak köszönetet kell tehát mondanunk, az előttünk irodalmi munkásságaikról oly kitünöleg ismert fordítók­nak, hogy a tudomány magasabb köréveli foglalkozások mellett is időt vettek, ezen a kisdedek nevelésével fog­lalkozó könyvecskének nyelvünkre való áttételére. — az ő nevek is kezeskedik a kisded munka életrevaló­sága felől. Kér,jan. 7. 1868. Batta József \ s. k. ref. lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ es ISKOLA. Mennyire képes menni némely emberek türelmet­lensége, kitűnik egy londoni levélből, mely január 20 áról datálva az augsburgi „Algemeine Zeitungéhoz küldetett. 10*

Next

/
Thumbnails
Contents