Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-22 / 47. szám

figyermek, ki a sárospataki főiskola I —IV. gymn. osztályában tanul. A felvétel a bejelentés szerint történik. Az e.kerület öntájekozása végett szükséges levén, hogy a bejelentések annak idejében történjenek: tisztelettel kéretnek minden szülék, kik íigyermekeiket ezen erkölcsi testület által lehetőleg garantirozott nevelőintézet gondjai alá szándékoznak adni, hogy e nemű nyilatkozataikat 1869 april végéig szíveskedjenek beküldeni főtiszt. Kun Bertalan superintendens úrhoz Miskolcra. Az ezen intézetet részletesen ismertető programm a tiszáninneni helv. hitv. e.kerület területén az e.kerületi gyűlés jegyzőkönyvével minden helv. hitv. lelkésznek megküldetik, kik e programmal az ezt ismerni óhajtóknak készséggel szolgálnak, ezenkívül hirlapok utján is közzététetik. Ha valaki külön óhajtaná birni e programm hiteles példányát, posta bélyeget mellékelvén kérelméhez, a főiskolai igazgatóság azt részére meg fogja küldeni. S.-Patakon, nov. 12. 1868. A sárospataki főiskolai igazgatóság. Legyen szabad e felhíváshoz egy pár megjegyzést csatolni. Több tekintetben igen nagy hátrány az országunkra nézve, hogy nálunk rnívelt középosztály még csak most van keletkezőben, s vidéki jvárosainkban alig találunk egy-két embert, aki ezen, minden rendezett államban legfontosabb osztály tagjául volna tekinthető. Az u. n. nemesek ugyanis vagy teljesen el vannak szegényedve, s ezeknél vajmi csekély fokú míveltségre találunk, vagy elég gazdagok s míveltek is, ezek meg, a magyarfaj aristökratikus természeténél fogva még sértve is éreznék magokat, ha a középosztály tagjai közé számíttatnának. Iparunk és kereskedésünk még csak most kezd ifjú korába lépni, ezeknek míveltebb képviselőit sem lehet tehát, már csak számuk csekélységénél fogva sem, középosztálynak nevezni. Nemzettestünknek ezen hiányos szervezete, mint fenebb is emiitők, nagyon hátrányos egész államéletünkre; mert ha nincs középosztályunk : nincs meg bennünk ama lüktető erő, a nagyért és szépért ama tömeges lelkesedés, ami egyedül képes valamely nemzetet a népek családjában fontos tényezővé tenni; ha nincs középosztályunk: nincs kapocs a míveletlenebb osztály és a magasabb míveltségü kevesek között, s ha e kapocs hiányzik a míveltségnek az alsóbb néprétegekre való kiterjesztése, ha nem egészen lehetetlen is, de mindenesetre igen nagy nehézséggel jár. A falvakban lakó szülők, akik elég vagyonnal birnak ugyan arra, hogy gyermekeiket nyilvános intézetekben járathassák, de magán nevelőt vagy nem képesek, vagy nem akarnak tartani, eléggé érzik ezen osztály hiányának hátrányát, kivált ha gyermekeiket valamelyik kisebb városba kénytelenek adni. Azon családok ugyanis, amelyek tanulókat szállásra és élelmezésre felfogadnak, legtöbbnyire a szegényebb s kevésbé mívelt osztályhoz tartoznak. Itt a tanuló a család körében nem csak hogy a míveltebb szokásokat, az illemnek megfelelő ildomos magaviseletet nem képes elsajátitni, de nem látván maga előtt az illető család kebelében alkalmas példát, nincs ami őt a betűhöz vonzza, ami ösztönt adjon neki a szellemi munkássághoz; pedig épen e tér az, hol a családélet épen oly vagy talán még nagyobb befolyást gyakorolhat az ifjú lelkületére, mint a legfáradhatlanabb tanár lelkesitő buzdítása. E bajon a magánnevelö intézetek már csak azért sem képesek segiteni, mert egyrészt vidéki városainkban ilyenek tudtunkkal nincsenek, másrészt ily magánintézeteknél a tulajdonos megélhetése s vagyonosodása levén az egyik cél, az élelmezési és tanitási díj oly magasra van szabva, hogy még a tehetősebb szülék is, kivált ha több gyermekkel vannak megáldva, csak legnagyobb magukmegerőtetésével képesek a megkivántató költségeket előteremteni. A főt. tiszáninneni h. h. egyh. ker. ez égető szükségen csak némileg is enyhíteni akarván, mint az itt közölt fölhívásban láthatni, még áldozatokkal is kész jövő évre egy jól berendezett convictu9t felállítani, mely a magán nevelőintézetek minden előnyével fog birni, anélkül, hogy ezeknek hátrányai által a kitűzött cél elérésében gátoltatnék. Az előny, melyben a tápintézet a magánnevelő intézetekkel osztozkodni fog: a nagyobb felügyelet, a magasabb társadalmi míveltséghez megkivántató szakmákban, a nyelvekben és zenében való oktatás, folytonos együttlét oly felsőbb iskolai ifjakkal, akik már magok is érezvén szükségét a tudományos képzettségnek, saját példájuk által ösztönzőül fognak szolgálni az intézet növendékeinek. Abban pedig mindenesetre előnyösebb leend e tápintézet a magán nevelőin-