Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-15 / 46. szám

detve a világnak azt, hogy a jelenlegi materialistikus korszakban is találtatnak szivek, kik örök eszmékért lelkesülni s tenni tudnak. Képzelhetni azon egyháznak meghatottságát, midőn f. é. october 25-én az uj iskolát rendeltetésének átadtuk, s azt a szegény herédi iskolaképes gyermekeknek megnyitottuk. A megnyitó ünnepélyben igen számos előkelő családok is vettek részt, s nem volt szem, a mely könybe nem lábadt volna, midőn tisztelendő Szlujka Mihály béri lelkésztársam a protestáns egyház múltjának ecseteléséből beszédjében, áttért azon indokokra, melyek a jelenlévő szüléket arra ösztönözték, hogy gyermekeiket serényen küldözzék a diszes iskolába. A hivatalos ünnepélyt azután egy igen kedves vigalom követte, mely a méltóságos báró ur vendégszerető házában egészen más nap reggelig tartott. Már most kérdem a t. szerkesztő urat, nem érdemes e tény, hogy felette a nagy közönség is, mely a haza boldogságát szivén hordja, örüljön s hálát szavazzon a herédi nemesszivü népbarátnak s kívánja a Mindenhatótól, hogy őt kedves családjával együtt számos éveken át, mint egyházának egyik kiváló díszét, tartós egészségben s boldogságban részesítse ? Végezetre, mielőtt soraimat bezárnám azon szerény óhajtásomat is fejezem ki, vajha a herédi mü megörökítése kedvéért tisztelendő Szlujka Mihály ur, a ki mellesleg legyen mondva igen jeles festész is a herédi iskolát és templomot a „Vasárnapi újság" részére lerajzolná, s ez által a nagygeresdi iskolához hasonképpel járulna a közönség elébe, mert a mi Teleky Domokos N.-Geresdnek, az lett Herédnek báró Podmaniczky László. Wallentinyi Sámuel, dengeleg-herédi ev. lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ es ISKOLA. Spanyolország és a kaíholicisuius. A „Times" egy tudósítója szélesen terjeszkedik ki azon szabadsági mozgalom felett, melyet a spanyol forradalom a vallás terén fejtett ki és azt a kérdést veti fel, hogy vájjon Spanyolország oly ország e, mely oly hosszú sötétség után oly vakitó fényt képes lenne kiállani. Kétségtelen — mondja ö — a barcelonai junta az érseknek értésére adta, hogy a kikiáltott vallásszabadság alapján minden ceremónia az egyházon kivül beszüntetendő és minden vallási társulat vallásos ritusát saját isteni tiszteleti szertartásaira tartozik szorítani. Kétségtelen, hogy Madridban és a többi városokban a szent képek kezdettek az utcaszegletekről, melyeknek borongó lámpái homályos fényt sugárzottak ki, nagy gyorsan eltünedezni és a szentség a szokásos gyertya és csengettyű kísérettel nyilvános utcán mind ritkábban mutatkozik; de mégis kérdés, hogy a spanyolok hajlandók lesznek-e egyszerre csak feladni processióik fényes pompáját. Az igaz, hogy a zárdák megszüntetéséről hozott törvény holt betű nem maradott és a 15,000 munkásnak, kiket a madridi városi hatóságok vesznek igénybe, nagyobb részének nincs egyéb dolga mint a szerzeti házaknak a földdel egyenlővé tétele; mégis mindez inkább a politikai, vagy jobban mondva, a pénzügyi forradalom köréhez tartozik ; a városnak szüksége van pénzre és veszen az egyháztól. Ámbár az egyház szegényitése szükségképen an nak befolyása kisebbítését vonja maga után; mindazáltal ebben még koránt sincs az egyháznak az államtól való tulajdonképeni elválasztása. Az, a ki az egyházat segédeszközeitől fosztja meg, ezen cselekvény által abba a kényszerűségbe jő, hogy az egyházat fentartsa. A pápai nuntius Madridot még nem hagyta el és a pápa szemmel láthatólag nem hagy fel a reménynyel a forradalommal való compromissumot illetőleg. Egy concordatum, ha az még egyszer oly szükkörü lenne is, mégis lehetőnek és kívánatosnak tartatik és az ideiglenes kormány a szabadelvű sajtó sürgetése dacára mégsem engedte meg magának a spanyol nuntius tartását 9000 Drs összegben kitörölni. Másfelől a szabadelvű sajtó, a mint már említve volt, keményen és a leghatározottabb irányban működik és Renan „Jézus élete" alapok egyikében mint tárcacikk közölve van. A sajtó általában a legteljesebb szabadságot nyert és protestánsok és zsidók megkapták helyeiket az istenitiszteletre, mint Rómában is bírnak. Innen azonban még sok van a szabad vallási propagandáig. — Azok, kik ez utóbbit célozzák, főleg Angliára irányozzák tekintetöket. Az angol társaság lelkészeit ostromolják és a különböző bibliai és missiói társaságokat zaklatják alapítványok, vagy mint ők nevezik, segélyek végett. — Ez a régi történet mely lefolyt Olaszországban, midőn minden efféle kísérletek hajótörést szenvedtek. Az olaszok a legtökéletesebb szabadságot nyertek kedvök szerinti felekezethez fordulni, és mégis kérdéses dolog, hogy vájjon nálok az utolsó 10 — 20 év alatt lehetett csak valamire való tisztességes téritéshez jutni. Az ok abban van, hogy eme déli tartományokban nincs hit, mely ne a katholikus egyházhoz hajoljon. A legteljesebb, leghatározottabb hit és a legszélső skepticismus és dacos hitetlenség közt közép állás ott nincsen. TÁRCA. Figyelmeztetés. A magyar tudom, akadémia philos. törv. és történettudományi osztályának holnap, u. m. hétfőn, nov. 16-án tartandó rendes heti ülésében S z i 1 á g y i Ferenc lev. tag a heidelbergi káté ügyére vonatkozó fölolvasást fog tartani. Elmondja annak egy 1781-b. aug. 10. kelt kir. parancs értelmében a magyarországi négy reform, superintendentia beleegyezésével történt s általuk eszközlött módosításokat, névszerint pedig i. 30, 57 és 80-ik kérdések szövegében tett változtatásokat és kihagyásokat, melyek a róm. kathol. egyházra nézve sérelmeseknek találtattak; be fogja mutatni a kir. rendelet folytán Debrecenben a városi nyomdában 1786-b. kijött s megváltoztatott kátét, melyből, s mely után s az abban látható módosításokkal nyomtatták mind e mai napig Magyarországon azon kérdéses kátét s a szerint tanították azt minden reform, iskolákban ; elmondja továbbá felolvasó azt is mi e részben Erdélyben ugyan azon kátéval történt, hol a reform, anyaszentegyház ez autonomiai ügyet máskép fogta fel, mint azt Magyarországon tették, s végre a káté magyar kiadásait a 16-ik századtól fogva máig bibliographiai tekintetben is fogja ismertetni. E nem kevésbé fontos, mint kivált jelenleg nagyfontosságú magyar reform, egyháztörténelmi esemény, mely eddig egészen ismeretlen volt, és annak semmi könyvben sincs nyoma — most legelébb fog levéltári homályból köztudomásra jutni.