Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-15 / 46. szám

tünk. Minden nap a mit autonomiai féltékenység vagy ellenzéki viszketeg miatt elvesztünk, egy-egy fekete pont államéletünk egén, s a mívelt világ előtt nem fog előnyünkre válni, ha a jelen törvényhozási szak lefolyand anélkül, hogy a népnevelés ügyében a lehető legcélszerűbben intézkedett. KÖNYVISMERTETÉS. Schwarcz Gyula. A közoktatásügyi reform mint politikai szükséglet Magyarországon, Pest. Stolp K. bizományában I—IV. füzet. 1866 és 1867. Nagy 4-o. Ára? „A tudomány mint buvárlat azon gyakorlati eredményt szüli az emberekben, hogy azok nemcsak magok telnek meg buvárlatközben az igazságtól, vagy legalább annak elöérzetétöl, hanem lecsillapithatlan ösztönt is nyernek tőle szerzett ismereteiket a társadalommal közölni. E tény kérlelhetlen, s annak ki mint merő emberbarát kiván hozzászólani a közoktatásügy reformjához, önmagában elég, befejezett jogcímű maradandó hivatkozásul szolgál: de én jelenleg mint honpolgár is óhajtók résztveuni a közoktatásügy szükségleteinek megvitatásában nem pusztán mint emberbarát, ugyanazért én jelen okoskodásomban a tudományterjesztés általános tiszte mellett még egy politika által is kötelezettnek érzem magam. E politika pedig nem más mint azon politika, mely a magyar társadalom történelmileg és földiratilag adott elemeiből egy kellő, korszerű, nagy, magyar nemzeti demokrata társadalmat közművelődési alapon igyekszik megszerezni." (III. 121.). Szerző ezen s több ehhez hasonló nyilatkozatából látjuk, hogy előtte a közoktatásügy reformja mindenekelőtt azért fontos, mert a demokratiát, mely egyedül van hivatva a magyar nemzetet fentartani és virágoztatni, csupán ezen az alapon véli kellőleg megszilárdítani és kifejleszteni; midőn annálfogva a közoktatásügy szervezésére javaslatait előadja, szemei előtt folyvást azon cél lebeg, hogy a tanügy rendezése által közvetlenül a demokratiát a ezáltal közvetve az országos nemzetet emelje. E feladat megfejtése szerző részéről egyenlő készültséget föltételez a paedagogia és a politika terén, s valóban ő e többoldalú készültséggel kitűnő mértékben is rendelkezik. Mellőzve itt a politikát, köztudomáson van, hogy szerző évek óta műveli ama másik mezőt, s ide vonatkozó eszméivel, tanulmányaival, adatgyűjtéseivel és serkentgetéseivel első volt világi iróink közt, ki a nemzet figyelmét e térre hathatósan irányzá, s egyetlen egy, ki e sokáig nem méltatott mezőn kitartó lelkesedéssel, nagy szorgalommal és tetemes áldozatba kerülő búvárkodással működik. A miért ö lángol, fárad és áldozik, az a demokratia; nem téveszthető össze ama szennyes képpel, melylyé minálunk némelyek legújabb időben ama valóban dicső eszményt lealázták. A jövőkor népe, a mostani homályából, kivetkezendő nép, a megtisztult és megnemesedett magyar nemzet az, mely Schwarcz Gryula szemei előtt lebeg, s mely, hisszük egykor hálásan fog megemlékezni az ő nevére. A külsőleg fényes kiállítású s tudós apparatusát tekintve nagyszerű műből mi eddigelé öt füzetet láttunk ; jelenleg azonbin csak a négy első füzetet mutatjuk be olvasóinknak, miután a negyedik füzettel be lévén fejezve az elemi oktatás újraszervezésének javaslata, előttünk egy egész kép áll, mely teljesen áttekinthető s a megállapodásra kínálkozó pontot nyújt. Az I. füzet csupán a XL. lapra terjedő „előszót" foglalja magában, mely még 1866. márc.-ban Íratott, itt ki van emelve a népnevelés fontossága s megkezdődik „a politikailag szereplő öregebb nemzedék" irányában, mely magát szabadelvűnek vallja, az iskola becsét pedig felfogni nem képes, azon éles és gunyoros hang, mely az egész művön növekvő emelkedéssel keresztül vonul. Az egész előszó azon tétel körül forog, hogy a törvényhozásnak szükséges beavatkoznia a közoktatás ügyébe s ezen ügyet a nemzeti központosítás elvei szerint kell rendeznie a következő okoknál fogva : mert a népiskola csupán így adhatja meg a korszerű polgárképzettséget, igy szerelhető fel kellőleg s igy látható el a nélkülözhetetlen ösztöndijakkal ; továbbá mert csupán igy lehet alkalmas és elegendő számú tanítókat képezni és előállítani, végezetre mert a gymnasiumok, reáliskolák, polgári tanodák s a felállítandó nemzeti egyetem tekintetében is csupán a törvényhozás segithet rajtunk. Közben bebizonyittatik, hogy az elemi és középiskolák s az egyetem tekintetében gyökeres reformot és kellő támogatást semmi más részről sem várhatunk, nevezetesen sem nagylelkű magánosoktól, sem a községtől, sem a vallásfelekezetektől, sem a tanszabadság elvének puszta kimondásától, a melynek kimondása egyébiránt szükséges. Az előszó végén a reformra vonatkozólag feltárja szerző egész tervét s ezt a következő nyilatkozattal vezeti be: „Midőn azonban meggyőződésemnek a közoktatás- , ügy reform kérdésének érdekében ily kifejezést adok, legkevésbé sem érzem magamat feloldva azon tekintetek alól, melyeket gondolkozásomra a haza pillanatnyi üdvén is benső odaadással csüggő honfiúi eszélyesség és önmegtagadás parancsolnak. Nagyon is belátom, hogy nálunk a közoktatásügyi reformot most csak fokozatosan előkészítő müveletekkel szabadna megkezdenünk, nehogy magunk ellen ingereljük azon összeköttetéseket, melyek elidegenedése felvilágosult szabadelvüségünknek a haza kül- és belellenségeivel szemben legtöbbet árthatna. Ezért csatoltam jelen müvemhez mindjárt egy törvényjavaslatot, hogy kimutassam a lehetőséget,mily könnyen (?) lehetne kellőleg előkészítő rendszabályok által egész történelmi fejlődésünket mintegy beterelni a korszerű átalakítás e nagy mintaképei felé. Azt kívánom e javaslatban hogy országgyűlésünk jelenleg csak támogatólag lépjen föl a közoktatásügyi reform m illett, de ne vegyenek e miatt jogokat nemzetiségeinktől, vallás-felekezeteinktől, sem egyes honpolgárainktól, állítván ugyan saját tanintézeteinket, de amazok számára is fönhagyván a tanszabadságot.